Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)

Egy esős szombat. Pici séta a kisboltig. Rácsodálkozás a hepehupás, töredezett járda résein kikukucskáló ibolyákra. Mennyi szépség, erő van bennük! Széppé varázsolják a csúfat, élővé a holtat. Lila kis csoportjuk vidáman hirdeti a túlélést. A természet erejét, uralmát a művilág felett. Színt csempész a szürkeségbe. Reményt ad. Reményt arra, hogy ha ő, a pici virág utat talált magának az aszfalton át, akkor mi emberek is meg tudjuk találni azt a vékony mezsgyét, amin át utat törhetünk e jelenlegi börtönlét korlátain. 

lazán,  pólóban,

miközben halkan szemerkél az eső,

s lassan úszik el felettem egy felhő,

szürke, mint egy álmatlan éjszaka,

de ni!-ott kandikál egy csokor ibolya,

harsányan lila, üde szépség,

aszfalt résein át egy jelenség,

mely az élet erejét hirdeti,

ne tépd ki, adj időt neki,

hogy himnuszát vígan dalolja,

s mosolyogjon mind, ki hallja,

az élet győzni fog a gaz felett,

hát kérlek kis ibolya, adj helyet magad mellett!

*

*

Sötét és nyomorult hely lett a világ,

hol illegális minden virág,

ki a fény felé fordítja szirmait,

és a szélbe suttogja el imáit.

Egyre több fekete kocka van a képen,

galád árulók fognak ártatlant kézen,

s esti mese helyett megtörik a lelkét,

feladva ezzel a jognak a leckét.

Rátelepednek mindenre, mi még tiszta,

s jaj annak ki nem az ő nótájuk fújja,

úgy ugrálnak, ahogyan a pénz fütyül,

és a teremtés lassan befeketül.

Kedves naplóm!

( Egy hétfő)

*

Semmi bajom a hétfővel. Nem tudom, Brit tudósok kimutatták e, hogy köze lenne a szomorúsághoz. Valószínűleg igen.  Olvasom a neten, hogy kozmikus sugárzás, napkitörés, pólusváltás, szurilötty, irányított időjárás, negatív, rémisztgető média, stb, az oka a letargiának. Elhiszem, miért is kételkednék. Tapasztalataim szerint azonban nem illik leírni, ha valaki épp kedvetlen. Mert az nem erőt sugároz. S aki "gyenge", azt eltiporják. Pedig nincs olyan ember, akinek ne lenne mélypontja. Van, csak nem teszi közzé. Kozmetikázzák. Minden szép és jó. Aki nem hiszi, járjon utána. Mint a népmesében. Nem azt mondom, hogy világgá kell kürtölni, ha szomorúak vagyunk, de nekem szimpatikusabb az az ember, aki ki meri írni:állapota: szomorú. Persze  nem feltétlenül a facen kell ezt megosztani, mégis olyan emberi dolognak tartom. Az állapotra kapott lájkok, szívek valószínűleg nem sokat javítanak a posztoló közérzetén, mégis jobb, mint ha átnéznének rajta. Egy a fontos: csak akkor öleljen, szívecskézzen, lájkoljon, ha szívböl jön.

Saját "bölcsesség": A hétfő mindig hétfő marad, kivéve ha átlépsz egy időzónát.

Ui: Itt fúj a szél, amit én szeretek, nem tudom miért.

Átlagos hétfőt kívánok mindenkinek! Vagy jobbat...

Mint egy keselyű, húsodba tép,

a bánat ha engeded, szívedbe lép,

de jő egy kertész, ki gyomlálni kész,

s akkor megáll a tudomány és az ész.

Kedves Naplóm!

(A buszon)

*

Emlékszem, aznap erősen  fújt a szél, csakúgy mint ma. Kezelésről jöttem hazafelé. A buszmegálló előtt az aszfalton hatalmas víztömeg gyűlt össze. A busz közeledett, majd el is ment. Egyszerűen ott hagyta az utasokat, mert senki nem mozdult a járdaszegély felé. Értetlenül néztünk a távolodó busz után: hát nem látta a sofőr a pocsolyát? Miért gondolta azt,hogy szeretnénk fürödni? A következő busznak már karmozdulatokkal jeleztük a problémát. Ez a sofőr már emberséges volt, jóval a pocsolya mögött állt meg, s türelmesen megvárt minden felszállót. A buszon meglepően sokan utaztak, mégis sikerült ülőhelyet kapnom. Gondolataimba merülve, az ablakon kinézve utaztam hazáig. Leszálláskor az ajtó előtt állva, kizökkentettek a gondolataimból. Egy idős néni rángatta meg a kabátom újját. Mi van leány, nem ismersz meg?-kérdezte felháborodott hangon.Ránéztem , és a fejem búbjáig elvörösödtem.A nagymamám nézett farkasszemet velem. Kiderült, vele szemben ültem és utaztam 15 percen át. Úgy, hogy végig az ablak felé voltam fordulva. Sokszor kellett megmagyarázni neki, hogy csak figyelmetlen voltam, egészen addig, míg el nem fogadta. Sokszor jut eszembe ez a történet, főleg a mostani időkben, mikor az emberek a nem megfelelő kommunikáció miatt képesek megsértődni, és évekig, vagy életük végéig képesek a sértődést cipelni.

#Perzsi.

Ernest Hemingway

"Sose hidd, hogy a háború, bármilyen szükséges vagy indokolt is az- nem bűn."
*

Perzsi.

Egy katona búcsúja

Hol vagyok? Nehezen veszem a levegőt,
ég a bőröm, és érzem már a temetőt,
száraz a szám, de a szívem még dobog,
mondd jó anyám, van még ki értünk zokog?

Már homály fedi a szemem,

jéghideg a leheletem,

csak pár fénykép, mi utánam maradt,

s a véres ingem, mi bőrömre tapadt.

Ki szánta nékünk e sorsot?
Ki dobott oda mint egy koncot?
Nem törődve, élünk e vagy halunk,
nem mi leszünk, kik meggazdagodunk.

Egyszer majd számot kell adni,

az ítéletet becsülettel állni,

jaj annak ,ki kibúvót keres,

s pénzzel venné meg a kegyet.