Pflugerfefi blogja
EgyébKaland
Kalandot keresek a lètben,
de roppant nyögvenyelős,
mint halott az életesélyben,
senki sem talál felelőst,
kaland az élet, sokan mondták,
korán hal ki mindig álmodik,
nem kérkednek, bölcsek, ostobák,
hisz a vègzet mindíg vàltozik,
kaland az èlet, s én felfogom,
szívem sörszagú foszlott darab,
ettől nem lépek át a gondokon,
és nem leszek hithű arab,
kaland az èlet, úgy álmodom,
lehetne csodát mérő vándorlàs,
lélek hagy kései vigaszt tàvozón,
nem hagy nyomot a kóborlás,
kaland az èlet, valami mesteri,
többet várhatsz, minden temető,
úgy gondolod az êrzès isteni,
pedig a lét szívben is kereshető.
Magyarságunk
Nicholas Lezard- The Gardien (2004)" A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények,
hanem egy szuper - intelligens földönkívüli faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiességgel, s csak műveik zsenialitása, nyelvük teljes érthetetlenségeárulja el őket."Nem tudom egy újságíró tollából , mi okból születtek ilyen gondolatok!Talán magyar barátnője volt, vagy tanulmányozta a magyar nyelvet,a magyar tudomány vívmányait!De felsejlett bennem az érzés, lehet, hogy igaza van!A nyelvünk ez a gyönyörűséges csoda, amely mindent de mindentezerféle módon , ezerféle hangsúllyal, ragokkal, tud kifejezni,megerősít a hitemben, hogy a földön ilyen nyelv nincs több, és ha mások , más nyelvüek is ezt látják, érzik ,tudják!A magyar szív megdobban, ha ily emberi meglátásokkal szembesül!Mi a véleményetek ,? Nekem piszokul jól esett ezen értékelest olvasninépünkről!
Mátrix
Gondolatok hada mutálódik,
sejtelmes ködökben hiányfény
remegtet ébredező reményt,
Jövökép mosolyog tűrve
halandó érzést lehűtve,
vágyott álmok annyit érnek,
amennyit a szférák zenélnek
Tudattal megáldva harcban égve,
alakul a végtelen, léttel kimérve,
sztornózva élve - toldva maradás,
mint iránytűvel jelölt haladás,
Lehet, hogy szűrt élet veled
élhető selymes , idült , meleg
álmodozás, körbe forgó , létigézet,
szavakban képződő versidézet.
Hallucináció
Színeken vágtat át a sötét,
kordonokat félretolva halad,
beszippant mindent mi fény,
megtelik a záródó almanach,
menekülő fények siklanak tova,
de mindíg vadnyugat a haladás
iránya, mostba zárt kérdés, hova?
nyögve nyelővé válik az akarás,
tollbamondott képzelgés körömmel
kaparászó valósággá silányul,
a tapogató fény érkezne örömmel,
mely görcsös, idült létünkre irányul,
sötét az érzés, sötét a mámor,
hold ugat napra mint kutyahűség,
szeretne lenni , szívbe nyilazó Ámor,
gyengíteni mi húsba maró erősség,
fényt elfáraszt a síró fénytelen,
nem várt, lusta mocsár, meredt ráció,
az életet széppé tenni képtelen,
dögszagra izguló hallucináció.
Vágyak
Kapaszkodom, értetlenül,
de mocorog legbelül,
a meleg , szerető mozdulat,
kóborló szívek vágyai,
ostoroznak kéretlenül,
szenvedélyek magányai,
rámtalálnak véletlenül,
méreg ha szívódik, dönt,
vágyak árnyéka vetül,
s ha tisztítva elönt,
nem számít mibe kerül,
parancsolni a vágynak
nem igazán ésszerű,
mikor a kéj rádtalálhat,
ne hidd, ... hogy légnemű.