Pflugerfefi blogja

Szemembe süppedt bézs szinek,

rámtalálnak, s intenek az égiek,

lelkesülve, tépett évekkel,

felszerelve erős vértekkel,

felnézek, de színek váltanak

nincs más, felhő árnyalak,

sejtem, hogy az irányok, 

nem ragyogó világok,

hamvába holt gondolat,

az, hogy minden így marad,

istenek láthatóvá válnak

átadnak minket  pusztulásnak,

kemény fölény, fent az égen

áthatolva mindenségen,

s átlibbenünk közönnyel 

hosszú , fényözönnel

a végtelen sötét, tengerén

nem kell bérlet sem engedély

elhajózva , hagyni ennyiben

remegve süllyedni a semmiben.

jön, fütyülve érkezik, 

házfalakon elvetél,

fákba tép, éhezik,

jön de nem mesél,

hol született nem tudom

 talán  fent északon

jéghegyek jegei között

ahova a hideg költözött

érkezik és nagyon konok,

de barátok és nem rokonok,

őszi szél, hűvös, galád,

hideget fúj , rád talál

mert így vagy úgy, sodor 

és megtalál, nyirkos, ledér,

 hullott levélben kotor,

a ködös októberi szél.

Gondoltam egy bátrat és merészet,

ha nem csámcsog rajtam az enyészet,

mint a régi nagyok, Verlaine vagy Rimbaud

  nem leszek akkor sem ringyó

drogmámorban keresek ihletet,

egy sört teszek az asztalra , 

kinevezem drognak,  és vizet 

nem iszom, mert a nitrát nem fizet, 

csak mérgez, még egy sör, 

talán jön a múzsa, de mire ideér

 olyan leszek mint egy ökör

, várom a szavakat, s a rímeket, 

de nem látok mást, csak íveket,  

 meg a következő drogot,

azt a holnap boldogot,

és a konklúziót , melyet  más remél

 ne igyál, csak ha van miért.!

Megszöktek a tegnapokde alóluk kibújnak a holnapok

belénkégnek a mostnapok

folytatódnak kínpadok

mienkek lesznek a bélyegek

újra elsikkadnak a lényegek

és  kisérnek újra miértek

vadabbak, és kimértek,

holnapba hull a tegnap

keserédes szebb nap

és a sorsra vigyorgó ma

 elfelejtett   fájó ima

tolvajoknak  napja lesz

érvelőknek érve ez

napok sarába fúlva

nem leszek kigyúrva

halogatva  valódi nap

így leszel majd boldogabb

megszöktek a tegnapok

lesznek újra holnapok?