Vallomás

Volt egy életem, de volt egy szorzó,

így lett létem, elaggott őszülő torzó,

a könnycsepp gördülés csak pillanat,

akkor mikor magamnak álmodtalak,

sátán kutyájának ugatása lelkembe mar,

éltemet lopná, vinné pokolra hamar,

angyal léted lazán visszakergeti,

mert vagy nekem, kit szeretni isteni,

már neked őszülök, s te pedig nekem,

szèp gyermekek , értelmes ígèretek,

unokák , szép életre váró csodàk,

ők kik soha nem lehetnek mostohàk,

örökül hagyjuk a szèpre vàgyàst,

a tudásszomjat, mint kapált ágyàst,

s ha gyülekeznek gonosz érdekek,

szereteted megoldja, bár féltelek,

a tyúkanyó ki tereli a csibéket,

kotyogja az értelmet, s az igéket,

anyatigris hite a szerető család,

kitárja az èlet beszorult ablakát,

ez legyen egy vallomàs,

úgy szeretlek mint senki màs!