Pete Margit blogja

pete57•  2018. október 31. 10:03

Egy csillagra ültem... / Anyám emlékére

  Egy csillagra ültem,

hogy megkeresselek,

mert a boldogság madarát

elhoztam teneked.

 

Fenn, az angyalok közt

repültök majd együtt,

hogyha a szíved mélyéről

minden bánat eltűnt.

 

Lenn, a földi létben

szenvedtél, jól tudom.

Nem játszhattál szinte soha

zengzetes húrokon.

 

Gyermekkorod talán

szép lehetett volna,

ám a sors azt valamiért

mégis megtépázta.

 

Amire felnőttél,

szépséged kivirult,

de a vágyott boldogságból

csak néhány csepp jutott.

 

Voltak, ’kik szerettek,

mégsem tudni miért,

valahogy az életedből

kimaradt az elég.

 

A sorsot magad is

mindig kísértetted…

Magányod, zárt kalitkából

ki sosem törhetett.

 

Vágytál fel az égbe...

Célod az volt csupán,

hogy egyszer már túl lehessél

lelked örök kínján...

 

Egy csillagon ülök,

hogy megkeresselek,

és a boldogság madarát

átnyújthassam neked.

pete57•  2018. július 17. 20:41

In memoriam Kányádi Sándor

Fejüket magasra emelő kalászok…
Azt hiszik magukról, hogy óriások,
pedig csak egy volt közöttük,
egy, aki mélyen meghajolt,
az igazán termő kalász:
Kányádi Sándor, a költőóriás.

 

2018.06.22

"Üres kalász tartja fenn a fejét, a teli meghajol." - közmondás.

pete57•  2018. július 17. 20:37

Online alkalom

Hétfőn még nem néztél be hozzám,

kedden már tetszettél az Instán.

Szerdától a telómmal aludtam,

hogy csütörtökön el ne mulasszam

-vagy pénteken-, ha rám írsz, hogy szombaton

„várlak egy szelfire csillagom”.


Hogy vasárnap mi lesz, nem tudom…

Talán a lájkokat számolom.

 

2018. 06.19/ 21 óra

 

 

pete57•  2018. május 12. 12:42

Kis templom a Kálvária dombon

Kálvária dombon

ódon kis kápolna,

megbújva a fák közt,

mintha szomorkodna.

 

Rég megöregedtek

falai, s a tornya,

nemigen vár senki

harangzúgására.

 

Kicsi ablakain

fény ha bekukucskál,

keveset időzik,

magányos, meghátrál.

 

Benn az oltárképen

kis Jézus van, mondják,

ám az ajtószárnyat

reá ritkán nyitják.

 

Bejárata fölött

az évszám megkopott,

kétszázötven éve

hogy felavattatott.

 

Az Úr áldásáért

esengve emelte

-igaz hite szerint-

Polgár hívő népe.

 

Látott járványokat,

háborút, temetést,

körmenetkor hurcolt

keresztfán-szenvedést.

 

Hallgatott könyörgést

egészségért, jóért,

elcsukló imákat

száradó könnyekért.

 

Ma is emlékszik tán,

mert van, ’ki vigyázza:

ott áll vele szemben

óvón Szűz Mária,

fájdalmas szemekkel

templomra tekintve,

szíve jóságával

Polgárt védelmezve.

 

Így léteznek ketten,

új időkre várva,

belefeledkezve

stációk sorába.

 

Mellette járok el,

tekintetem vonzza,

gyakran magához hív

a kis domb varázsa.

 

Ha ott jársz, sétálj fel

a Kálváriára,

vess néhány pillantást

múltunk zálogára.

pete57•  2018. február 1. 13:37

Kálmán "manus" , a társkereső

Ez is egy régi társkeresés margójára:

„Maradj otthon, nézzél TV-t” énekli Lovasi András (Kispál és a borz énekese), én meg hallgatom, és belém hasít: ezt kellett volna mondanom! És én nem mondtam.

De hogy nem mondtam?!


Hát ide figyelj!

Én szóltam akkor is, előre, hogy messze van Pest ide, de te nyájasan udvaroltál, hogy: Szervusz drága, hogy vagy, mi újság? És hízelegtél, hogy eljönnél mégis, megnéznéd a mi szép vidékünket, csak úgy kirándulásképpen. Mert vágytál mindig a vidéki életre, csak az asszony, az elköltött minden forintot, az az átok, semmi nem volt neki elég, pedig az NDK-ban annyit kerestél, alig győzted hazahozni!... Ő meg a seggére vert, minden kifolyt a kezéből, kivéve a felmosó vizet, mer’ az nem, mert takarítani nem szeretett, nnnna…

Szóval építkezni akartál, csak mire hazajöttél, odalett a lóvé. Meg az asszony is…

Még neki lett elege, no, mindegy, te felnevelted a „fiút” egyedül – tudom, rendes gyerek, nem az anyja vére, no -, azért lakni mindig volt hol, igaz, bérház, meg van autó is, Warburg, jó, elég öregecske, de fő, hogy gurul. Fő, hogy lehet rakni bele a szobafestéshez a holmit, meg a melósruhát, aztán húzás!!... Már ha van meló, de leginkább az sincs, csak jönnek a számlák csűstül…

Értem én, jó ott az emeleten, nem kell meló után gürizni, csak leheveredik az ember, 110 kilót már nemigen bír könnyen a manus lába, hát néha pihenget. Értem én! Aztán megint pörögni kell…

Csak azt ne mondd, nem intettelek: itt csendes az élet, nem üvölt a magnó minden sarokban, itt reggel madárcsicsergés van, nem fékcsikorgás. Ja, lehet, persze, hogy lehet vásárolni a piacon is, ha van rá suska, de jobb az itthoni… Itt füvet kell nyírni, itt falevelet kell „kapirgálni” és beosztunk minden forintot. És nincs minden helyiségben TV.

 

Ne igazgassalak? Én nem igazgatlak!... Az igazgatás, ha megjegyeztem, hogy sokba kerülhet az a napi egy doboz cigi?! Meg hogy az nem jó érelmeszesedésre se…, abból a súlyból is… nem kellene egy kicsit lefaragni?!

De hát én nem is szóltam különben semmit, mért vagyok én olyan háklis, mint a vót asszony?

Ja, értem: ha elkezdett téged igazgatni, lementél a haverokhoz, jász vér folyik tebenned elvégre, és eldumálgattatok együtt, akár karácsonyeste is. Aha, mert ha te egyszer belelendülsz… dühöngsz… értem…

Tudod mit mondok én neked?

Itt te nem fogsz felpörögni, se kiabálni, se káromkodni, se a nőket nem szidod itt, de még horkolni sem fogsz, mert velem ugyan le nem fekszel egy ágyba!!!

Nem fujjogok a cigifüstre, nem koptatom a levert mázú pöfögődet, és főleg nem akarok veled tovább ismerkedni.

Kálmán „manus”! Menjél haza!

Maradj otthon, nézzél TV-t!


Ui.: Istenem, de nehéz az élet......

2009. nyár

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom