Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Sírnak a felhők, sírok hát én is,

ha jobb kedvre derítesz, akkor is, mégis...

Azért, mert sötét a világ, 

ne hidd, hogy a pénz a minden,

hol a fekete lyukon át,

nem kukucskál be az Isten.

Azért, mert gyermek feledi szülőjét,

néki jót szót, egy falatot, ölelést nem ád,

pedig régen ő mosta a kisgatyát,

s ha elesett a felnövés rögös útján,

gyógyító puszija volt a balzsam, a varján.

Azért, mert a régi értékek ma kacatok,

és mindenki a holnapon abajog,

miközben a jelen véres, rothadó szagtól bűzlik,

a zsarnokok a szabadot a földről is elűzik...

Azért, mert ezernyi oka van a búnak,

Te csak világolj csendben. Azért is, mégis!

Emlékszel? Arra a hűs tavaszi napra,

a virágszirmokkal borított parkra,

mely úgy szórta ránk a cseresznyefa virágát,

mint Isten , népére a mézízű mannát?

*

S emlékszel  arra az első édes csókra, 

mikor arasznyival a föld felett lebegtünk,

nem is akarván leszállni a földre,

önfeledten, magunk közt enyelegtünk?

*

Hová tűntek azok az érzések, vágyak?

Elvitte a változó idők hűvös szele,

de minden érintésünk ujjlenyomatát,

szelíd mosollyal őrzi az emlékek tengere.

Minden lángol. Lángol a vágy, izzik a sötét,

cserepes ajkak lehelnek szomjúzó párát,

vidám dallamot zeng, ki amúgy zenére süket,

s dőzsöl a fej, a nyak pihen, nem áll most strázsát.

*

Pihegő lelkek figyelik a délibábot,

hiszik, ott jó, szép az élet, tiszta kánaán,

boldog mosollyal masíroznak, amúgy legott,

pislognak kifelé, talmi kalitka ajtaján.

*

Itthagytak mindent, kit, mit szerettek egykoron,

ajkuk lebiggyesztve mantrázzák az igét,

könnyük elapadt, tán sosem volt, kezük csobolyón,

aratják a szózatok hangzatos rákfenéjét.

Vártál valamire, tán egy csodára, 

öszerezzentél minden zajra,

sosem jöttél rá magányod fokára,

nevetve legyintettél a bajra.

Vártál valakire, ki sosem jött el,

egyedül könnyeztél a holdra, 

most a  hajnali köddel együtt szállt fel,

utolsó libbenésed fodra.

Gyertyafényes szép hajnalok,

összebújva, nem andalog,

hiszen sötét már a tér is,

 de ha fázol, hát még is,

nem hol hamvába a randevú,

ni! ott repül egy kakadu,

s te már olyan éhes vagy drága,

hogy elképzeled, milyen a mája,

meg ne edd az ég szerelmére!

hagyd, hadd repüljön a fenébe,

szedd fel inkább a parkettát,

míg mozogsz, meleg jár át,

így csak 3 pulcsi kell majd 5 helyett,

de te még mindig csak kapkodod a fejed,

nem érted?át lettèl verve,

hidegben, sötétben , ilyen ez a mese...