Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Perzsi.•  2022. június 11. 12:34

A furcsa szerzet

A csendes kis zápor után páradús levegő sújtotta a napok óta lakásukba szoruló embereket. Nem kockáztattak, az ablakba könyököltek ki némi friss levegőt  szippantani. Némelyikük még nem fuldoklott eléggé, így rá is gyújtott, nem törődve azzal sem, hogy a füst beszáll a szomszédokhoz is. Sokan nem tartották be még az írott együttélési szabályokat sem, az íratlanokat meg pláne nem. Szájuk gúnyos kis mosolyra húzódott, mikor meglátták a karonfogva sétáló párt. Anyát és lányát. A lakótelepen éltek, s mindig adtak "okot" a gúnyolódásra. Különc öltözékük, ékes, sokszínű szókincsük, kifejezésmódjuk, magatartásuk sok embert irritált.Aranka már pici kora óta egyenranguként kezelte lányát. Kis minifelnőttet csinált belőle, eleinte akaratán kívül. A gyermek születése után nem sokkal maradt magára. Irodistaként gyarapította tudását a megyeházán. Peres ügyek, lakáskiutalás, szociális ágazat, nem volt számára olyan hely, ahol ki nem ismerte volna magát. Kisarankát nem tudni miért, nem fogadták be a társai. A homokozóban is jobbára édesanyjával játszott. Talán mégis volt egy oka. Túlontúl későn szólalt meg. Mindent értett, de nem beszélt. Édesanyjával valami különös jelrendszerrel kommunikált. A szemével beszélt. Majdnem öt éves volt, mikor kiejtette első szavait. Addigra azonban teljesen elmagányosodott, nem volt gyermek barátja. Így anyukája lett a mindene. Leste minden szavát, mozdulatát. Leutánozta mindenben. Kiharcolta, hogy egyforma ruhában lehessen szülőjével. Egy ügyes varrónő segítségével ez megoldható volt. 13 éves korára pedig egy méretű ruhát hordott filigrán kis anyjával. Az évek alatt magabiztossá vàlt, már-már túlontúl is.  Az utcán rászólt felnőttre, gyermekre egyaránt, ha szabályt szegtek. Tessék felvenni a szemetet, ne dobják el! Vigyázni kell a természetre! Ne tessék a kuka mellé dobni a szemetet! Ne a parkolóba mossák le az autót! Mindezt anyukájába kapaszkodva tette. Sosem hagyta el egyedül a lakást. A környék lakói eleinte tűrtek, majd páran megfenyegették az anyát. Feljelentések sora érkezett ellenük a hivatalba. S elkezdődött az adok -kapok játék. Évek teltek így el, mígnem az anya hirtelen kórházba került. Kisaranka nem mozdult ki a lakásból. Napokig nem látták, mígnem az egyik szomszédnak eszébe jutott, hátha élelem nélkül maradt. Vitt neki élelmet, s addig könyörgött, míg a lány megígérte, ha baj van, jelez. Aranka hazatérte után megváltozott a helyzet. Kisaranka egyedül vásárolt be, mindent egyedül csinált. Kétség nem fért hozzá, eddig is megtehette volna, képes volt rá, de nehéz volt kiszakadnia a biztonságos burokból. Nem akart semmit egyedül csinálni. Mikor az anya már képes volt újra sétálni, ismét kettesben járták az utcákat. Csak már nem szóltak senkihez a köszönésen kívül. Feltűnő ruházatuk, franciás fejfedőjük,( mint Audry Hepburn egyik szerepében, ahogyan ők mondták) túrabakancsuk, s hozzá térd felett két tenyérnyivel végződő nyári ruhájuk vonzotta a tekinteteket. S a gúnyos beszólásokat. Ősszel kisaranka eltűnt. Karácsonykor látták újra a lakók. Kiderült, felvették egy fővárosi egyetemre. Ez még nem is lett volna meglepő, de az már igen, hogy két és fél év alatt le is tette a diplomáját. Egyszerűen zseni volt. Hamar , nagyon hamar kapott vezető beosztást, s kúszott fel egyre magasabbra. Hirtelen sok "barátjuk" lett.  Friss gyülmölcsökkel a kertből, s egyebekkel halmozták őket el a környék lakói. Hamar átláttak a szitán. Mégsem emiatt bomlott fel a szülő-gyermek viszony. Kisaranka szerelmes lett. S ahogyan ilyenkor "lenni szokott" a fiú nem felelt meg az anyának. Egy technikumot végzett fiú nem megfelelő vőlegény. Kisaranka megszökött. Mindent hátrahagyva a fővárosba költözött. Hogy a fiú után ment -e? Senki nem tudja. Az azonban bizonyos, hogy Aranka a szökés után másfél évvel, meghirdette a pazarul berendezett lakásukat. Minden, hirdetésre jelentkezőt beengedett az addig átléphetetlen lakásba. Tömör fa bútorai, perzsasźőnyegei, több ezer darabos könyvtára, különleges virágai, minden , minden eladóvá vált. Egy évbe telt, mire sikerült eladnia. S egy nap eltűnt. Azóta sem tud róla, s lányáról senki semmit...


Kategória:Élet

Perzsi.•  2022. június 10. 09:10

A dadogós

Feszült volt a hangulat a faluban. Mindenki lehajtott fejjel, a másikra rá nem nézve sietett haza. Most nem volt idő a csevelyre. A fiatalasszony kék fejkendője alól halkan szólt ki:siessünk fiúk. Nagyobbacska lánya már türelmetlenül toporgott a tornácos házuk előtt. Sissen édesanyám! Már hallani a gépeket! Bent, a pici szobában hűvös volt, mégsem mertek begyújtani. Nehogy a kéményfüst elárulja őket. Hogy ne fázzanak annyira, a nagylány bedugta az ágyba négy kisöccsét, az egyetlen dunyhával jól betakargatta őket, ő maga pedig egy megmentett horgolt kendőt terített magára. Nem voltak mindig szegények, csak mióta a háború dúlt, mindent elcseréltek ennivalóra. A földjeiket már nem művelték, munkájuk gyümölcsét jó ideje elvették, ellopták  szétbombázták. Az udvaron álló pár gyümölcsfa, eperfa, diófa, sárgabarackfa termése volt minden kincsük. Az ólak régóta üresen álltak. Nem hallatszott sem röfögés, sem kotkodácsolás reggelente. Valamit, valahogyan csak főznöm kell nekik!-aggódott hangosan az anya. Kockáztatva az életüket, begyújtott a sparheltba. Csak gyorsan, egy kis puliszkát!-suttogta szinte magának. Közben két kis lurkó kiszökött a dunna alól. Nem  bírtak aludni, kimentek hát anyjukhoz a konyhába. Mentek vissza!-ripakodott rájuk az anyjuk. Sehogy sem bírta azonban rávenni őket. A lábos felé nyúlt, mikor az első bomba becsapódott a ház közelében. A puliszka a szélrózsa minden irányába fröcsögött végig a konyhán. Gyorsan! Ide, ide a konyhaasztal alá!-ide bújjatok!-kiáltotta a fiatalasszony. Megindult a szoba felé, hogy kihozza a tőbbieket, de azok már ott álltak az ajtóban. Ekkor csapódott be a második bomba. Az egyik, 4 éves forma kisfiú ijedtében felállt. Azaz csak állt volna, szűk volt a hely az asztal alatt. Jól beleverte a fejét, fel is repedt a bőre a  hajas résznél. Nem sírt, annál jobban félt. 

Egész este,  éjjel nem szólt, látszott, sokkos állapotban van.Másnap, mikorra minden elcsendesedett, végre kibújt az asztal alól. Megsimította édesanyja szoknyáját, majd megkérdezte:ééédesaanyám véége van? Az anya szeme könybe lábadt. Igen kisfiam, most vége van. Siratta az életet, a reményt egy jobb jövő reményét, és a fiát. Mikor férje hazaérkezett a határból, nem mondott neki semmit. Rájött az magától is. Undorodva húzódott el a fiától. Arrafelé falun szégyen volt hibásnak, fogyatékosnak lenni. Kizárták, kiközösítették azt, aki nem volt ép. Az apa pedig nem akarta, hogy a falubeliek a szájukra vegyék a családját, vele együtt őt is. Neki kellett az a pozíció, amiben eddig élt. Adtak a szavára, figyeltek rá, tisztelték, vagy legalábbis ezt mutatták. Nem kellett otthon szólnia, hogy ne mutatkozzon a fiú a faluban. Az anya es a fiú tökéletesen érezték, tudták, mit vár el tőlük. Ennek ellenére az apában napról napra nőtt a feszültség. Teljesen elhidegült, elidegenedett fiától.Az asztal alja a gyermek kedvenc búvóhelyévé vált, oda bújt el a világ elől. Már kamasz évei végén járt, mikor egyik este kiábálást halott a konyha felől.. Az apja veszekedett édessel, majd pofon is csapta. A fiú szélvészként repült anyja felé. Eléállt, és így szólt: nnnne bbántsa  éédest! Ne mmerészelje! Az apa keze megállt a levegőben. Majd egy pillanatnyi szünet után jól hasba rúgta gyermekét. Takarodj előlem te kis dadogós! A kamasz hétrét görnyedve vért hányt. Mikor magához tért, nekiment az apjának. Hosszú-hosszú évekig nem látták egymást ezután.


Kategória:Élet, Történelem

Perzsi.•  2022. május 29. 08:19

A fehér bot

A ruhák szanaszét hevertek az ágyon. Rika a gardrób elött állt , és őrült tempóban kutatott tovább. Rengeteg ruhája volt , színitanodásként ez nem is meglepő. Most mégis csak egy jelentéktelen, semmitmondó ruhát keresett. Szabadkezet kapott, hogy hogyan oldja meg a helyzetgyakorlatot. Szokatlan módot választott. Pantomimozni fog a főváros forgalmas helyein. Végre megtalálta amit keresett. Egy fekete -fehér ruhaszettett, ami egy jól sikerült álarcosbál kellékeként maradt nála. Kicsit olyan Charlie Chaplin féle stílust kölcsönzött neki. Még egy fehér bolt is tartozott hozzá. Felpróbálta a ruhát. A sminkjével is majdnem kész volt, mikor hazaérkezett Tibor, a barátja, aki egy menő ügyvédi irodának dolgozott. Egy csodálkozó-rosszaló pillantást vetett felé, majd megkérdezte:mi ez , az új hóbortod? Nem  ezt érdemjegyért teszem. De amúgy érdekel is. És ez mit jelent? Három hétig fogok az utcán pantomimozni.-felelte a lany. Megőrültél? Le akarsz járatni? Most, mikor kinevezés elött állok? -zúdította rá haragos kérdéseit Tibor. Rika elképedt. Hogyan járatnálak le? Senki sem fog felismerni a smink alatt, s megszólalni sem fogok. Nem érdekel!-üvöltötte a férfi. Meg ne próbáld! Ha mégis, akkor láthatatlan leszel számomra! A hálószobaajtó nagy durranással csapódott be mögötte. A lány aznap nem ment "terepre". Az arcán lefolyó könnyek újból és újból elmosták a sminkjét. Másnap már kora reggel elkészült, s még Tibor ébredése előtt távozott otthonról. Csalódott volt a tegnapi jelenet miatt, megis magán hagyta a férfitól kapott bagolymedálos láncot.


 Egy  belvárosi üzletsor előtt vert gyökeret, szó szerint. Az emberek reakciója különböző volt. Mosoly, csodálkozás, bosszúság, kíváncsiság. Minden reakcióra válaszolt. Némán, mozdulatokkal. Mindennap más helyszínt választott, az új és újabb reakciók reményében. Otthon a levegő fagyos volt. Bár a férfi sosem látta beöltözve a lányt (Rika gondosan ügyelt erre), Tibor tudta, hogy mit csinál. Ígéretét betartva átnézett rajta.Majd egy nap, hátra sem nézve, üzenetet sem hagyva elköltözött. Egy behajtani tilos tábla képet dobott csak az ágyra. Rika tudta mit jelent ez. Soha többé nem akar tudni róla. Számított erre. Összetörve folytatta a megkezdett vizsgamunkáját, s a nehézségek ellenére  kiváló minősítést szerzett. Hetekkel később meghívást kapott. Híre ment a vizsgamunkájának, s meghívták a gyermeknapra, szerepelni. Rika a ligetbe ment, ahol ilyenkor minden évben szokott lenni pár pantomimos. Integettek egymásnak, majd elvegyültek a forgatagban. Mindegyik kereste a neki megfelelő helyet. Egy felreeső zugot talált magának. Elővette fehér botját, rátámaszkodott, és várt. Egy feltehetően vidéki csoport állt meg előtte. Meg tudná mondani, melyik a legrövidebb út a múzeum felé? Nem, nem:rázta a fejét némán. Majd heves mozdulatokkal jelezte, mutatja az utat. A menet elején vidáman, bolondozást mímelve, fehér botjával vezényelve  lépett a zebrára. Nem érzett fajdalmat. Nem volt  rá ideje. Az arra járó kisbusz hatalmas sebességgel sodorta el. Egy pillanat műve volt az egész. A csattanas után rövid időre néma csend ült a helyszínre, majd éles sikoly törte meg a csendet. Megölték! 

A tárgyalóterem hűvösében, a gázoló kirendelt védőjeként,  Tibor  a helyszíni jegyzőkönyvet lapozgatta. Szokásától eltérően nem végzett alapos munkát. Mikor főnöke rábízta az ügyet, belelapozott az aktába. Már a 3. sornál megakadt:  "Az áldozat pantomimosként dolgozott a baleset napján". Neki ennyi elég is volt. Egy gyermekkori trauma miatt, amiről senki nem tudott, viszolygott a pantomimosoktól. Nem tudta, de nem is akarta ezt a viszolygást leküzdeni. Ahelyett, hogy visszaadta volna a védelmet, úgy döntött végigviszi. Az sem érdekelte, ha veszít, a védence amúgy is bűnös, ezt tudta jól. Ha visszaadja az ügyet, meg kell indokolnia, hogy miért teszi. Azt pedig semmilyen áron sem! Tudta, hogy aznap a várost mindenféle bohócok, pantomimosok, árusok lepték el a gyermeknap miatt, épp ezért ki sem mozdult a szobájából. Gondolataiból igyekezett kiűzni Rikát, akiről semmit nem tudott az elköltözése óta. A tárgyalás megkezdòdött. A zebra egy enyhe kanyar után következik, ami a láthatósági viszonyokat rontja.-vágott bele a mondandójába az ügyvéd. Félbeszakították.  A kanyar miatt, s a nyilvánvaló útszéli , gyalogos átkelőre utaló tábla miatt, lassitania kellett volna az ügyfelének. Azonkívül a nyilvánvaló zöld jelzés miatt , az áldozatnak szabad útja volt a gyalogosátkelőn.A sebessége pedig a megengedett háromszorosa volt a kisbusznak. Kérem nézze meg a dossziéban lévő képeket újra, ami a helyszínen készült. Tibor feje elvörösödött. Nyilvánvaló hibán kapták rajta. Hiszen ha eddig megnézte volna azokat a képeket! Viszolyogva lapozott a képekhez. Az utolsó képen az összeroncsolódott holttest feküdt, kitekert végtagokkal. Igyekezett nem ránézni az arcára. Azonban a láncot, amin egy bagolymedál volt, álmában is felismerte volna...

Perzsi.•  2022. május 25. 12:46

Az érinthetetlen 8.ész

Az ajtóban azonban akadályba ütköztek. Brian állt ott az embereivel. Max már csak a bilincs kattanására eszmélt fel. Lilli pedig a nyomozó karjaiban tért magához. Hiába biztosította őt a férfi arról, hogy figyel rá, minden rendben lesz, a nő egészen eddig a pillanatig nem hitte el , hogy épen megússza mindezt. Nyugodjon meg végre kisasszony!-mondta meleg hangján Brian. A bizonyítékokat is megszereztük, önt pedig a segítő közreműködése miatt minden feltételezett vád alól fel fogják menteni. Lillinek végre volt ideje pihenni. Két napig mást sem csinált, csak aludt. Szerda reggel elindult új munkát keresni. Immár semmiképpen nem irodai munkát keresett magának. Egy újság külsős munkatársként alkalmazta. A sors úgy hozta, hogy most újsagíróként, a turisztikai rovatba kellett cikket írnia. Első állomásként arról a várról kellett írnia, ahol Kemal letámadta. Nagyon rossz érzésekkel vágott neki az útnak, pedig tudta, hogy a múlt végleg lezárult. Vajon tényleg lezárult? -súgta esze egyik része. Nyugi, mindenki börtöbe került, akinek a két jómadárhoz köze volt. -súgta elméje másik része. Szerencsére másik szobát kapott. Különállót, aminek nem nyílt ajtaja csak a folyosóra. Igyekezett jól érezni magát. Bejárta a vár minden zegzugát, elbeszélgetett minden alkalmazottal. Este, a szobájában nekiállt megírni az összefoglalót. Hirtelen ólmos álmosság tört rá. Ez az érzés ismerős volt számára, a lény jövetelét jelezte. Minden idegszálával tiltakozott ellene. Az esze mentegette az ismeretlent, a szíve azonban megsúgta a helyes választ. Óvakodj tőle! Sikerült ébren maradnia. Hogy véletlenül se aludjon el, a laptop után nyúlt. A lény késlekedés nélkül kommunikálni kezdett vele, a keresősávon keresztül. Én vagyok az alfa. Érinthetetlen vagyok. Nem akarsz engem. Miért? 

Nem tudom ki vagy te. Te nem szerelmet akarsz, hanem sexet. Érzelmek nélküli együttléteket. Ezt én nem akarom!-válaszolta Lilla. Nem engedem, nem akarom, hogy többet hozzám érj!

A monitoron a kurzor sokáig  nem mozdult.

Majd megjelent rajta egy kérdés: Mi az a szerelem?


Vége

Perzsi.•  2022. május 24. 10:42

Az érinthetetlen 7 rész

Rossz érzése támadt. Ezt a kendőt csakis Kemal szerezhette meg. A lehető leglogikusabb, s egyben legveszélyesebb megoldást választotta. Alapos  körültekintés után a rendőrségre ment. Volt veszítenivalója a cégnek okozott hiány miatt, mégsem maradt számára más út. Nem akart ennél is szorultabb helyzetbe kerülni. Meglepetésére a nyomozó már szinte mindenről tudott. Tudja Lilla, drukkoltam magának, hogy helyesen döntsön. Kár lett volna, ha hagyja magát belekeverni.-mondta Brian nyomozó, aki fiatal kora ellenére is tekintélynek számított a szakmában. Most egy kávé vagy tea mellett leülünk, s én elmondom mit tegyen ezután.


Az irodaházban csend volt. A pislákoló neon fénye zavaróan pulzált. Lilla erős szívdobogása szinte hallatszott a csendben. Max irodájához lopakodott, és óvatosan lenyomta a kilincset. A sötétben, nekiment pár bútornak, ezzel kisebb zajt ütve. Bekapcsolta a laptopot, és kutakodni kezdett az adatok között. Annyira belemerült, hogy nem vette észre, valaki áll a háta mögött. Mit keres aranyos, hátha segithetek?-hallotta egyszer csak Max hangját, amitől jeges rémület lett úrrá rajta. Én, én csak... dadogta a  lány sírva. Tán ezt keresi?-mutatott fel egy CD-t a főnöke. Ugye jól sejtem, hogy az általam elsikált hiányról készült dokumentációt akarja megszerezni? A lány némasága magáért beszélt. Hát, nem! Nincs szerencséje! S most szépen velem jön.-szólt sziszegve, és egy mozdulattal felrántotta a nőt a székről. Hova visz?-sikoltotta Lilla. Hova máshova mint Kamelhez?-mondta kéjes hangon a férfi. Az ajtó felé rángatta a lányt, majd hatalmasat lökött rajta.


Folytatása következik...