Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)
Agymenéses vízió
" Ment a hűtlen, nehéz fejjel",
s ni! Mit lát? Ez milyen vegyjel?
Nem is vegyjel, inkább képlet,
ha jót akarsz, meg se lásd e képet,
mert aszongya, hogy Cu+Fy+huhu×No Wars,
s míg a sarkon engem vársz,
eldöntheted melyik ajtón lépj be,
balra a második csúszik be a képbe,
te meg csak állsz ott, kikerekedett szemmel,
s még mindig nem érted, mit akarnak azzal a sok cementtel.
*Cu = réz
huhu= bagoly
Búcsú a májustól
Pásku Erzsébet:
Búcsú a májustól
*
Már csak pár sóhajtás, és vége a májusnak,
annak az idillikus álomnak,
mely tavaszt ígért, aranyat hozó esővel,
napfénnyel, fehér bárányfelhővel,
de helyette valami egészen mást kaptunk,
ideje lesz az asztalra csapnunk,
és benyújtani azt a számlát, ahova kell,
különben a nyarunk is fagyra kel.
2024.május.25
A rózsa tövise
A minap megszúrt egy rózsa,
tövise mély, vérző sebet hagyott,
s én nem tudom mi volt baja,
hogy olyan orvul rámtámadott.
Hisz nem én téptem le tövéről,
már halottan kaptam ajándékba,
csak illata mesélt létéről,
s bágyadt szirma némán hullt a porba.
Mégis az én vérem vette áldozatul,
tán azt hitte, csodatévő elixír,
melytől, ha mohón szürcsölve majd elájul,
a túlvilágon varázserővel bír.
Szonett a poloskáról
Fórumban megadott sorvégi szavakkal íródott.
*
Parkban sétálván megcsapott egy ágbog,
annak végén zöld poloska rejtezett,
s én riadtan egy gondolattal játszok,
hogy előre kitervelten meglesett...
Távolból hallatszik egy fuvolaszó,
majd óvatosan kinyílik egy ablak,
kikukkant egy leány, arca hót fakó,
a beste poloska nem zenél, hallgat.
Hallgat, de a lány arca vöröslik,
egészen olyan, mint egy rózsaszál,
mérges szépsége azt súgja-feledj!
Ha egyszer ezt az undort letörlik,
s az arcon megpihen a holdsugár,
csókot elfogadni ne késlekedj!
Májusi cserebogár
Májusi cserebogár,
hová tűntél az idő vonalán?
*
Emlékszem, gyerekkoromban féltem a bogaraktól. A csimasztól is. Főleg, mivel így május környékén csak úgy nyüzsogtek a háztömbök között a levegőben. Rajzásuk jól kivehető volt, esténként, mikor felkapcsolták a villanyokat az utcán. Addigra igyekeztem hazaérni, mert bizony belekapaszkodtak a hajamba, ha gyanútlan sétámmal megzavartam őket, mikor elhaladtam a lámpatest alatt. Ilyenkor visítottam, mint a vett malac. Mert féltem. Hogy mitől? Fogalmam sincs. Rossz nevelés következményeként, azt hiszem. Hisz nem csak otthon, mindenhol azt láttam, hogy míg a fiúk előszeretettel tanulmányozzák az összes bogarat, csúszó-mászót, addig a lányok menekülnek előlük. A kis csimaszok pedig ügyes rejtőzködők is voltak. Ha nem a hajba kapaszkodtak, akkor a ruha redőibe elbújva jutottak be a lakásba. Kapucniba, táskába, tornazsákba elbújva... Otthon pedig anyám vitustáncot lejtve ugrált el velük az ablakig, vagy újsággal csapkodva igyekezett félelmét csillapítani. Nálunk minden, az ablakon vagy máshogy bejutó bogár ellenség volt. Szúnyog, légy, csimasz, stb, nem léphetett ( volna) be a lakásba. Betolakodó. Ez itt az ember lakótere, vegye tudomásul minden bogár! Személyes sértés volt a jelenlétük. S a gyerekek,( lányok), ezt átvették. Amit aztán több évtizedes kőkemény munkával tudnak csak megváltoztatni. Ma már csak a poloskák, tücskök, sáskák hozzák rám a frászt. Igaz, a pókokra is "haragszom" de csak a halójuk miatt. Amúgy már egészen megszoktam, hogy Gyurika minden reggel előmászik a szekrénysor végénél, hogy megnézze, élek e még. Ma nem kukkolt meg. Eskü, hiányzik...
Manapság lassan bogár sincs, nem hogy csimaszrajzás. Ijesztő, elkeserítő.