Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)

Egy  festményről kell verset írni. Ez egy szonett. Vagy mégsem? Döntsétek el ti. A kép a vers alján látható linkre kattintva érhető el.

Tengerkék rejtek.

Tengerek mélye csodás kincset rejt,
ősvilágot, régmúlt idők jelét,
felszíni ember gazdagságot sejt,
s nem érti, miért átkozzák nevét.

Világok alusszák mély álmukat,
hullámoknak énekelnek mesét,
homok alá rejtik leányukat,
szépségükről sok piktor írt regét.

Emberi kapzsiság határtalan,
védőpajzs szemeknek láthatatlan,
titokburok óv csodavilágot.

Érinthetetlen titokvilágban,
sötétség honol, megbonthatatlan,
szirének vigyázzák történetük.

https://femina.hu/ezo/viz-alatti-varosok/

Erdő szélén áll egy tölgyfa,

egy törzséből három ága,

minden ága külön fáma,

cinegelány a  babája.

Dalos mátkám, szép leányom,

tied minden szivárványom,

hidd el, én is alig várom,

teljesüljön kívánságom!

Repülj, nézz szét a világban,

van szeretet a bárkában?

Hozz hírt nekem bárányokról,

és hős gladiátorokról.

Lehet már szabadon járni?

Alamizsnát nem kell várni?

Ajkadról szép nóta zengjen,

szerelmünk beteljesedjen.

https://www.youtube.com/watch?v=ry7Dmwr7h48

Ült a szobában a számítógép  előtt. Rengeteg ötlete volt, mind le akarta jegyezni, ám ujjai mégsem engedelmeskedtek. Az utóbbi napok olyan érzelmi hullámvasútra ültették fel, hogy azt sem tudta, fiú e  vagy lány. Bár...  Volt itt minden, mint a búcsúban.. Barát elvesztése, régi, rég nem látott barátok megtalálása, némi lógó szerelem , mely  kering, míg le nem csapják, és az emlékkönyv, mely "véletlenül" került elő, miközben más könyv várt elolvasásra. Rokonok távol maradása, érzéketlenség, a segítőkészség hiánya, az emberi álarc, na nem a maszk, hanem az a testszínű izé, amit bőrnek hívnak, és  váltakozó mimikával vegyítve napi akár 1000 különböző színt képes produkálni. Attól függ, épp kinek mutatja az illető az "arcát".

Jó lenne ma minden ötletet megvalósítani, kiírni, de csak néz rá a monitor, szól mellette a rádió, sőt teljesen feleslegesen megy a tv is, csak hogy elterelje a gondolatokat. Türelemjáték. Ez a legújabb, mit  ez a hét rámért. Úgy döntött, hogy nem dönt sehogy. Kivár. Aztán lesz ami lesz. Olyan jó néha átpasszolni a döntést másnak, akár egy teljesen idegen embernek is. Így tényleg  marad idő az emlékkönyvben lévő emlékek felidézésére, az újból megtalált osztálytársakra, ami örömmel és izgalommal tölti el...Marad idő akár még az álmodozásra is. 

Rájött, hogy bár sosem tudni, kinek mikor  kell mennie, (hiszen a héten erre ékes bizonyítékot kapott) mégis időmillomos. 

Lassan hátradőlt, tervezni kezdett... postafiókok megnyitása, filmek listázása, ismerősök privije, esetleges telefonos felkeresés, könyv, konyha, kozmetika...mind belefér az idejébe, és még a tervezett versekre is marad idő. Sőt, azokkal kezdi, aztán, ha  végzett, jöhet minden sorban...Akinek szüksége van rá, úgyis megtalálja. Akár füstjelekkel is...

Időmilliomos....

https://www.youtube.com/watch?v=UEzrovA8640

https://www.youtube.com/watch?v=TegEYt7u4rE

most jobban, mint bármikor,

te vagy a nap , és az álom,

arcodat magam előtt látom,

és azt a pillanatot várom...

Pásku Erzsébet