Perzsi. blogja ( novellák, versek)

Perzsi.•  2022. június 16. 13:44

A gyorsvonat

A pici bőrönd útra készen állt az ajtó mellett. Anna még elvégzett pár simítást a sminkjén, elegáns ruházatán, majd vonakodva elindult. A taxi már a ház előtt várta. A vasútállomásra jó negyedórával korábban érkezett ki a kelleténél. Az apró boltok között felfigyelt egy újságos pavilonra, ahol könyveket is látott. Érdeklődve lépett közelebb. Festőművészként, grafikusként,  először mindig a könyvek borítóját nézte meg. Most egy zöld búzamezős kép ragadta magához a tekintetét, melyen a távolban egy malom is állt. A ragyogó, kék égbolt, pár fehér felhő, a fény ábrázolása, árnyékok játéka... mind-mind harmóniában voltak egymással.Most már kíváncsi lett, milyen témájú könyvhöz készítettek ilyen kiváló borítót? Azt a könyvet szeretném megnézni!-mutatott rá a kiszemelt példányra. Óvatosan vette a kezébe, mint minden könyvet. Megfordította, hogy elolvassa az ajánlót. Lélegzete kihagyott. Gallavölgyi András:Az eltitkolt szerelem -olvasta csodálkozva.Remegő kézzel lapozgatta a könyvet.  Az előszó fájó emlékeket idézett fel nála. Emlékeiből a hangosbemondó riasztotta fel. Személyvonat indul Budapest felé a 3. vágányról, 3 perc múlva! Megveszem a könyvet!-mondta elbicsakló hangon. Gyorsan fizetett, és futva  sietett a peronra. Majdnem sikerült lekésnie a vonatot. Elhelyezkedett az ülésen , és olvasni kezdett.


Mire a fővárosba ért, teljesen összezavarodott. Körülbelül 3 éve történt már, hogy Malomdombon vendégeskedett. Egy régi vágású, csendes, fejkendős néni portája lett válása után a menedéke. Maga volt a nyugalom szigete. Ide még a festékeit sem hozta magával, rendet akart tenni a lelkében. Zaklatottan ugyan mi jó is kerülhetne ki a kezei alól? Semmi.Pár nap múlva viszont rájött, szüksége van az ecsetre. Nem akart oda-vissza 600 kilométert utazni, ezért besétalt a közeli községbe. A választék gyatra volt, olyannyira, hogy csak ceruzákat és rajzpapírt vett. Megrendeljük kedveske!-szólt barátságosan a bolt tulajdonosa. Tessék csak hagyni, ezek is jók egy grafika elkészítéséhez!-válaszolta Anna, majd sebesen kifelé indult. Egyenesen bele egy magas, szőkésbarna hajú , dióbarna szemű férfi karjaiba. Az ütközéstől mindent kiejtett a kezéből. Szótlanul kapkodták össze a ceruzákat. Köszönöm.-rebegte Anna és hátra sem nézve sietett el. A vendégházba érve vette észre, a rajzlapokat ott felejtette. Kelletlenül indult vissza, ám félúton találkozott a férfival. Épp magát keresem!-csillant fel különösen szép szeme. Elhoztam a rajzlapokat! Honnan tudja, hogy hova kell hoznia? Ugyan már! Itt mindenki tud mindent! Még a nevét is tudom. Kökény Anna, festő és grafikusművészhez van szerencsém. Ugye?-mosolygott megnyerően a férfi. Igen.-szólt Anna még mindig csodálkozva. Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Gallavölgyi András vagyok. Író, műfordító. 2 hét pihenőn vagyok itt, az új könyvem befejezésén dolgozom. Én 3-4 hétre érkeztem.-szólt a nő mosolyogva. Különös hatással volt rá András szeme. Mindig a kék szeműekhez vonzódott, azonban ebben a barna, néha zöldes , különös árnyalatú szemben vonzotta valami ősi erő. Ezután minden nap találkoztak. Volt egy titkos helyük. Egy régi, romos  kápolna boltíves, rozsdás kapuja mögött virágoskertre bukkantak. Még gondozatlanságában is csodálatos volt. Ez az elhagyott kert lett bontakozó szerelmük tanúja. Anna rajzolt,titokban  portrét csinált Andrásról. András pedig a könyvével nem törődve verseket írt a lánynak. Keveset beszélgettek, a tekintetük azonban árulkodott. Egyik nap András nem jött el a titkos kertbe.Anna nyugtalan lett. Másnap is hiába várta. A nő nem tudott aludni, kora reggel  besétált a faluba. A boltostól érdeklődött, elvégre itt mindenkiről tudnak mindent. Azonban arra, amit hallott, még rémálmaiban sem gondolt volna. Ja, az író úr? Ő hazautazott, mert kórházba vitték a feleségét.-mondta közlékenyen a boltos. Feleségét? Anna kábán, köszönés nélkül távozott. Mindennap kiment a kertbe, maga sem tudta, miben reménykedik. Lelkileg betegebben tért haza, mint ahogyan érkezett.


S most, 3 év múlva egy könyvből tudja meg, mi történt azon a nyáron.Hogy miért titkolózott András. Hogy miért nem kereste azóta sem. Elgondolodva húzta maga után  egyik kezével a bőröndjét a peronon, a másikban a könyvet szorongatta,  mikor az induló gyorsvonat ablakában Andrást pillantotta meg. Egy pillanatig döbbenten néztek egymásra, majd a férfi őrült kapkodásba kezdett. Gyorsan firkantott pár szót egy újságra, s az ablakhoz nyomta. Epilógus! Nézd meg!  Az utolsó.... a többit már nem látta, az üzenetet és a férfit elragadta  a gyorsvonat. Leült egy padra, és fellapozta a könyvet. Az epilógus végén ezt olvasta:

A titkos kertünk árnyékában,

hol fészket rakott a szerelem,

ott várlak teljes szabadságban,

és kérlek, legyél az életem.

2022. Május 23

Perzsi.•  2022. június 11. 12:34

A furcsa szerzet

A csendes kis zápor után páradús levegő sújtotta a napok óta lakásukba szoruló embereket. Nem kockáztattak, az ablakba könyököltek ki némi friss levegőt  szippantani. Némelyikük még nem fuldoklott eléggé, így rá is gyújtott, nem törődve azzal sem, hogy a füst beszáll a szomszédokhoz is. Sokan nem tartották be még az írott együttélési szabályokat sem, az íratlanokat meg pláne nem. Szájuk gúnyos kis mosolyra húzódott, mikor meglátták a karonfogva sétáló párt. Anyát és lányát. A lakótelepen éltek, s mindig adtak "okot" a gúnyolódásra. Különc öltözékük, ékes, sokszínű szókincsük, kifejezésmódjuk, magatartásuk sok embert irritált.Aranka már pici kora óta egyenranguként kezelte lányát. Kis minifelnőttet csinált belőle, eleinte akaratán kívül. A gyermek születése után nem sokkal maradt magára. Irodistaként gyarapította tudását a megyeházán. Peres ügyek, lakáskiutalás, szociális ágazat, nem volt számára olyan hely, ahol ki nem ismerte volna magát. Kisarankát nem tudni miért, nem fogadták be a társai. A homokozóban is jobbára édesanyjával játszott. Talán mégis volt egy oka. Túlontúl későn szólalt meg. Mindent értett, de nem beszélt. Édesanyjával valami különös jelrendszerrel kommunikált. A szemével beszélt. Majdnem öt éves volt, mikor kiejtette első szavait. Addigra azonban teljesen elmagányosodott, nem volt gyermek barátja. Így anyukája lett a mindene. Leste minden szavát, mozdulatát. Leutánozta mindenben. Kiharcolta, hogy egyforma ruhában lehessen szülőjével. Egy ügyes varrónő segítségével ez megoldható volt. 13 éves korára pedig egy méretű ruhát hordott filigrán kis anyjával. Az évek alatt magabiztossá vàlt, már-már túlontúl is.  Az utcán rászólt felnőttre, gyermekre egyaránt, ha szabályt szegtek. Tessék felvenni a szemetet, ne dobják el! Vigyázni kell a természetre! Ne tessék a kuka mellé dobni a szemetet! Ne a parkolóba mossák le az autót! Mindezt anyukájába kapaszkodva tette. Sosem hagyta el egyedül a lakást. A környék lakói eleinte tűrtek, majd páran megfenyegették az anyát. Feljelentések sora érkezett ellenük a hivatalba. S elkezdődött az adok -kapok játék. Évek teltek így el, mígnem az anya hirtelen kórházba került. Kisaranka nem mozdult ki a lakásból. Napokig nem látták, mígnem az egyik szomszédnak eszébe jutott, hátha élelem nélkül maradt. Vitt neki élelmet, s addig könyörgött, míg a lány megígérte, ha baj van, jelez. Aranka hazatérte után megváltozott a helyzet. Kisaranka egyedül vásárolt be, mindent egyedül csinált. Kétség nem fért hozzá, eddig is megtehette volna, képes volt rá, de nehéz volt kiszakadnia a biztonságos burokból. Nem akart semmit egyedül csinálni. Mikor az anya már képes volt újra sétálni, ismét kettesben járták az utcákat. Csak már nem szóltak senkihez a köszönésen kívül. Feltűnő ruházatuk, franciás fejfedőjük,( mint Audry Hepburn egyik szerepében, ahogyan ők mondták) túrabakancsuk, s hozzá térd felett két tenyérnyivel végződő nyári ruhájuk vonzotta a tekinteteket. S a gúnyos beszólásokat. Ősszel kisaranka eltűnt. Karácsonykor látták újra a lakók. Kiderült, felvették egy fővárosi egyetemre. Ez még nem is lett volna meglepő, de az már igen, hogy két és fél év alatt le is tette a diplomáját. Egyszerűen zseni volt. Hamar , nagyon hamar kapott vezető beosztást, s kúszott fel egyre magasabbra. Hirtelen sok "barátjuk" lett.  Friss gyülmölcsökkel a kertből, s egyebekkel halmozták őket el a környék lakói. Hamar átláttak a szitán. Mégsem emiatt bomlott fel a szülő-gyermek viszony. Kisaranka szerelmes lett. S ahogyan ilyenkor "lenni szokott" a fiú nem felelt meg az anyának. Egy technikumot végzett fiú nem megfelelő vőlegény. Kisaranka megszökött. Mindent hátrahagyva a fővárosba költözött. Hogy a fiú után ment -e? Senki nem tudja. Az azonban bizonyos, hogy Aranka a szökés után másfél évvel, meghirdette a pazarul berendezett lakásukat. Minden, hirdetésre jelentkezőt beengedett az addig átléphetetlen lakásba. Tömör fa bútorai, perzsasźőnyegei, több ezer darabos könyvtára, különleges virágai, minden , minden eladóvá vált. Egy évbe telt, mire sikerült eladnia. S egy nap eltűnt. Azóta sem tud róla, s lányáról senki semmit...


Kategória:Élet

Perzsi.•  2022. június 10. 09:10

A dadogós

Feszült volt a hangulat a faluban. Mindenki lehajtott fejjel, a másikra rá nem nézve sietett haza. Most nem volt idő a csevelyre. A fiatalasszony kék fejkendője alól halkan szólt ki:siessünk fiúk. Nagyobbacska lánya már türelmetlenül toporgott a tornácos házuk előtt. Sissen édesanyám! Már hallani a gépeket! Bent, a pici szobában hűvös volt, mégsem mertek begyújtani. Nehogy a kéményfüst elárulja őket. Hogy ne fázzanak annyira, a nagylány bedugta az ágyba négy kisöccsét, az egyetlen dunyhával jól betakargatta őket, ő maga pedig egy megmentett horgolt kendőt terített magára. Nem voltak mindig szegények, csak mióta a háború dúlt, mindent elcseréltek ennivalóra. A földjeiket már nem művelték, munkájuk gyümölcsét jó ideje elvették, ellopták  szétbombázták. Az udvaron álló pár gyümölcsfa, eperfa, diófa, sárgabarackfa termése volt minden kincsük. Az ólak régóta üresen álltak. Nem hallatszott sem röfögés, sem kotkodácsolás reggelente. Valamit, valahogyan csak főznöm kell nekik!-aggódott hangosan az anya. Kockáztatva az életüket, begyújtott a sparheltba. Csak gyorsan, egy kis puliszkát!-suttogta szinte magának. Közben két kis lurkó kiszökött a dunna alól. Nem  bírtak aludni, kimentek hát anyjukhoz a konyhába. Mentek vissza!-ripakodott rájuk az anyjuk. Sehogy sem bírta azonban rávenni őket. A lábos felé nyúlt, mikor az első bomba becsapódott a ház közelében. A puliszka a szélrózsa minden irányába fröcsögött végig a konyhán. Gyorsan! Ide, ide a konyhaasztal alá!-ide bújjatok!-kiáltotta a fiatalasszony. Megindult a szoba felé, hogy kihozza a tőbbieket, de azok már ott álltak az ajtóban. Ekkor csapódott be a második bomba. Az egyik, 4 éves forma kisfiú ijedtében felállt. Azaz csak állt volna, szűk volt a hely az asztal alatt. Jól beleverte a fejét, fel is repedt a bőre a  hajas résznél. Nem sírt, annál jobban félt. 

Egész este,  éjjel nem szólt, látszott, sokkos állapotban van.Másnap, mikorra minden elcsendesedett, végre kibújt az asztal alól. Megsimította édesanyja szoknyáját, majd megkérdezte:ééédesaanyám véége van? Az anya szeme könybe lábadt. Igen kisfiam, most vége van. Siratta az életet, a reményt egy jobb jövő reményét, és a fiát. Mikor férje hazaérkezett a határból, nem mondott neki semmit. Rájött az magától is. Undorodva húzódott el a fiától. Arrafelé falun szégyen volt hibásnak, fogyatékosnak lenni. Kizárták, kiközösítették azt, aki nem volt ép. Az apa pedig nem akarta, hogy a falubeliek a szájukra vegyék a családját, vele együtt őt is. Neki kellett az a pozíció, amiben eddig élt. Adtak a szavára, figyeltek rá, tisztelték, vagy legalábbis ezt mutatták. Nem kellett otthon szólnia, hogy ne mutatkozzon a fiú a faluban. Az anya es a fiú tökéletesen érezték, tudták, mit vár el tőlük. Ennek ellenére az apában napról napra nőtt a feszültség. Teljesen elhidegült, elidegenedett fiától.Az asztal alja a gyermek kedvenc búvóhelyévé vált, oda bújt el a világ elől. Már kamasz évei végén járt, mikor egyik este kiábálást halott a konyha felől.. Az apja veszekedett édessel, majd pofon is csapta. A fiú szélvészként repült anyja felé. Eléállt, és így szólt: nnnne bbántsa  éédest! Ne mmerészelje! Az apa keze megállt a levegőben. Majd egy pillanatnyi szünet után jól hasba rúgta gyermekét. Takarodj előlem te kis dadogós! A kamasz hétrét görnyedve vért hányt. Mikor magához tért, nekiment az apjának. Hosszú-hosszú évekig nem látták egymást ezután.


Kategória:Élet, Történelem

Perzsi.•  2022. május 29. 08:19

A fehér bot

A ruhák szanaszét hevertek az ágyon. Rika a gardrób elött állt , és őrült tempóban kutatott tovább. Rengeteg ruhája volt , színitanodásként ez nem is meglepő. Most mégis csak egy jelentéktelen, semmitmondó ruhát keresett. Szabadkezet kapott, hogy hogyan oldja meg a helyzetgyakorlatot. Szokatlan módot választott. Pantomimozni fog a főváros forgalmas helyein. Végre megtalálta amit keresett. Egy fekete -fehér ruhaszettett, ami egy jól sikerült álarcosbál kellékeként maradt nála. Kicsit olyan Charlie Chaplin féle stílust kölcsönzött neki. Még egy fehér bolt is tartozott hozzá. Felpróbálta a ruhát. A sminkjével is majdnem kész volt, mikor hazaérkezett Tibor, a barátja, aki egy menő ügyvédi irodának dolgozott. Egy csodálkozó-rosszaló pillantást vetett felé, majd megkérdezte:mi ez , az új hóbortod? Nem  ezt érdemjegyért teszem. De amúgy érdekel is. És ez mit jelent? Három hétig fogok az utcán pantomimozni.-felelte a lany. Megőrültél? Le akarsz járatni? Most, mikor kinevezés elött állok? -zúdította rá haragos kérdéseit Tibor. Rika elképedt. Hogyan járatnálak le? Senki sem fog felismerni a smink alatt, s megszólalni sem fogok. Nem érdekel!-üvöltötte a férfi. Meg ne próbáld! Ha mégis, akkor láthatatlan leszel számomra! A hálószobaajtó nagy durranással csapódott be mögötte. A lány aznap nem ment "terepre". Az arcán lefolyó könnyek újból és újból elmosták a sminkjét. Másnap már kora reggel elkészült, s még Tibor ébredése előtt távozott otthonról. Csalódott volt a tegnapi jelenet miatt, megis magán hagyta a férfitól kapott bagolymedálos láncot.


 Egy  belvárosi üzletsor előtt vert gyökeret, szó szerint. Az emberek reakciója különböző volt. Mosoly, csodálkozás, bosszúság, kíváncsiság. Minden reakcióra válaszolt. Némán, mozdulatokkal. Mindennap más helyszínt választott, az új és újabb reakciók reményében. Otthon a levegő fagyos volt. Bár a férfi sosem látta beöltözve a lányt (Rika gondosan ügyelt erre), Tibor tudta, hogy mit csinál. Ígéretét betartva átnézett rajta.Majd egy nap, hátra sem nézve, üzenetet sem hagyva elköltözött. Egy behajtani tilos tábla képet dobott csak az ágyra. Rika tudta mit jelent ez. Soha többé nem akar tudni róla. Számított erre. Összetörve folytatta a megkezdett vizsgamunkáját, s a nehézségek ellenére  kiváló minősítést szerzett. Hetekkel később meghívást kapott. Híre ment a vizsgamunkájának, s meghívták a gyermeknapra, szerepelni. Rika a ligetbe ment, ahol ilyenkor minden évben szokott lenni pár pantomimos. Integettek egymásnak, majd elvegyültek a forgatagban. Mindegyik kereste a neki megfelelő helyet. Egy felreeső zugot talált magának. Elővette fehér botját, rátámaszkodott, és várt. Egy feltehetően vidéki csoport állt meg előtte. Meg tudná mondani, melyik a legrövidebb út a múzeum felé? Nem, nem:rázta a fejét némán. Majd heves mozdulatokkal jelezte, mutatja az utat. A menet elején vidáman, bolondozást mímelve, fehér botjával vezényelve  lépett a zebrára. Nem érzett fajdalmat. Nem volt  rá ideje. Az arra járó kisbusz hatalmas sebességgel sodorta el. Egy pillanat műve volt az egész. A csattanas után rövid időre néma csend ült a helyszínre, majd éles sikoly törte meg a csendet. Megölték! 

A tárgyalóterem hűvösében, a gázoló kirendelt védőjeként,  Tibor  a helyszíni jegyzőkönyvet lapozgatta. Szokásától eltérően nem végzett alapos munkát. Mikor főnöke rábízta az ügyet, belelapozott az aktába. Már a 3. sornál megakadt:  "Az áldozat pantomimosként dolgozott a baleset napján". Neki ennyi elég is volt. Egy gyermekkori trauma miatt, amiről senki nem tudott, viszolygott a pantomimosoktól. Nem tudta, de nem is akarta ezt a viszolygást leküzdeni. Ahelyett, hogy visszaadta volna a védelmet, úgy döntött végigviszi. Az sem érdekelte, ha veszít, a védence amúgy is bűnös, ezt tudta jól. Ha visszaadja az ügyet, meg kell indokolnia, hogy miért teszi. Azt pedig semmilyen áron sem! Tudta, hogy aznap a várost mindenféle bohócok, pantomimosok, árusok lepték el a gyermeknap miatt, épp ezért ki sem mozdult a szobájából. Gondolataiból igyekezett kiűzni Rikát, akiről semmit nem tudott az elköltözése óta. A tárgyalás megkezdòdött. A zebra egy enyhe kanyar után következik, ami a láthatósági viszonyokat rontja.-vágott bele a mondandójába az ügyvéd. Félbeszakították.  A kanyar miatt, s a nyilvánvaló útszéli , gyalogos átkelőre utaló tábla miatt, lassitania kellett volna az ügyfelének. Azonkívül a nyilvánvaló zöld jelzés miatt , az áldozatnak szabad útja volt a gyalogosátkelőn.A sebessége pedig a megengedett háromszorosa volt a kisbusznak. Kérem nézze meg a dossziéban lévő képeket újra, ami a helyszínen készült. Tibor feje elvörösödött. Nyilvánvaló hibán kapták rajta. Hiszen ha eddig megnézte volna azokat a képeket! Viszolyogva lapozott a képekhez. Az utolsó képen az összeroncsolódott holttest feküdt, kitekert végtagokkal. Igyekezett nem ránézni az arcára. Azonban a láncot, amin egy bagolymedál volt, álmában is felismerte volna...

Perzsi.•  2022. május 25. 12:46

Az érinthetetlen 8.ész

Az ajtóban azonban akadályba ütköztek. Brian állt ott az embereivel. Max már csak a bilincs kattanására eszmélt fel. Lilli pedig a nyomozó karjaiban tért magához. Hiába biztosította őt a férfi arról, hogy figyel rá, minden rendben lesz, a nő egészen eddig a pillanatig nem hitte el , hogy épen megússza mindezt. Nyugodjon meg végre kisasszony!-mondta meleg hangján Brian. A bizonyítékokat is megszereztük, önt pedig a segítő közreműködése miatt minden feltételezett vád alól fel fogják menteni. Lillinek végre volt ideje pihenni. Két napig mást sem csinált, csak aludt. Szerda reggel elindult új munkát keresni. Immár semmiképpen nem irodai munkát keresett magának. Egy újság külsős munkatársként alkalmazta. A sors úgy hozta, hogy most újsagíróként, a turisztikai rovatba kellett cikket írnia. Első állomásként arról a várról kellett írnia, ahol Kemal letámadta. Nagyon rossz érzésekkel vágott neki az útnak, pedig tudta, hogy a múlt végleg lezárult. Vajon tényleg lezárult? -súgta esze egyik része. Nyugi, mindenki börtöbe került, akinek a két jómadárhoz köze volt. -súgta elméje másik része. Szerencsére másik szobát kapott. Különállót, aminek nem nyílt ajtaja csak a folyosóra. Igyekezett jól érezni magát. Bejárta a vár minden zegzugát, elbeszélgetett minden alkalmazottal. Este, a szobájában nekiállt megírni az összefoglalót. Hirtelen ólmos álmosság tört rá. Ez az érzés ismerős volt számára, a lény jövetelét jelezte. Minden idegszálával tiltakozott ellene. Az esze mentegette az ismeretlent, a szíve azonban megsúgta a helyes választ. Óvakodj tőle! Sikerült ébren maradnia. Hogy véletlenül se aludjon el, a laptop után nyúlt. A lény késlekedés nélkül kommunikálni kezdett vele, a keresősávon keresztül. Én vagyok az alfa. Érinthetetlen vagyok. Nem akarsz engem. Miért? 

Nem tudom ki vagy te. Te nem szerelmet akarsz, hanem sexet. Érzelmek nélküli együttléteket. Ezt én nem akarom!-válaszolta Lilla. Nem engedem, nem akarom, hogy többet hozzám érj!

A monitoron a kurzor sokáig  nem mozdult.

Majd megjelent rajta egy kérdés: Mi az a szerelem?


Vége

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom