PetiSzakacs blogja

Csak guggolsz egy tönkön, a panel árnyékos sarkánál,
szádban nyálas fecni, előtted a Sátán,
csak csavarod, tekered, gyújtod és szívod,
üveg töltve, húzod az időt, amíg csak bírod.

PET palackba zárt erőleves, E-akárhány,
van az a só, bors, dzsemezett szivárvány,
ami a szádat szintén drótokon felrántja
szemedet, füledet, lelked nagyra tátja.
Fésüld el, jó lesz, a mohát tonnás kőkockádról!
Bízz bennem:
Hajolj ki, és ess fel lentről a korlátról.

Mosolyogj a rezgő bokron,
Mosolyogj az akácfán,
a csajon kiló sminkkel,
a kölykön, ki cukrot kíván,
a reklámokon, rozsdás villamoson,
a Dunán, a parton, a Szabadság-hídon.
Eddz a napban,
hálj a holdban,
arcizom míg édes lángra lobban,
tócsába ugorj,
fürödj homokban,
a szíved úgyis újra dobban.

attól, hogy pár öltönyös a sorsod láncokra kötötte,
egy vastag spangli még nem elég, hogy elbújj mögötte.

Egy reggel köszönés nékül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
Buta játékszerek voltunk csupán
önző kis vágyaink csapdájában.

De hibáinkból nem tanulunk,
nyerünk és veszítünk, alulmaradunk.
Mégis továbbvívjuk harcainkat
és nem vesszük észre;
Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.
-Jim Morrison-

http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=gV4j105Cztw&NR=1 

Azt hittem érdemes meghalni csak azér’ 
Hogy egy dalt eljátszak és hogyha a babér
A fejemre kerül vagy a nagyobb nyakamba
Vagy hogyha még nagyobb hullahoppozgatva

Sétáljak benne végig majd a főúton
Az autók tülkölnek én meg csak hogy tudom
Rossz helyen sétálok de járdán nem férek el
Mer’ az én koszorúm nagy helyet követel

Magának és végül engem vesz úgy körül
Hogy foglya-káplárja is leszek legbelül
Fájó szívemnek csak az a kívánsága
Hogy ezt a vonulást amit én meglássa

Az anyám sóhajtson ez lett az én fiam
Pedig nem hittük ezt amikor boldogan
Otthon ültünk és vártuk már nagyon haza
15 volt és még nem volt soha csaja

Vagy nem tudtunk legalább mi szülők róla
De hogy kirúgták hazajött azt mondta
Bocs de a lejtőn le annyi már szentesnek
Gimnáziumnak meg szülői terveknek

Aztán most koszorú jó volt az a pofon
Apának mondja ezt anyu de én tudom
Pofonból nem lett még koszorú úgy soha
Pofonból koszorú nem lett még soha.

Azt hittem érdemes meghalni csak ezér’
Hogy egy dalt eljátszak és hogyha belefér
Színpadon halni meg nem is így csatába
De hogy párnák közt bár mindenhogy hiába

Van ez a szar élet bár szebb is lehetne
Ha nem volna kényszer hogy minden szar este
Eljátszam milyen szar nekem ez az élet
Hogy örülj ha hozzáméred majd a tiédet...

-Beck Zoli, 30Y-

Néha azért megtaposom magam ha fáj,

a nagy lábujjam, szöges cipővel,

és ahogy a vér kiserken,

megszámolom a lehulló csillagokat.

Egyszer minden elfogy,

de a tér marad.

Sötét üreg, benne falat,

és én nem érem el.

Ahogy csordogál a vér,

én meg hányom-vetem magamban,

hogy tündöklő csillag ha rám ragyog,

én nem tékozlok porban.

Durva kései a földnekhasogatják vértelen testem

ha bevarrják likait az éjnek.

Kell nekem ez a sok néma cimbora,

kell hogy sorra felpofozzon mind

büdös vigyorral: 

"Te gyökér...!"

Mi lennék több.

Gyökér akár,

ki betér inni még,

aki nektárt kér ki,

és közben az éjbe néz.

És akármi keveri csorba,

rozsdás kanállal a lassú,

boldogító mérget,

én csak nektárt iszok.

Mert kell az éjszaka.

Kell nekem.

gyönyörű 30Y feldolgozás....
http://www.youtube.com/watch?v=-pt7pAbGvUA

és aki a tábortűz mellett énekelné egyszáll gitárral, gatyában vagy a szerelmének, az éjféli csönd-zavarban....annak itt a lókotta... a hatás nem marad el :)