Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)

Perzsi.novella: A kakukkfióka-1 rész

*

Ruth lázasan törte a fejét.  Pár emberek kívül senki nem tudta, hogy ő egy ügynök egy rendvédelmi szervnél. Drogosokat, futárokat, szállítmányokat volt hivatott leleplezni. Úgy, mint most is. Ösztönei veszélyt jekeztek. Egy raktárépületnél állt lesben, miközben tarkóján érezte, hogy figyelik. Nem csak a figyelés érzése bizsergette, hanem a mibenléte is. Ezt már valahol, vakamikor érezte. Egy Henry nevű kollégája váltott ki anno ilyet belőle. Ruth magának is nehezen vallotta be, érzett valamit Henry iránt. Valamit, amit addig senki nem váltott ki belőle. Vonzódott a férfihoz, pedig az esze tiltakozott ellene. Nem volt jó Henry híre, zsaruberkeken belül sem. Azt rebesgették tégla, átállt  másik oldalra. Ruth hitte is meg nem is. Tudta, itt van a férfi. Fegyverét markolászva lépett előre. Aztán már csak a sötétséget érzékelte. Leütötték, ezt érezte minden porcikájában. Mire magához ért, minden csendes és üres volt. A raktárban semmilyen nyom nem árulkodott arról, hogy, itt komoly árucsere történt. Hazafelé, gondolataiba merülve vezetett, automatikusan reagálva minden manőverre. Feje fájón lüktetett, gondolatai kuszák voltak. Egészen addig, míg egy kanyarban  észre nem vette, nem fog a fék. Kétségbeesetten nyomkodta a pedált, egészen míg nem egy kanyarban kisodródott. A kórházban tért magához. Állapota súlyos volt. Felépülése hetekig tartott. Volt ideje gondolkodni. Jelezze a feletteseinek, hogy Henryre gyanakszik vagy se? Végül úgy döntött , jelzi gyanúját. Otthoni lábadozása unalmasan telt. A gyógytornász házhoz jött, a felépülése lassú, de eredményes volt. Már egészen jól mozgott, mikor egyik este azt észlelte, behatoltak hozzá. Fegyverét magához vette, és végigbicegte a  házat. Meglepetésésre a betörő a zuhanyozóban tartózkodott. És épp zuhanyzott. Ruth felháborodott. Ehhez aztán pofa kell!-dühöngött némán, majd feltépte a zuhanykabin ajtaját. A fegyvere hangosan koppant a járólapon. A kabinban Henry állt, pucéran és vigyorogva. Te mit csinálsz itt?-sikoltott a nő. Nem látod? Zuhanyozom.-felelte flegmán a férfi. Ruth agyát elöntötte a vér. Rögvest rosszul leszek.-,motyogta, majd fegyverét felvéve Henryre fogta azt. Azt hiszed nem tudom, hogy te tégla vagy? S most engem használnál alibinek? De itt nyúvadjak meg, ha ehhez asszisztálok!-kiáltotta a nő, majd célzott. A következő pillanatban közelről szemlélhette meg a lefolyót, ugyanis Henry már a hátán térdelt. Nyugi csillagom, mindent elmagyarázok.-mondta a kolléga, majd a hálószobába cipelte az elképedt nőt.

2.rész:

Bár belül feszítette a düh, Ruth mégis megadta magát. 

Nos csillagom, elengedlek, de jól gondold meg mit csinálsz. Vacsorát, vagy menjünk egyenesen az ágyba?-kérdezte Henry kajánul vigyorogva. Ruth most meg tudta volna ölni a férfit. Fülig vörösödve indult a konyha felé, vacsorát készíteni. Bármilyen feszült is volt, taktikai érzéke nem hagyta cserben. Tudta, hogy a férfi nagy ínyenc, és hogy ha jóllakatja, esetleg ki tud húzni belőle értékes információkat. Sajtos omlettet, tofut és fehérborsos spenóttos tejitalt készített Henrynek, friss,  kovászos bucival tálalva. Elgondolkodva nézte, hogyan tömi magába a kollega a vacsorát. Neki egy falat nem csúszott le a torkán.

Mikor a férfi jóllakottan szuszogott végre, óvatosan a témára terelte a szót. Figyelj csak? Miért lettél te tégla? Hiszen olyan szépen meneteltél felfelé a ranglétrán! Mindenki azt hitte, te leszel az új főnökünk. Na ne röhögtess! Jó pár hónapig  egy ágyban aludtunk, és te mégsem jöttél rá, hogy képtelen lennék az irodai munkára?-kérdezte Henry. Nekem a terep, az akció a mindenem! Túlsagosan is!-gondolta Ruth. Hiszen pont ezért voltak anno csak hálótársak, nem pedig igazi társak. Agya kétségbeesetten kereste a megoldást. Mivel csalja tőrbe a férfit, hogy bizonyítani tudja az árulását a szerv felé? Magának is alig merte bevallani, de bosszút akart állni Henryn. Nehezen viselte, hogy csak ágybetét volt számára. Nem csak a szerelmét nem érezte, hanem azt sem, hogy kollegaként megbecsülné őt. Érzései, értelme szerint alaposan ki lett használva. Ha így, akkor így!-figyelmeztette magát. Saját eszközeivel fogja legyőzni ezt a felfuvalkodott alakot!

Széles mosollyal az arcán invitálta Henryt a hálószoba felé. Figyu! Adózzunk a múltnak! Na mit szólsz?-kérdezte a jóllakott férfit. Hm...-morogta Henry. Dupla vacsora? Jöhet!

Folytatása következik

A 3 szavas történet című fórumból hoztam. Nagyon örülnék, ha a megadott 3 új szóval folytatnátok a történetet. Miért? Mert játszani jó!

Igaz, manapság az emberek már ennyit sem adnak magukból. Hova lettek a régi jó beszélgetések? Szomszéddal a lépcsőházban, osztálytárssal a boltban, stb? Manapság minden második mondat: " a ChatGPT szerint... sírni tudnék, de már arra sincs erőm.

Jöjjön hát a történet eleje

Ruth lázasan törte a fejét. A munkája éberséget és kitartást követelt meg tőle. Egy éjjeli megfigyelésen volt, kábítószer csempészeket igyekeztek lebuktatni. Az egység közel 15 éve ugyanazokból a tagokból állt. Most úgy érezte, figyelik-tarkóján ismerős bizsergést érzett...

Új: tekintet, megérzés, tapasztalat

Teddy várt. Hosszú ideje várt. A park legsötétebb zugának rejtekéből leste az ösvényen haladókat. Ha meglátott egy hosszú hajú lányt, megborzongott. Szinte születése pillanatától vonzódott a hosszú hajúakhoz. Már-már betegesen. Családjában azt suttogták, hogy fétise van. Ahogyan teltek az évek, minden a helyére került. Vágya a hajak után csillapodott, helyét átvette az akrobatika iránti szeretet. Mint mindenben, ebben is első akart lenni. Életét sokszor hozta veszélybe, de mindig győzött. Legújabb mutatványának ma volt a főpróbája. Egy irodaház negyedik emeletéről szándékozott leugrani. Kiállt a teraszra, hosszú, fekete köpenyét széttárta, és borzongott. Borzongott az élvezettől. A háta mögött felcsattanó sikolyok zeneként hatottak füleinek. A levegőben úszó félelem illata bőrét balzsamként simogatta. Lent a mélyben, a parkhoz vezető ösvényen ekkor egy csapat kamaszlány bukkant fel. Közöttük gyanútlanul sétált egy kacarászó fiatal nő, Liza. Hosszú, mézszőke haja ingerlően lengte körbe bájos kis arcát. Teddyt annyira lenyűgözte e látvány, hogy majdnem lezuhant az erkély korlátjáról. Megingott, mire háta mögött ismét felhangzott az irodisták sikolya. Hátrapillantott, és elégedetten nyugtázta, hogy azok az iroda egy sarkában összekuporodva remegnek. Egy gúnyos mosoly után figyelmét újra a mélyben lévő Lizára öszpontosította. Kell nekem.-motyogta félhangosan. Érinteni akarom a haját, érezni az illatát! Egy pillanat múlva már döntött is. Ugrik. Alaposan felmérte a távolságot, osztott, szorzott, majd ugrott. Fekete köpenyét szélesre tárta, fellebbentve a titkot formás testéről. Vigyorogva konstatálta a háta mögötti sikolyokat. A művelet mindössze pár másodpercig tartott. Hajszálpontosan érkezett célba. Kéjesen túrta bele magát Liza hajába. Tobzódott benne. Illatát szinte tébolyultan szívta magába. Élvezete nem tartott sokáig. Liza eszeveszetten sikított, fejét rázta, sírt, zokogott. Le akarta magáról rázni Teddyt. Viszolygott tőle. Segítségére egy csoporttársa sietett, aki letépte róla Teddyt, majd a baseball ütőjével jól helybenhagyta a kis fickót. Miután kissé lenyugodtak a kedélyek, óvatosan piszkálták meg a még mindig vergődő Teddyt egy bottal. Pár percig nézték, majd mikor nem mozdult többé, otthagyták. Másnap, a hajnali napsugár első sugaraiban minden arra járó kíváncsi szempár megcsodálhatta a halott akrobata fekete köpenyes titokzatos lénýét, Teddyt, a fiatal denevérfiú tetemét.

Viharos májusi szél.

Nézem, ahogyan tépi az ágakat,

felhőt kerget az égen,

könnycseppet ejt a képen,

vagy harcol a nappal, fegyvertelen,

s azt sem tudja, kit csókolt az esten.

Illatokat fú szét mindenfelé,

az egyik egy kisgyermeké,

ki az előbb szopott anyatejet,

de nem volt elég, kér még csecset.

Vagy egy kamaszleány illatozó vágyát,

ki még be sem vetette az ágyát,

álmodozik az első csókról,

az ifjú legény meg  mellbimbóról.

Öregasszony dohos szagát,

ki keményen gürcölt egy életen  át,

fát aprítani már képtelen,

át is fázott e télen.

Gyáróriások kapitalista bűzét,

megfáradt lelkek pislákoló tüzét,

háborúk piros aranyát,

a vért, a rabszolgavalutát.

S a szél csak süvít és üvölt,

felkap minden útjába kerülőt,

hírét viszi a világban,

a májusi tavaszorgiában.

Perzsi.: Ébren álmodom

*

Álmaimban nincsen tévé,

minden harc az enyészeté,

a pénz, melyért megkopik a becsület,

egy csettintésre tűnik el.

Nincs politikus, egy sem,

őket elviszi egy Batman,

s helyettük jön a szakértelem,

apanázsként  kamrányi élelem.

A korruptság már rég rémálom,

a harács csak egy öreg várrom,

s a dagadtra hízott egyedek,

olyanok akár a kopott gettónegyedek.

Az emberek fellélegeznek,

életük végéig nyugodtan élnek,

a rettegés üres frázis,

marad a hold és az fázis.