Pflugerfefi blogja
EgyébEgy éve a Poeten
Korosodó, kopaszodó vénülő fejemmel,
hogy itt köztetek tollba súghatom
mit rámtestált az élet, s a sok alkalom,
ez az egy év mióta itt a Poeten vagyok,
a lelkem mint napsugár úgy ragyog,
versekkel kelek, versekkel álmodom,
versekért átmászok bokrokon- árkokon,
suta gondolatokat ácsolok
ami formába szépen átcsorog,
verseim ( hisz azoknak hiszem)
átúsznak a választó vizen,
mennyi érzékeny ember
talán hitet merítek náluk,
szívük mint óriás tenger,
vagyok virtuális társuk,
most már tudom, jo helyen vagyok,
veletek itt , önző érdekeim eldobom,
s lelkem , szívem néha gagyog,
képzeletben kezetek megfogom.
Ne álmodj
Lepellel takarózik a világ,
holdon jár a képzelet,
megtalálunk sok hibát,
mit eldugott a végtelen,
keressük, mit takar a lét,
magasztos valamit kutatunk,
olyan meggyőző igét,
mely széppé simítja útunk,
monoton létünk gördül
sután, kopottan , verten,
s mikor az élet meggörbül,
hazug szókkal telten,
már félre állva pislogunk,
míly keservek várnak még ránk,
harap még friss kenyeret fogunk,
vagy tán be kell fogni pofánk,
hagyd ezen gondokat a holnapra,
ma élj és ne gondolj a vészre,
hittél, és belenéztél a napba,
kis rész jutott, ne álmodj egészre.
Csend helyett
Szomorkás csend leng idebent,
berontanak a tavasz-zajok,kutyaugatás, szerelmesenturbékolnak , búgnak a galambok,nap melegít kellemesen,
csend helyett , izgalom jár át,illatokat áraszt a levegő,fények csillannak a járdán,szívbe e varázs belenő,
virágok nyílnak a kertben,a fű is oliv- zöldre váltott,életerő bomlik a levelekben,félreteszem a téli kabátot,
remény fakad minden ágon,növény , virág újra él,így ébred a lét friss lángon,a természet most nem alél.
Tavasz
Sétálj az utcán egy keveset,
reményben ég a szépség,ilyenkor elhal a kétség,zöldbe öltözik az éj is,nem látod este , de mégis,
remény lángol a szemekben,tűz izzik érző erekben,mosolyt lop a természet arcodról, oszlik az enyészet,
új ez a tünde varázslat,mert friss telitalálat,eltűnnek a sötét gondolatok,terólad, rólam és rólatok.
Természet isten
Még vàr a tavasz, talán reám,
természet isten nem csalóka,
nem emberi érzéskarám,
örökzöld mint a boróka,
varázsol színeket, csoda világot,
mocorgó éledő kavalkádot,
madárfüttyöt, illatozó virágot,
álmodót , illatot imádót,
szépre éli selyme tavaszát,
újulás tèrhódítása küzdelem,
legyűrni tél hozta képeket,
bimbózó , gyümölcshozó lételem,
magban érő , érlelődő szívhozam,
nem buzdul , sosem hasztalan,
indul mint anyaméhben az élet,
nem vetél, az egy másik véglet,
belecsobban a tavasz létünkbe,
ahogy a szívbe a szerelem,
úgy miképpen szeretem,
új tüzet szít, éleszt a vérünkbe.