Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)
Karácsonyi káosz
Pásku Erzsébet
Karácsonyi káoszElfuserált Karácsony?
Eljött a nagy nap, a család ébred,szívükben jóleső izgalom terjed.Apa, Anya, Jenőke és Emőke,ki ne hagyjam, van egy macska, Benőke.
Gyors reggeli, egy tál müzli, gyerünk család készülődni!Ernő az apa, a garázsba indul, szándéka fenyőfát faragni flottul.Balta, fűrész és véső a kezében,még jó, hogy van kötszer otthon a szekrényben.
Az anya, Csellőke, becenevén Kendőke,hajában csavarókkal, pulykát tesz a sütőbe.Csengetnek hosszan, kitartóan, szomszédasszony az ajtóban.Kendőke, liszt kellene kölcsönbe!Tessék, itt van két bögre.
Ernő a fát felállítja, a díszeket reá rakja.Segít neki a család, kérem a rézangyalkát!Időközben Benőke felmászott a csúcsdíszre.Dől a fenyő! Szegény Benő, menekülj, míg nem késő!
Nekiláttak, újrakezdték, sötét lett, de befejezték.A szülők a csomagokat sebtében a fa alá tették,s boldogan együtt a szép fenyőt énekelték,Majd sietve a csomagolást cafatokra tépték.
Dömpert tol a Jenőke, rakománya Emőke.Ki is borult csepp teste, egyenest a fenyőre.Apa morog, szedte-vette! Harmadszorra nem dőlsz össze!És a radiátorhoz kötözte a karácsonyfát Ernőke.
Izzik a sütő ajtaja, füstjelet küld a konyha.Süvít anyának jajszava, odaégett a pulyka!Ernő férje vigasztalja, nyugi itt a poroltó,tele van a fagyasztó, s bármi kiolvasztható.
Lerogynak a kanapéra, ránéznek a díszes fára.Tetszik így is, ez a lényeg, nincs vége a Szentestének.Felnevetnek jó hangosan, összebújnak jó szorosan,és boldog Karácsonyt kívánnak!
2014. december 7.
Régebbi verseim eredeti formában.
Te hatalmas, nagytestű elefánt,
kinek szája folyton jár!
Te mondod, s mondod óraszám,
mi azt gondoljuk, ámítás.
Ormányod mozgatod jobbra s balra,
félreugrunk, ne találjon hasba.
Étvágyad hatalmas, nem győzünk etetni,
azon gondolkodunk, Afrikába kéne vinni.
Ott ragyog a nap, sok a legelő,
itthon meg már fagyott a levegő.
Így hát készülj elefánt az útra,
vár az aranyló Afrika-túra!
2014. október 21.
******
Csillogó fehér csoda
Merengve sétálok a parkban,
orromat ismerős illat izgatja.
Megállok, mélyen letüdőzöm,
felfrissülve leülök, elidőzöm.
A Hó illatát éreztem előre,
már hullik is rá a fenyőkre.
Pár perc múlva hófedte az egész táj,
haburcol benne a kismadár.
Az aprónépek visonganak,
öklömnyi hógolyóval dobálóznak.
Szüleik sietnének haza,
hívó szavuk oldja a csata zaja.
Csendes a park, alkony fénye borítja,
ámuló szemekkel nézek a fákra.
Szikrázó hópelyhek szállnak reája,
meseszép, csillogó fehér csodára!
Kristályszemek zuhognak alá.
Ezüst ragyogásuk dacára,
vonakodva megyek utamra,
gyertyafényes meleg lakomba.
Tatabánya, 2014. november 19.
**************
Földre szállt angyal?Földre szállt angyal. Lehet, hogy én vagyok?
Csodálkoznék nagyon, kipróbálhatom?
Dudorászva ülnék egy habcsók felhőn,
bátran tovaszállnék egy kósza szellőn.
Súlytalan libbennék, bármerre akarok,
hozzád repülnék, te alszol, én maradok.
Megvárom még a hajnal első sugarát,
álmodban hallod szárnyaim suhogását.
Ha hiányom érzed, hívj, én nyomban ott vagyok,
egyet bánok, nem ölel át óvón két karod.
Bár ez az angyallány feladata lenne, jól tudom,
rájöttem, jobban járok, ha ember maradok!
Tatabánya, 2014. november 26.
***********
Kettős gerinc
Születésemkor megadatott a szerencse,
hogy egy gerincoszlop lett testem része.
Igen ám, csak nekem kettő is van belőle.
Egy röntgenezhető, mások előtt rejtőző,
lelki párja nyitott, s jól megfigyelhető.
A csontokból, porcokból lévő girbegurba,
sérült kígyóként, fájó sérvekkel megsújtva.
Míg a másik egyenes, sajnos nem folytonos,
elkövetett hibáim nyomaként szaggatott.
Bánom, hogy így történt, ígérem, javítgatom.
Magamat meg nem vetem, bár volt már rá példa,
igyekszem figyelni a legbelső hangomra.
Mit súg, üzen, hova nézzek, s mit csináljak...
Lélekgerincem felépítem, és megkérdem:
Van-e ember, kié hibátlanul egyenes?
Tatabánya, 2014. december 4.
**********
Bántó csend
Fáj a csend, mely most körülvesz.
Tettem dolgom, mire kértél,
nem vétettem, félrelöktél.
Rideg lettél, elfeledtél?
Írtam neked észrevételt.
Kérdeztelek - fél felelet.
Kényes témát érintettem,
tompítottál... nem értettem.
Hallgatnak a nagyon nagyok.
Kapok választ? Igen? Mikor?
Néma magány, bizonyosság,
ők a cinkosok... a némák.
Tatabánya, 2014. november 6.
********
Ne keress
Ha majd többet nem írok,
ne keress, már nem vagyok.
Eljöttek az angyalok,
ne keress, már "fent" írok.
Néha-néha lenézek,
elolvasok pár verset.
Véleményt már nem mondok,
ne keress, bár itt vagyok.
Itt leszek, csak te nem látsz,
nézem, tollad papírt szánt.
Érzed, ahogy figyellek,
ne keress, te, rímelgess.
Pár könnycsepp, egy szál virág,
ringatózik a Dunán.
Tatabánya, 2014. december 23.
******
Ne szeress
Ne szeress, mert hasznod nem lesz belőle,
szívedet darabokra töröm össze.
Nem szándékosan, így hozza az élet,
ne szeress, a lelki nyugalmad végett.
Szívem nincs kőből, csak az időm véges,
ne szeress, csókom régen volt negédes.
Jó lenne mindenről elfelejtkezni,
ne szeress, vagy tedd... Mersz, tudsz így vállalni?
Szeress, ha béklyóim bátran vállalod,
türelmed, halk szavad rám pazarolod.
Pazarlás vagy sem? Idővel kiderül.
szeress, csak szeress... kegyetlen... egyedül.
Tatabánya, 2015. január 2.
*******
Rémálom
Feladta a hűtőgép, a vénséges.
Követte a lapos tévé, alig ötéves.
Nyekereg a mosógép, hallom imént.
Mi jöhet még ezután? Leszakad tán az ég?
Csöpög a csap, redőnyt bősz szél zörgeti,
leesett a szekrényajtó, fejem kíméli.
Repedt csempe, tapéta rettenetes,
fűtőtest, fő csotrogány, csere esedékes.
Megoldás van! Jöjjenek a mesterek!
A képmutató javító, jeges, ki heves,
teknőgyógyító és vízterelgető,
csavart csavaró, sötétítő szelídítő.
Gyorsan érkezik a papírt felkenő
burkolatbajnok, meg egy fess ecsetkezelő.
Mesterek hada, konnektor korrektor,
végül a menő radiátor gladiátor!
S egy májusi tavaszon, elmúlik a rémálom...
Tatabánya, 2015, február 13.
******
Elcsent bagettMinap betértem a boltba,
nyírfacukrot vettem volna.
Ó, de drága! Ki gondolta?
Vissza is tettem a polcra.
Tekintetem egy anyókára téved,
szomorú két szeme messzibe réved.
Gondolata tán a múltban időzhet,
visszatér, korgó gyomra most egy vekker.
Régi, molyos szövetkabát lóg rajta,
látszik, régen volt egy gondos szabója.
Az emlékekkel jóllakni nem lehet,
hajtott fővel zsebre vág egy bagettet.
Szerencsés nap volt, higgyék el kérem!
Szerencsés, mert senki nem volt éppen,
ki ujjal mutogatott volna a nénére.
Neki egy bagett most tán életét mentette.
Eladó látta a tettet. Bölcsen félretekintett...
*****
ÉrzékenységNyitott szemmel járom utam szüntelen,
arcomon könny pereg, fejem lehajtom.
Gyarló embertömeg futam. Lelketlen.
Előlük kell elrejtenem bánatom.
Bármerre nézek, mosolyt alig látok.
Perlekedés, gáncs, empátiahiány,
negatív dolgok, miket tapasztalok.
Lelkem szomjazva megértésért kiállt!
Csukott szemmel is tudom, hova vezet,
mikor vakon elmegyünk egymás mellett.
Fejem felemelem, lássák könnyeim,
tán egyszer észreveszik, itt mi folyik!
Tatabánya, 2015. május 6.
Előítéletek nélkül
Nem mai történet, 2010 nyarán történt meg velem. Városomban hétvégenként piacjárás van. A két nagy piac közül, a vasútállomás melletit választottam, egy meleg szombati napon. Csukott szemmel is ismerek ott minden gödröt, burkolathiányt, mégis megtörtént a baleset. Elestem, a bokám is megrándult, a térdem vérzett. Rengeteg ember ment el mellettem, és senki nem nyújtott segítő kezet. Éppen igyekeztem feltápászkodni, mikor a tömegből, egy koszos és kopott ruhájú hölgy jött felém ijedt arccal. A tekintetéből sütött az aggodalom. Értem aggódott. Miközben fogta a karomat, és felsegített, éreztem a lehelletén, hogy erősen ittas . Ekkor néztem meg jobban az arcát, melyen az orra és a szeme is vörös volt. Kérdezgetett:jól van? Nem fáj semmije? Hívjak mentőt? Megköszöntem a segítségét többször is, és megnyugtattam, hogy nagyobb bajom nincs, haza tudok menni. Szerettem volna megvendégelni. Ételt venni, meghívni egy kávéra. Megkérdeztem, mire lenne szüksége. Köszönte, nem kért semmit. Tekintete megváltozott, gyorsan elköszönt, és eltűnt a tömegben. Hazaérvén ismerőseimnek elmondtam, mi történt a piacon. Számomra meglepően reagáltak. "Biztosan azért segített, hogy pénzt kapjon piára" Másik ismerősöm azt mondta : azt hitte, hogy aki elesett, az is az ital hatása miatt fekszik a földön. Senki sem feltételezte azt, hogy bár ittas, ám mégis egy önzetlenül segíteni szándékozó embertársammal hozott össze a sorsom. Sajnos azóta sem láttam, még a piacon sem, pedig sokat gondolok rá, és szeretném jobban megismerni.
Miért? Mert velem is előfordult már, hogy külsőm vagy egyébb ok miatt ítélkeztek felettem úgy, hogy nem is tettek fel nekem kérdéseket. Ránéz, megítél.
Rohamosan terjedő jelenség a mai világban.