Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Perzsi.•  2020. április 17. 13:20

Tavaszi csók

Erdő szélén áll egy tölgyfa,

egy törzséből három ága,

minden ága külön fáma,

cinegelány a  babája.


Dalos mátkám, szép leányom,

tied minden szivárványom,

hidd el, én is alig várom,

teljesüljön kívánságom!


Repülj, nézz szét a világban,

van szeretet a bárkában?

Hozz hírt nekem bárányokról,

és hős gladiátorokról.


Lehet már szabadon járni?

Alamizsnát nem kell várni?

Ajkadról szép nóta zengjen,

szerelmünk beteljesedjen.

https://www.youtube.com/watch?v=ry7Dmwr7h48

Perzsi.•  2020. április 9. 12:22

Az időmilliomos.

Ült a szobában a számítógép  előtt. Rengeteg ötlete volt, mind le akarta jegyezni, ám ujjai mégsem engedelmeskedtek. Az utóbbi napok olyan érzelmi hullámvasútra ültették fel, hogy azt sem tudta, fiú e  vagy lány. Bár...  Volt itt minden, mint a búcsúban.. Barát elvesztése, régi, rég nem látott barátok megtalálása, némi lógó szerelem , mely  kering, míg le nem csapják, és az emlékkönyv, mely "véletlenül" került elő, miközben más könyv várt elolvasásra. Rokonok távol maradása, érzéketlenség, a segítőkészség hiánya, az emberi álarc, na nem a maszk, hanem az a testszínű izé, amit bőrnek hívnak, és  váltakozó mimikával vegyítve napi akár 1000 különböző színt képes produkálni. Attól függ, épp kinek mutatja az illető az "arcát".


Jó lenne ma minden ötletet megvalósítani, kiírni, de csak néz rá a monitor, szól mellette a rádió, sőt teljesen feleslegesen megy a tv is, csak hogy elterelje a gondolatokat. Türelemjáték. Ez a legújabb, mit  ez a hét rámért. Úgy döntött, hogy nem dönt sehogy. Kivár. Aztán lesz ami lesz. Olyan jó néha átpasszolni a döntést másnak, akár egy teljesen idegen embernek is. Így tényleg  marad idő az emlékkönyvben lévő emlékek felidézésére, az újból megtalált osztálytársakra, ami örömmel és izgalommal tölti el...Marad idő akár még az álmodozásra is. 


Rájött, hogy bár sosem tudni, kinek mikor  kell mennie, (hiszen a héten erre ékes bizonyítékot kapott) mégis időmillomos. 

Lassan hátradőlt, tervezni kezdett... postafiókok megnyitása, filmek listázása, ismerősök privije, esetleges telefonos felkeresés, könyv, konyha, kozmetika...mind belefér az idejébe, és még a tervezett versekre is marad idő. Sőt, azokkal kezdi, aztán, ha  végzett, jöhet minden sorban...Akinek szüksége van rá, úgyis megtalálja. Akár füstjelekkel is...


Időmilliomos....


https://www.youtube.com/watch?v=UEzrovA8640

https://www.youtube.com/watch?v=TegEYt7u4rE

Perzsi.•  2020. február 4. 12:57

Falatok 2

most jobban, mint bármikor,

te vagy a nap , és az álom,

arcodat magam előtt látom,

és azt a pillanatot várom...


Perzsi.•  2019. április 4. 12:26

Karácsonyi káosz

Pásku Erzsébet


Karácsonyi káosz

Elfuserált Karácsony?


Eljött a nagy nap, a család ébred,

szívükben jóleső izgalom terjed.

Apa, Anya, Jenőke és Emőke,

ki ne hagyjam, van egy macska, Benőke.


Gyors reggeli, egy tál müzli, gyerünk család készülődni!

Ernő az apa, a garázsba indul, szándéka fenyőfát faragni flottul.

Balta, fűrész és véső a kezében,

még jó, hogy van kötszer otthon a szekrényben.


Az anya, Csellőke, becenevén Kendőke,

hajában csavarókkal, pulykát tesz a sütőbe.

Csengetnek hosszan, kitartóan, szomszédasszony az ajtóban.

Kendőke, liszt kellene kölcsönbe!

Tessék, itt van két bögre.


Ernő a fát felállítja, a díszeket reá rakja.

Segít neki a család, kérem a rézangyalkát!

Időközben Benőke felmászott a csúcsdíszre.

Dől a fenyő! Szegény Benő, menekülj, míg nem késő!


Nekiláttak, újrakezdték, sötét lett, de befejezték.

A szülők a csomagokat sebtében a fa alá tették,

s boldogan együtt a szép fenyőt énekelték,

Majd sietve a csomagolást cafatokra tépték.


Dömpert tol a Jenőke, rakománya Emőke.

Ki is borult csepp teste, egyenest a fenyőre.

Apa morog, szedte-vette! Harmadszorra nem dőlsz össze!

És a radiátorhoz kötözte a karácsonyfát Ernőke.



Izzik a sütő ajtaja, füstjelet küld a konyha.

Süvít anyának jajszava, odaégett a pulyka!

Ernő férje vigasztalja, nyugi itt a poroltó,

tele van a fagyasztó, s bármi kiolvasztható.


Lerogynak a kanapéra, ránéznek a díszes fára.

Tetszik így is, ez a lényeg, nincs vége a Szentestének.

Felnevetnek jó hangosan, összebújnak jó szorosan,

és boldog Karácsonyt kívánnak!


2014. december 7.

Perzsi.•  2019. április 4. 12:14

Régebbi verseim eredeti formában.

Pásku Erzsébet

Elefántok ormánya

Te hatalmas, nagytestű elefánt,
kinek szája folyton jár!
Te mondod, s mondod óraszám,
mi azt gondoljuk, ámítás.
Ormányod mozgatod jobbra s balra,
félreugrunk, ne találjon hasba.
Étvágyad hatalmas, nem győzünk etetni,
azon gondolkodunk, Afrikába kéne vinni.
Ott ragyog a nap, sok a legelő,
itthon meg már fagyott a levegő.
Így hát készülj elefánt az útra,
vár az aranyló Afrika-túra!

2014. október 21.

 

******

 

Pásku Erzsébet

Csillogó fehér csoda

Merengve sétálok a parkban,
orromat ismerős illat izgatja.
Megállok, mélyen letüdőzöm,
felfrissülve leülök, elidőzöm.

A Hó illatát éreztem előre,
már hullik is rá a fenyőkre.
Pár perc múlva hófedte az egész táj,
haburcol benne a kismadár.

Az aprónépek visonganak,
öklömnyi hógolyóval dobálóznak.
Szüleik sietnének haza,
hívó szavuk oldja a csata zaja.

Csendes a park, alkony fénye borítja,
ámuló szemekkel nézek a fákra.
Szikrázó hópelyhek szállnak reája,
meseszép, csillogó fehér csodára!

Kristályszemek zuhognak alá.
Ezüst ragyogásuk dacára,
vonakodva megyek utamra,
gyertyafényes meleg lakomba.

Tatabánya, 2014. november 19.

 

**************

Pásku Erzsébet

Földre szállt angyal?

Földre szállt angyal. Lehet, hogy én vagyok?
Csodálkoznék nagyon, kipróbálhatom?
Dudorászva ülnék egy habcsók felhőn,
bátran tovaszállnék egy kósza szellőn.

Súlytalan libbennék, bármerre akarok,
hozzád repülnék, te alszol, én maradok.
Megvárom még a hajnal első sugarát,
álmodban hallod szárnyaim suhogását.

Ha hiányom érzed, hívj, én nyomban ott vagyok,
egyet bánok, nem ölel át óvón két karod.
Bár ez az angyallány feladata lenne, jól tudom,
rájöttem, jobban járok, ha ember maradok!

Tatabánya, 2014. november 26.

 

***********

 

Pásku Erzsébet

Kettős gerinc

Születésemkor megadatott a szerencse,
hogy egy gerincoszlop lett testem része.
Igen ám, csak nekem kettő is van belőle.
Egy röntgenezhető, mások előtt rejtőző,
lelki párja nyitott, s jól megfigyelhető.

A csontokból, porcokból lévő girbegurba,
sérült kígyóként, fájó sérvekkel megsújtva.
Míg a másik egyenes, sajnos nem folytonos,
elkövetett hibáim nyomaként szaggatott.
Bánom, hogy így történt, ígérem, javítgatom.

Magamat meg nem vetem, bár volt már rá példa,
igyekszem figyelni a legbelső hangomra.
Mit súg, üzen, hova nézzek, s mit csináljak...
Lélekgerincem felépítem, és megkérdem:
Van-e ember, kié hibátlanul egyenes?

Tatabánya, 2014. december 4.

 

**********

 

Pásku Erzsébet

Bántó csend

Fáj a csend, mely most körülvesz.
Tettem dolgom, mire kértél,
nem vétettem, félrelöktél.
Rideg lettél, elfeledtél?

Írtam neked észrevételt.
Kérdeztelek - fél felelet.
Kényes témát érintettem,
tompítottál... nem értettem.

Hallgatnak a nagyon nagyok.
Kapok választ? Igen? Mikor?
Néma magány, bizonyosság,
ők a cinkosok... a némák.

Tatabánya, 2014. november 6.

********

 

Pásku Erzsébet

Ne keress

Ha majd többet nem írok,
ne keress, már nem vagyok.
Eljöttek az angyalok,
ne keress, már "fent" írok.

Néha-néha lenézek,
elolvasok pár verset.
Véleményt már nem mondok,

ne keress, bár itt vagyok.

Itt leszek, csak te nem látsz,
nézem, tollad papírt szánt.
Érzed, ahogy figyellek,
ne keress, te, rímelgess.

Pár könnycsepp, egy szál virág,
ringatózik a Dunán.

Tatabánya, 2014. december 23.

 

******

 

Pásku Erzsébet

Ne szeress

Ne szeress, mert hasznod nem lesz belőle,
szívedet darabokra töröm össze.
Nem szándékosan, így hozza az élet,
ne szeress, a lelki nyugalmad végett.

Szívem nincs kőből, csak az időm véges,
ne szeress, csókom régen volt negédes.
Jó lenne mindenről elfelejtkezni,
ne szeress, vagy tedd... Mersz, tudsz így vállalni?

Szeress, ha béklyóim bátran vállalod,
türelmed, halk szavad rám pazarolod.
Pazarlás vagy sem? Idővel kiderül.
szeress, csak szeress... kegyetlen... egyedül.

Tatabánya, 2015. január 2.

 

*******

 

Pásku Erzsébet

Rémálom

Feladta a hűtőgép, a vénséges.
Követte a lapos tévé, alig ötéves.
Nyekereg a mosógép, hallom imént.
Mi jöhet még ezután? Leszakad tán az ég?

Csöpög a csap, redőnyt bősz szél zörgeti,
leesett a szekrényajtó, fejem kíméli.
Repedt csempe, tapéta rettenetes,
fűtőtest, fő csotrogány, csere esedékes.

Megoldás van! Jöjjenek a mesterek!
A képmutató javító, jeges, ki heves,
teknőgyógyító és vízterelgető,
csavart csavaró, sötétítő szelídítő.

Gyorsan érkezik a papírt felkenő
burkolatbajnok, meg egy fess ecsetkezelő.
Mesterek hada, konnektor korrektor,
végül a menő radiátor gladiátor!

S egy májusi tavaszon, elmúlik a rémálom...

Tatabánya, 2015, február 13.

 

******

Pásku Erzsébet

Elcsent bagett

Minap betértem a boltba,
nyírfacukrot vettem volna.
Ó, de drága! Ki gondolta?
Vissza is tettem a polcra.

Tekintetem egy anyókára téved,
szomorú két szeme messzibe réved.
Gondolata tán a múltban időzhet,
visszatér, korgó gyomra most egy vekker.

Régi, molyos szövetkabát lóg rajta,
látszik, régen volt egy gondos szabója.
Az emlékekkel jóllakni nem lehet,
hajtott fővel zsebre vág egy bagettet.

Szerencsés nap volt, higgyék el kérem!
Szerencsés, mert senki nem volt éppen,
ki ujjal mutogatott volna a nénére.
Neki egy bagett most tán életét mentette.

Eladó látta a tettet. Bölcsen félretekintett...


*****

Pásku Erzsébet

Érzékenység

Nyitott szemmel járom utam szüntelen, 
arcomon könny pereg, fejem lehajtom. 
Gyarló embertömeg futam. Lelketlen. 
Előlük kell elrejtenem bánatom. 

Bármerre nézek, mosolyt alig látok. 
Perlekedés, gáncs, empátiahiány, 
negatív dolgok, miket tapasztalok. 
Lelkem szomjazva megértésért kiállt! 

Csukott szemmel is tudom, hova vezet, 
mikor vakon elmegyünk egymás mellett. 
Fejem felemelem, lássák könnyeim, 
tán egyszer észreveszik, itt mi folyik!

 

Tatabánya, 2015. május 6.