Pflugerfefi blogja

Ha veled él az ébredés,

hiába súg falsan a fáma,

kordában tart az èltetés,

és kilóg a lónak a lába,

a mérték szinte invázió,

a határ  továbbtolódik,

az óra már nem casió,

a lètünk sorssá oldódik,

talánba oltott semminek

igéret a kövült làtszat,

a majdan változik akinek

a most csak alázat,

pro es kontra csupàn 

altató oda és vissza,

ha mese altat bután,

az oltott àlmot issza,

így làtszik a semmitèrés,

súgják, maradj magadnak,

súlyos hiba lesz a túlélés,

a holtak tán új úton haladnak....

Egy bizonyos karakter,
kívánkozik a sorok közé,
nem a vasutas, nem a bakter,
nem olyan ki  ösztönözné,


sajátos módon gond a le és fel
megkülönböztetése, szívós 
homály ,az ész egekbe emel,
igy lesz az értelem alaposan nívós,


keres valamit, de nem találja,
megnyivánul, se füle se farka,
össze - vissza ragokat dob alája,
amit értelme enged és akarja,


ködöt apróz de több lesz,
mondhatod buta, nem hiszi,
valalahogy ösztönösen ötletez,
s karakterét végtelenül hisztizi,


hátizsák a vérbő butaság,
szókincs nuku, a semmi nyerő,
a tudás kérges, tunyaság,
hidd el van ilyen , és azt hiszi nő!

Jövővel szemeztem, nem kacsintott vissza,

most pislantok a holdra, ő a jövőmet issza,

bársony szeme a létnek, napot mímel,
szavaim adom fényesedő rímmel,


a jövő szeme homályos,  opál folt,
marad a bizonytalan, nem vádolt
de fénytelen, ízetlen kétkedő álom,
mely már régóta nem a barátom,


kelletlen nézek de nem is néz reám,
közben hörpölöm kihűlt teám,
ha szólna, kérdezné merre megyek?
talán hol nem látnak viszont a hegyek,


szemezek a holddal, de a jövő takar,
lét igézet súg, álmot újra felkavar,
beképzeli , hogy mindig csak előre,
aztán kiérek a közös, terhelt legelőre.

Hagyd retro gondolataid,.. nézz előre,

ne üsd be a virtuális keresgetőbe,

tudatod hagymázas érzéketlenség,
keresgélt tűrt , elégedetlenség,


Variáld a létezés finom mozdulatait,
ne keresd a végtelenítés fordulatait,
lomtalanítsd a terhes érzeteket,
ne találj megoldhatatlan képleteket,


Így lesz a léted mocorgó alkotás,
hiába  lesz másban testi borzongás,
falon dülöngélő  poszter árnyék,
kihűlt szemérem , szakadt lágyék,


emlékké halódó  bűnbeesés,
holnap  képernyőbe felejt,
a jóindulatú  , érző  terelgetés,
engedi , legyél kidobott selejt.

Sok piros szivecske, vajh, mit  takar,

értő olvasót,  vagy ki nem tudja mit akar,

ki érdekből színez szívet pirosra,

s igaz szó hamis, lelkeket kimosna,

érti a szót,  de a véleménye másnapos,

szíve ködös, magánya így átlagos,

ezért én úgy gondolom, szívecskéket felezem,

nem lesz rosszabb tőle felekezetem,

sablonos varázs nem szédít,

a sok okos vélemény nem térít,

de aki érzi, hogy szíved a  dal,

együtt él hithű , igaz soraiddal.