Perzsi. blogja

Perzsi.•  2020. október 3. 14:19

Nosztalgia-Üzenetküldés

Szeretek nosztalgiázni. Nem csak azért, mert a 40 évvel ezelőtti világot élhetőbbnek tartom, hanem mert úgy érzem, vannak dolgok, tárgyak, stb, amiket kár veszni hagyni, elfelejteni. Pedig jó pár ilyen "dolog" van. Pl az üzenet.

Mikor pici voltam, sok mindent gyűjtöttem. Most nem részletezem, hogy miket, mert azt egy külön blogbejegyzésnek szánom.

Kiemelek 2 dolgot. A levél és a képeslap. Ma már szinte csak hivatalos helyről  kap levelet az ember. Azt is csak azért, mert sok embernek nincs még internete. Ha lenne, már kötelezővé tették volna az elektronikus üzenetküldést.Pedig milyen jó is volt, mikor anno az ember levelet, lapot kapott! Én örültem nekik. Képeslapok a rokonoktól , hol üdültek, milyen az üdülő, a hely, a vendéglátás. Csodaszép lapok voltak. Össze is gyűlt vagy 600 db, amit azután fájó szívvel továbbajándékoztam. Csak pár darab maradt meg belőle. Aztán a levelek. Külföldi diákokkal, én egy orosz lányt kaptam társul, gyakoroljam a nyelvet levélíráskor. Bevallom, nem  volt erősségem a nyelv, a kapott levelet titokban úgy fordíttattam le. Máig nem értem: Nekem oroszul kellett írnom, neki magyarul kellett volna. Nem jött sok levél, kb 6 db, aztán Lenocska eltűnt a ködben. Vagy a levele a postán.Rejtély marad.

Aztán ott voltak a szerelmeslevelek. Némelyikben csak pár sor, másiknál 2 oldal, harmadiknál 4-6 oldal+ rajzok különböző virágokról, megint másoknál versészletek, ismert költők verseiből. Pl:"A gyengéd nefelejts elhervad. Örökre virít az,

Mely szívemben nő, Délia! El ne felejts."  Természetesen a név helyén az én nevem állt. A  becenevem. Ezek a levelek máig meg vannak. Akkor kerülnek elő, mikor az iratokat rendezem, tehát kb szökőévente. Vagy akkor sem. 

Aztán ott vannak a  barátnőkkel váltott levelek, az udvarissági levelek nyáron. Hol voltam, mit csináltam, stb. A lényeget egyikünk sem írta le, hátha szülő kezébe kerül a levél. Vagy kleptomániás testvér kezébe.

Aztán a kis levélforma cetlik, melyek a világ legtermészetesebb dolgaként a tanórákon keletkeztek, s a fél osztály közreműködött postásként. Nekünk középiskolában angyali türelmű tanáraink voltak. Észrevették a levelezést, de a többségük nem szólt. Aki szólt emígyen tette: " Na most már elég legyen lányok, erre való a szünet. Úgysem tudjátok az élményt olyan hűen átadni, mint szavakkal". És mi vigyázban ültünk. Többet ért e halk, bölcs mondat, mintha ordított volna. 

Persze volt kiabálós tanárunk is, de nála az első alkalomkor megtanultuk, hogy nuku levelezés.


Üzenni nem csak levelekkel lehet. Zenével is. El lehet küldeni a dalt emailban, közösségi oldalakon, stb. 1 szívmelengető stb van. A rádiók kívánságműsora. Mert  ott üzenni is lehet , szóban is. Van, hogy személyesen élő adásban, de ezt ma már kevés rádióadó vállalja be. Pedig az az igazi. Mert ha a műsorvezető olvassa fel, az alig jobb, mint ha elküdjük a dalt email-ben. Régen ezek az adások izgalmasak voltak, mert sokan hallgatták, és valljuk be, néha jól szórakoztunk közben. Az üzeneteken. :-)  Halló, xy vagyok, kinek és milyen dalt küldene? Lajos vagyok, kiskezitcsókolom!"Kérném az én drága töltöttgalamb Arankámnak, a Nálam mindig 2 forint ez a dalt. Üzenem Arankának, délre hazaérek, remélem kész lesz a pörkölt. De nokedlival, ne tésztával!"Akkor küldjük Arankának... " Elfelejtettem mondani, tegyen bele csípőspaprikát is.!". Rendben paprikával Aranka-mondta a műsorvezető. És akkor jöjjön a... " Jajj! És a sör legyen behűtve, meg a dinnye.."  és itt hirtelen felcsendült a kért dal.

Lehetett másképp is üzenni. " Remélem hallgatja Viola a rádiót, ez a kedvenc csatornája: Küldöm neki a Szerelemvonat című dalt, Rózsitól. Holnap találkozunk.."

És megint másként csak név és dalcím bemondásával is lehet üzenni. 


Üzenetként szolgál még a csomag-virágküldés. Kis üzenőkártyával feldíszítve. Ez is lassan a múlté lesz.

Régen még a postaládába bedobott kis batyu is divat volt. Batyunak hívtuk a házilag összehajtogatott bármilyen színes-díszes vagy akár fehér papírból hajtogatott kocka alakú borítékot. Természetesen nem volt rajta bélyeg, ezt a egymáshoz viszonylag közel lakó emberek alkalmazták. Akkoriban még kevés családnak volt vezetékes telefonja, így nem tudtunk órákat lógni a "dróton" Mikor a telefon elterjedt, ez megváltozott. Megcsappant a levelek száma, majd a mobiltelefonok térhódításának hajnalán szinte teljesen meg is szűnt. Ma már a telefon is kezd kimenni a divatból. Már nem fontos a szépre formált betű, a rajz, egy rúzsos ajaklenyomat a levélen, már nem kíváncsiak egymás hangjára sem a telefonban az emberek, itt az internet. Borúsabb napjaimon hajlamos vagyok azt hinni, hogy az elektronikus írás helyét át fogják  venni az emo-k. 

Az lesz csak a "muri", majd találgathatunk, hogy az alábbi jelsor mit jelent vajon? Szabadon értelmezhetünk majd.

Banán, szívecske, smile, hangjegy, villám, kocsi, zacskó, kutya, pizza, ház, ágyikó, hangjegy, dühöngő fej, kutya,labda, nylonzacsi, takaró, hangjegy, hangjegy...

Lefordítom: Banánt ettem reggelire, imádom, s közben hallgattam a legújabb slágert, húde klassz. Te jó ég, nem vettem kutyakaját, irány a multi! A kutyát vinni kell, itt cirkuszol nekem. Nem maradt idő, így hazafelé vettem egy pizzát, tök finom, mondjuk a feltét több lehetne rajta, meg amúgy is a 16 cm-es miért nem 22 cm? Hazaértem, elfáradtam, lefekükdtem, de ez a dög ki akar menni játszani,  és még fel is kell szednem, mert az a nyanya les az ablakból, aki múltkor is feljelentett. Végre az ágyamban vagyok, hagyjon mindenki békén, zene, zene és világbéke!


Tényleg teljesen érthető, ha az ember a kb 2 perc helyett elintézi a mondanivalóját emo-kal. Ha a másik félreérti, hát az ő baja...


Sok macerával jár, (járna), és nem tudok róla, hogy éltem volna akkoriban, de néha szívesen alkalmaznám a mai , számomra kissé érthetetlen világban az indiánok üzenetküldési rendszerét. Füstjel-füstjel, füstjel. Szerintem az lehetett a mai morze ABC elődje. :-)

Az Idézet: Vörösmarty Mihály: Nefelejts

És egy rövid vers tőle


Vörösmarty Mihály: Tűz és víz


Egy tűz van csak erős, és egy víz árja hatalmas,
Mely sziveket gyújt, mely szívbeli lángokat olt:
Mindkettőt szemeidbe, o némber! az istenek adták:
Mennyei szikra amaz, mennyei harmat emez.

Zene: Gerendás Péter: Átölel a múlt (Keserű méz)


https://www.youtube.com/watch?v=l00kKWlIakE

Perzsi.•  2020. október 1. 14:52

Az SLS 9.rész

6 hét múlva...


Carolina összepakolta a legszükségesebb holmijait egy kis bőröndbe, és még egyszer körbenézett a lakásban. Nem fog hiányozni, szinte éjjel-nappal az intézetben volt. Miután az  igazság egy részét elmondta Liának, úgy döntött mindent hátrahagy. Kikísérte lányát a repülőtérre, majd úgy döntött, még egyszer bemegy az intézetbe. Azt nehéz volt otthagynia, hisz inkább azt tekintette otthonának. Nem szól senkinek, nem is mond fel, csak csendben eltűnik.

Az intézetben félhomály és kellemes hűvös volt. A kis labor előtt épp bepötyögtette a kódót, mikor valaki megszólalt mögötte.

Pihenned is kellene...

Carolina összerázkódott a hangtól.

Lajosbá! Te hogy kerülsz ide? Engedélyyel. Ide még nekem is kell. Nem szólt Lia, hogy kereslek, várlak?

C: De, szólt. Csak sok a dolgom-dünnyögte. 

L: Na gyere csak szépen a pihenőbe, beszélnünk kell, tovább nem halogathatod.

C: Felhívom Liát, jobb, ha most tud meg mindent. Vagy majdnem mindent.

L: Tedd azt, én is hívok pár embert, tényleg jobb, ha feltesszük az i-re azt a pontot, még ha inogni is fog.És jó is ha ő is hall mindent, ő az aduászom, ha valami nem úgy sikerülne, ahogyan terveztem- morogta az orra alatt a prof.


-Közben Kanadában Josh  kissé illuminált állapotban fogadta az ügyvédjét, és Őt. A vásárlót. Csak rákényszerült, mint mindenki aki még tartotta magát a gazdák közül, hogy eladják a farmot. Ez volt az élete, majdnem szó szerint. Ám most ténylegesen választania kellett. Vagy eladja a farmot, mindenestől, vagy  az életét veszti. Az eladás mellett döntött. Lelkileg annyira összetört, hogy úgy érezte, nem akarja sehol máshol folytatni. A gazdálkodást nem. Ilyen formában nem. Elköltözik egy másik államba, és vesz magának földet. Dombokkal, erdőkkel, lovakkal.  Pici terület lesz, de az övé.

-Na, essünk túl rajta. Szemét még egyszer végigjáratta a szeretett környezeten, majd az irodába ment. Ég veled Kanada, ég veled farm!


-Bo  egy fogpiszkálót rágcsálva figyelte amint Mystery halkan telefonál. Arra gondolt, már nem kell sokáig alakoskodnia. Legalábbis neki ezt ígérték.

M: Jöjjön csak ide! Remélem felkészült.

B: Mire?

M: Most beszéltem egy profeszorral. Egy  laborba hívott. Azt mondta, a kutatók úgy vélik , rájöttek mi ez az izé, ami a köreinkben fertőz, pusztít. Kérte, menjünk a laborba. Hívja fel a kollegáit, jöjjenek oda. Ha az eredmény nem kínos számomra, beszámolhatnak róla az Authentic Gossipban. De ha nem adok zöld utat, maga felel a kollegái titoktartássáért. 

B: Miért nem vagyok ehhez elég én, egyedül? 

M: Egy ember veszélyes lehet nekünk bizonyos esetben, de másik esetben meg épp a több ember jelent veszélyt. Ezt nem tudhatom előre, ezért döntöttem így.

B: Rendben, hívom Tony-t és Klara-t.


-Lia feszült volt. Mióta  az eszét tudta, soha nem hívta az anyja őt be  a munkahelyére. Most mégis. Miután azonosította magát,  beengedték. A folyosón tompa, éjjeli  fények villógtak csak. Nem tudta, hova kell mennie, de nem is volt szükség rá. Kinyílt egy ajtó, s azon anyja, és Lajosbá  lépett ki. Lajosbá, aki az ő nagybátyja. Milyen fura is ez! Gyerekkora óta ismeri őt, de soha nem érezte azt, hogy  szorosabb közük lenne egymáshoz.Bár pótapaként tekintett rá, az utóbbi években kissé eltávolodott tőle. Nem csak azért, mert az Államokba költözött, hanem megmagyarázhatatlan módon valamilyen rossz érzése támadt, ha csak rá gondolt. Maga sem értette saját érzéseit. 

-Sziasztok-mondta Lia. Miért hívtatok?

Lajos szeretne mutatni valamit, elmegyünk egy laborba.


A laborban a pici helyiségben mindenki ott volt. Carolina, és lánya Lia, Lajos prof, Bo, Tony, Klara, és a kutatók, Keith, és Nadja is. És még valaki. Mystery a sarokba húzódva szemügyre vette a társaságot. Azt latolgatta, kit kell majd a lefizetésen kívül egy kicsit meg is félemlíteni. Hogy mindenképpen tartsák a szájukat.

Lassan előrébb lépett. Szép estét,  vagy estefélét-szólt magabiztosan. Minden szem rászegeződött. Páran ugyan ismerték egymást, de ezt a fazont még senki sem látta. Kivéve Bo-t, de ő bölcsen hallgatott.

Megkérem a kutatókat, hogy köznyelven, érthetően mondják el, mi az a titokzatos  kór, ami az egész világot frászban tartja, pontosabban sokakat. Ha rajtam múlt volna, bármi is legyen az eredmény, titokban tartom, tartattom, de Keith azt mondta, hogy vannak még másoknak is információjuk erről a valamiről.

Ez így nem teljesen igaz-szólalt meg Keith. Nem a  világot fenyegeti. Egészen pontosan a gazdag réteget, de igaz, közvetve az egész emberiséget. De elkapni csak a nagyon gazdagok tudják.

Megtudhatnánk végre mi ez a kórság?

Klara, kérlek kapcsold be a gépeket.- szólt Keith. Először a mikroszkópba nézzünk bele. Aki még nem látta: Bo, Tony,  Klara, Lia, és ön Mystery. Egy fekete lyuk a VVT-n. (Vörös vértest). Nem is lyuk, inkább tölcsér. Az ön vérén is Uram- mondta Keith: Az enyémen is??? Mystery elsápadt. Mennyi időm lehet még hárta? Hiszen eddig szinte majdnem mindenki belehalt a környezetében, akinél ez megjelent.

Annyit tudunk, nem fertőz. Ha fertőzne  levegő útján, mi már  nem beszélgetnénk itt,. Akkor már nem lenne ember a földön. Érintkezéssel terjed e? Igen is és nem is. Nem érintéssel, érintkezéssel. Nagy különbség!

De menjünk vissza korábbra. Lia nagymamájának a vérét is vizsgáltuk. Pont az ellenkezőjeként viselkedik az a fényes valami,amit ott találtunk, mint ez a tölcsér az ön VVT-jén. Az ön "élősködője" neve SLS, míg a fényesé TLS.

Mik ezek a rövidítések:  Kérdezte kíváncsian Lia.

Mondom-válaszolta Keith. Régóta tudják a tudósok, hogy a test halandó. Elporlad, megsemmisül az úgynevezett halál után. De  mint tudjuk, sokak szerint van lélek. Ezt a tudósok egy része elfogadja, másik része nem. Az emberek többsége viszont hiszi, hogy létezik. Ha másért nem, hát azért, mert a végleges megsemmisülését a létének a többség nem tudja, nem akarja elfogadni. Vannak akik nem hiszik, hanem tudják, hogy az ember több húsnál és vérnél.Egyszerűen érzik. A bőrükön érzik, az elméjükkel érzékelik. És ez nem sci-fi, nem pszichológiai elváltozás, egyszerűen mások mint embertársaik.

Lia nagyijának vére... Klara, mutasd. Kapcsoljuk le a fényeket, csak a gépek készenléti jelzői égjenek. Nem kell belenézni a mikroszkóba, ott látják a  nagy kivetítőn. 

Jó ideje tudjuk, hogy a halál beállta után, kb 2 hétig még egyes sejtek, az őssejtek képesek élni, és élnek is. Ám a már nem is olyan friss kutatások alapján, a mikrozimák , de leginkább a bionok, hallhatatlanok.És akkor még a poliformikus kis részecskékről nem is beszélek. Értelme nincs boncolgatni, amúgy is köznyelven kell elmagyaráznom, amit tudok. Egyszerűen hallhatatlanoknak véljük a bionokat. A test lebomlik, kivéve ezeket a szinte láthatatlan lényeket. Hittük ezt eddig.

De összehasonlítva Mystery és Saci nagyi vérét, arra jutottunk, ez nincs így minden esetben. Nézzük Sacika vérét. Láthatjuk, hogy világít, mozog, tehát ÉL! 8 héttel Sarolta halála után. Vannak más emberek véréből is mintánk, és szinte mind ilyen energikus, fénylő mozgó kis parányokkal telített. Van  olyan mintánk, aminek a "gazdája" már több éve halott. Na, nem a mi mintáink eredetileg. Mi csak akkor jöttünk rá, hogy valami különösen rengető dologra bukkantunk rá, mikor Tony itt járt. Természetesen beszámoltunk róla az intézet vezetőinek, akik feltárták előttünk ezeket az eredményeket, amiket a többi laborjainkban a kollegáink fedeztek fel. A teljes igazságra nem jöttünk volna rá, ha pár hónapja nem fedezzük fel az SLS nevű tölcsért egyesek vérében. Bár szerintem még így is sok mindent nem tudunk. Jó nincs rossz nélkül, és fordítva. Hogy miért mondom ezt?

Nézzenek a vetítőre. Bármilyen KÉMIAI hatásnak tesszük ki a TSL-t, azaz a számtalan kis biomot, az vígan ficánkol tovább. Azt, hogy a fizikai behatásokra hogyan reagál, még vizsgáljuk. De eddigi tudásunk alapján, ha rövid ideig sikerül is megzavarnunk őket, mindig észhez térnek rövid időn belül. Azonban vizsgáljuk még őket érzelmi szinten is, és, hogy a gondolatok hogyan hatnak rájuk. Jelenlegi tudásunk szerint, ezt csak akkor tudjuk véghezvinni, ha az illető, akinek a vérében ezek fellelhetőek, még ÉLNEK! Még gyerekcipőben járunk, de egyesek már azt tervezik, hogy a halott bionját is faggatóra fogják. Nem adják fel. Ha ez sikerül, szerintük a bionok alapján az elhunyttal történt minden érzés, gondolat dokumentálható lesz. Egyfajta lelki klónozást fog lehetővé tenni. Ezt sokan ellenzik. Ez a jövő egyik titka.Szóval a Sarolta nagyi vérében található bionokat elneveztük TSL-nek, azaz Tiszta lélek syndromának. Talán mondanom sem kell, miért ezt a nevet kapta.

Viszont az öné, Mystery, már nem ilyen hízelgő nevet kapott. Az SLS, Sötét lélek syndromát jelent.Ez köthető a pénzhez. A mértéktelen pénzhez, ahhoz, melyet arra használnak fel, hogy vele hatalmat vásároljanak. Mellyel emberi életeket vásárolnak, vagy változtatnak meg.Mellyel embereket írányítanak, döntéseket vásárolnak meg, kényszerítő intézkedéseket rendeltetnek el,  hogy még több és több pénzük, "hatalmuk " legyen. Mert önöknek ez a hatalom. Sajnos a médián keresztül ezzel a módszerrel rengeteg embert tudnak befolyásolni.Melyhez  lélektelenség társul. Mit gondol, akik önök közül megmenekültek, miért kivételek? Mert ők tisztességes úton szerezték a vagyonukat, ám a gazdagok gépezete benyelte őket, és egyre inkább olyanná formálódtak, mint ön.De  ők előre tekintenek,  bennük még meg van a segíteni akarás szándéka. Ők ki akarnak lépni az elit taposómalmból, csak ezt nem hozták a többiek tudomására. De elég egy egyszerű vérvétel, s máris lebuknak, mert a vér nem hazudik.Természetesen senki halálát nem kívánjuk, így no nem a pénzéért, hanem a kíváncsiság miatt tovább kutakodunk, van e gyógymódja az SLS-nek. Egyelőre úgy tűnik, a sötétséggel fertőzött lélek saját maga kezdi el pusztítani a szervezetet, nem akarván, hogy a "gonoszság" tovább örökíthető legyen. Nevezze ki-ki saját maga életfelfogása szerint, de véleményen szerint Isten így adott sakk-mattot az ördögnek.

És hogy miért kellett ezt így, itt , ilyen szűk körben megismertetni önökkel? Mert SLS-k mindenhol vannak.Igen, nálunk is. És ha ez kitudódna, ugyanakkora káosz lenne úrrá a lakosságon, mint most az önök eszetlen harácsolása miatt. Összedőlne a tőzsde, a gazdaság, minden, minden. Az elit közül kb 10 ember tud erről , az egyik ön. Csak azért szereztek erről önök tízen tudomást, mert az önök feladata lesz az elit átalakítása.Mindenkinek nem mondhatjuk el, hiszen a tíz emberből már így is , ilyen rövid idő alatt három fő, a  megtébolyodás határán áll. Hiszen, tulajdonképpen önök halálra vannak ítélve! Lassú, eleinte testi fájdalom nélküli halálra, de halálra. Nyugalom, mint mondtam, kutatunk. Igyekezniük kell társaikat meggyőzni arról, hogy tanuljanak meg adni. Nem csak pénzt, érzéseket is. Együttérzést, szeretetet, bizalmat, szóval minden pozitívat. Akkor talán lesz esélyük. Mert ne feledje, minden ember meghal egyszer, csak épp az SLS-ben szenvedők SEMMILYEN formában nem fognak tovább élni. Nekik a bionjaik saját magukat pusztítják el. Ez olyan, mint a gépeknél az önmegsemmísítés.


Mindenki döbbenten állt, a levegő kézzel tapinthatóan feszült volt, Gondolataikba merülve nézték a kivetítőt. Csodálattal vegyes szeretet, és könny  csillogott a szemekben, ahogyan nézték a még mindig mozgó, fürge kis bionokat. És lassan felderült az arcuk,  vidámságot éreztek. Sarolta nagyi kacaja a "túlvilágról" belengte a helyiséget.


                                                        VÉGE

Perzsi.•  2020. szeptember 11. 15:40

Az SLS 8.rész

Josh félkábán imbolygott a farmon az állatai között. Úgy érezte eddigi munkája semmivé foszlik.

Mivel nem öntötte ki parancsszóra a tejet, a szakma összezárt mögötte. Akik nem adták be a derekukat, azokat szép lassan megfojtják anyagilag. Lehet, a farm is rámegy. Enélkül el nem tudja képzelni az életét. Itt sem, máshol még inkább nem. Ő ide született, ezt tanulta, ezt szereti. Együtt lélegzett a farmmal. A tejet, amit nem öntött ki, nem veszi át senki. És ő még a szerencsések kozé tartozik, más "lázadó" farmer otthona már a lángok martaléka lett. Naná, hogy gyújtogatás. És akkor még a szándékos ellenőrzések. Szinte mindennap jönnek, megtehetik.Még van hova jönniük, itt még nem volt tűz. Igaz, más módon is földönfutóvá lehet tenni az embert. szándékos mérgezéssel. 30 mérföldnyire innen a barátja farmján tömegesen hullanak el az állatok. Az övéi még élnek...

Nem értem-motyogta Josh. Ingyen adnám, óvódának, iskolának, kórháznak. És nem engedik.Naná, akkor a többiek is tönkremennének. De hogy még állattakarmányként sem viszik el...miért? Úgy érezte, lassan megbolondul...




Igor aláírta a papírokat. Kész,  vége. Eladta a villát, egy nagyon pici szigetre költözik, egy szinte majdnem minden komfortot nélkülöző házba, környezetbe. Szerencse, hogy nincs senkije, így könnyebb megtenni. Az élete a tét.A tanács vezetői elengedték, feltéve ha nem beszél.Persze minden pénzét elkobozták, a szigetnek is csak haszonélvezője lesz, nem tulajdonosa. Már ha van azon a szigeten haszon. Gyakran söpri le a felszínét az óceán. Mégis, jobb mint a halál. No, majd csak lesz valahogy...




Lia útra készen állt. Lajosbá várta. A levelet elrejtette, óvatosságból.

A taxi megérkezett, ő meg gyomorgörccsel küszködve gondolataiba merült.

Az intézet előtt Lajosbá mesterkélt mosollyal fogadta. Menjünk a kertbe, a kis kávézó pavilonjához-mondta Lajosbá. Azért hívtalak, mert szívességet kérek tőled. Nagyidat is megkértem, de nem tudom, halála előtt eleget tett e a kérésemnek.

L:-Miről van szó?

Prof:Beszéltél mostanában az anyáddal? Én nem érem utol, olyan mintha bújkálna előlem.

L: Nem, még nem beszéltem. Miért?

Prof: A kutatásai érdekelnek, nem személyes ok. És mint ilyen, szinte kötelessége lenne velem beszélni, de nem teszi. Szólnál neki, hogy várom a jelentkezését? Bármikor jöhet, még a lakásomra is. Nagyon fontos.

L. Rendben Lajosbá. Más nincs?

Prof: Mi lenne?

L: Például a levél, amiről egy szót nem ejtettél-gondolta Lia. De majd anyámtól megkérdezem, talán jobb is, ha vele beszélek erről először.



Lia ismét taxiba ült, és anyja lakásához vitette magát. Itt megvárom, a munkahelyére soha nem engedett be.

Már késő este volt, mikor anyja megérkezett. Nem számított rá, hogy az előtérben a lányát találja.

Carolina fáradtan sóhajtott. Mit keresel itt?

L: A prof hívott, hogy jöjjek haza, mert nem vagy jól.

C: Semmi bajom, csak sokat dolgozom.

L: Hagyjuk ezt! Mindketten tudjuk, hogy másról is szó van! -dühöngött mostmár Lia.

C: Miért vagy ilyen indulatos? Lajos eltúlozta a dolgot. Mielőtt repülőre ülsz, hívhattál volna, akkor...Elég! - vágott anyja szavába Lia.

Most találkoztam Lajosbával. És elegem  van belőletek. Teljesen össze vagyok zavarodva.

Hazajöttem, mert hívott. És találtam Nagyi levelei között egy érdekes szösszenetet.

Carolina elsápadt. Milyen levelet?

L: Azt, amiben unokahúgról és lányról is szó van. Nos? Erről mit tudsz mondani?Meg titokról.

C: Milyen titok?

L: Ne nézz hülyének! Sosem volt közöttünk felhőtlen a viszony, de ha már Lajosbá belerángatott, jogom van tudni, mi az a titok.

C: Ülj le. Töltök italt mindkettőnknek. Azért nem mondtam eddig semmit, mert nem akartalak veszélybe sodorni. Nem sokkal a halála előtt nagyanyádnál ebédeltem. Szokatlanul komor volt. Ebéd után aztán beszélni kezdett.

A te nagyapád nagyon jó ember volt. Egy szem gyermeke a szüleinek, és mégsem lett elkényeztetve. Csakhogy mint kiderült, nem is annyira régen,mégsem volt egyke. Volt egy bátyja, aki elkövetett egy nagy hibát, s mivel családja ezt nem tudta megemészteni, eltűnt. De nem végleg. Még nagyapád halála előtt visszatért, és meglátogatta az öccsét, a te nagyapádat, aki akkor már menthetetlen beteg volt. És mit ad Isten, az előkerült báty orvos volt! Nagyanyád szívesen fogadta, és reménykedni kezdett, hátha mégis van segítség. Az nem volt, viszont a bátyus beleszeretett nagyanyádba. Gusztustalan módon nem vett tudomást a haldokló öccséről, sem nagyanyád érzelmeiről. A vége az lett, hogy nagyapád temetése után egy heves vitatkozás után ki lett ebrudalva. Örökre.

L: Tehát van egy nagybátyád. Ismered?

C: Néha olyan lassú a felfogásod... Lajos a nagybátyám.

L: A felfogásommal semmi gond nincs. Miután elolvastam azt a bizonyos levelet, sejtettem ki, mi áll a háttérben. De mit akar tőled Lajosbá?

C: Tőlem?

L: Igen, mondtam, ma találkoztunk. És erősen kérlelt, hogy vegyelek rá, keresd fel. Bármikor, még a lakásán is. Mit akar tőled?

C: Nem tudom.

L: Már megint nem mondasz igazat...

C: Elmomdom, de utána visszamész az Államokba, és majd én látogatlak meg,  te ne gyere. És semmit nem tudsz, családi okokból találkoztunk csak.

L: Hallgatlak.




Folytatása következik...

Perzsi.•  2020. szeptember 7. 13:51

Az SLS 7.rész

Lia telefoncsörgésre ébredt. Álmosan vette fel a telefonkagylót. -Halló?

Szia, Liácskám! Búgta egy mély férfihang. Itt a "pótapád".

-Ó, a prof! Mit akarhat? Szinte csak akkor beszélgettek, ha Lia épp Magyarországon volt.

Bogaram, haza tudnál jönni pár napra? -szólt a negédes kérdés.

 Nem tudom Lajos bá. Tudod, hogy egy lakberendezőnek, dekoratőrnek egész évben sok a munkája. Mi olyan sürgős?

-Nem telefontéma, amúgy meg úgy látom, anyád is maga alatt van. Bár te voltál a nagyid kedvence, s a saját lánya nemigen érdekelte, mégis anyád most padlón van. 

Ma szerda van, igyekszem legkésőbb pénteken hazarepülni-mondta Lia letörten.

Még ő maga sem ocsúdott fel, s most pátyolgassa az anyját is. Nem volt túl szoros a kapcsolatuk, mióta eszét tudja. Semmi harag, vita, nézeteltérés, csak épp nem érezték azt a felhőtlen ragaszkodást egymás iránt. Látszólag minden rendben volt, de nem tudtak megnyílni egymás számára. Talán a lehetőség is kevés volt, hiszen Liát 4 éves kora óta a nagyi nevelte. Reggel 7 órakor anyja letette, mint egy csomagot, s jó esetben este 8 órakor érte ment. Vagy nem, ha későn fejezte be a munkát.Akkor Lia a nagyinál aludt, s ez gyakran így esett. Anyja egy nagy gyógyszercégnél dolgozott, kutatói mivoltában, illetve gyógyszerészként is.Ezért érezte inkább a nagyit anyjának. Meg azért is, mert ha anyja nagy ritkán kettesben maradt vele, cseppenként igyekezett őt meggyőzni arról, hogy vigye majd tovább a családi hagyományokat, legyen ő is kutató gyógyszerész. Lia a maga bőrén érezte, hogy ez mivel jár. Már akkor eldöntötte, ha neki egyszer családja lesz, az ő gyermeke , férje mindig fontosabb lesz , mint bármilyen szakma. Szerencsére nagyitól örökölte a kreativítást, a szépérzéket. Már 5 évesen maga rajzolt mintákat, figurákat, amit aztán drága nagyija tapétára  átvarázsoltatta, így saját maga, és a nagyi által rajzolt történetek vették körbe éjjel-nappal a szobájában. Sok mindenbe belekóstólhatott: muzsikálás, kertészkedés, vers, és zenehallgatás, mozifilmek ihlette  fényképeszkedés, táncóra, stb. Szóval semmi nem maradt ki az életéből. Kivéve az anyja...

Nagy sóhajjal tette le a telefont, majd interneten helyet foglalt a leghamarabbi gépre. Csütörtökre sikerült.

-Így még marad idő nagyi házára is. Kicsit félt az emlékek miatt egy ott , egyedül eltöltött éjszakától.


Az  Authentic Gossip épületében Tony és Klara szájtátva néztek Bo-ra. Te hol voltál napokig? -kérdezte Tony. Mindent tűvé tettünk utánad, most éppen  egy nyomozóhoz indultunk.

Csajoztam-mondta Bo.

T:Aha. Csakhogy ez így nem igaz. Nem teljesen így igaz.Másként meg szerelemről nem tudunk, az elvehetné az eszed, de itt arról szó sincs. Te nem szoktál egy szoknya miatt sem eltűnni, pláne napokig nem, megint pláne szó nélkül nem. A munkádat sem szoktad félredobni. Szóval, mi történt?

B. Tudjátok volt az az ülés, oda "szerencsésen" bejutottam. Ott láttam meg ezt a nőt, és...

T: Kit érdekel a nő? Mit találtál, láttál ott?

B. Semmi különöset. Gazdagok, rongyrázás, hegyibeszédek. Meguntam. Megismerkedtem azzal a bombázóval, és eljöttünk.

-Azt meg nem kell tudnotok, hogy Mysterrel milyen megállapodást kötöttem-gondolta Bo.

T. Hát ezzel semmire sem megyünk. Menj haza, mára nincs semmi különleges. Én Magyarországra utazom, Klara itt bent átnézi az eddigi információkat, neked most nincs dolgod. Kivéve, ha valamilyen új nyomra nem bukkansz. 

B.Akkor megyek, majd hívj, ha kellek.

Miután Bo elment, Tony Klarahoz fordult. 

Soha nem láttam még ilyennek. És a története is túlontúl egyszerű. Míg én távol leszek, nézz kicsit utána. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját kollegám után kell nyomoztatnom.


Lia szélesre tárta az ablakokat. Orrában megüllt a jázmin illata. Nagyi kedvenc virága volt, és gyakran használta parfümként, szappanként, minden formában, ahogyan lehetett. Az egész lakás magába itta  ezt az illatot.

Ideje átnézni az iratokat, könyveket, mindent, ami nagyi után ittmaradt. Bár Lia volt a szívcsücsök, mégis anyjának lett volna tisztsége ezt megtenni. De mint Lajosbától tudja, ő erre most képtelen. Lia titkon örült, hogy a fájó emlékek ellenére rá maradt ez a feladat. Nehezen viselte volna, ha más turkál a fényképek, levelek között. Tárgyi mivoltukban ennyi maradt Nagyi után.

Egymás után nézegette a képeket, csekkeket, és a magánleveleket. A levelek többsége a saját, kettejük levélváltásai voltak, mikor Lia táborokban volt nyaranta pár hetet.

De érdekes boríték! Nincs rajta se bélyeg, se feladó, csak két monogram. K.L és N. S

A második monogram nagyié. Sarolta. De ki az  a K.L?

Vonakodva, de elkezdte olvasni a levelet.

"Drága Sacikám!

Elnézésedet kérem, de meg kell szegnem az ígéretemet. Megígértem, nem kereslek ebben az életben semmilyen módon.De tudnod kell, ez most az unokahúgom miatt máshogyan alakult. Jelentős dolgokat fedezett fel, de nem engedem neki, hogy publikálja. Az életébe kerülhet.Röviden: rájött, teljesen önállóan, másokkal erről nem értekezve, hogy az emberi test bizonyos értelemben véve hallhatatlan. A halál beállta után apró részecskék, olyan enzimfélék tovább élnek, nagy teljesítményű készülékek alatt látni , ahogyan mozognak, világítanak. Ezt azok, akik már látták mikrozimának nevezték el. Egy köznyelvre lefordított rövid cikk meg is jelent róla több tudományos újságban.Szenzációs hír, de ennél többet az átlagember nem tudhat meg. Még nem. Talán, valamikor...Kérlek beszélj a lányoddal, ne rohanjon a vesztébe. És talán ideje lenne neki mindent elmondani.

Szó szerint, még mindig szeretettel: Lajos"


-Lia feje zúgott. Nem, ez nem lehet igaz. Már képzelődöm. Fejében őrült sebességgel cikáztak a gondolatok.

Lajos, unokahúg, mikrozima, egyetem, osztálytárs, Nagyi, anya, kutatóintézet, vérkép...

Ez nem lehet, ugye nem?!



Folytatása következik...

Perzsi.•  2020. szeptember 1. 16:50

Az SLS 6.rész

Bo feje majd széthasadt, hányingere volt, szemét alig bírta kinyitni. Homályosan emlékezett rá, hogy hazavitt a világtanács üléséről egy bombázót, arra is emlékezett, hogy töltött még egy brandyt, de azután filmszakadás. Már az is csoda volt, hogy az ülésre be tudott szivárogni. Szinte kiköpött hasonmása volt egy gazdag ficsúrnak, akinek nem volt kedve ülésre menni, helyette megszálottan pókerezett. Még gimnázium első osztályában akadtak egymásra, egy rögbimeccsen. Mindketten játszottak, de különböző csapatban. Bo az első fontos meccsén súlyos  sérülést szerzett, majdnem 2 évébe telt, hogy újra pályára álljon. De nem állt, csak egyszer. Akkorra ugyanis elment tőle a kedve, már a kriminológia érdekelte, tanulni akart. Ehhez pénz kellett, nem is kevés. S ekkor jött a ficsúr. Ugyanis ő sem akart már sportolni, de a hozományához csak úgy tudott hozzájutni, ha mindent megtett, amit a felmenői elvártak tőle. És a sport közöttük volt. Mert az építi a jellemet. Építette is... olyannyira, hogy felkereste Bo-t és lefizette, játsszon helyette. Az ősök úgyis csak néha mentek ki a meccsekre, inkább az újságokban nézték  meg "beöltözött" fiúkat. Így mindketten jól jártak. Bo is , és a ficsúr is. 

Ennek a  hasonlóságnak köszönheti, hogy ott lehetett az ülésen. Ő maga kérte volna a ficsurt, de az megelőzte őt, s ez kapóra jött. 

-De valami hiba csúszhatott a számításba, hiszen most, ébredező tisztuló tudattal érzékelte, nem  véletlenül van itt. Teljesen besötétített szoba, néma csend, s Bo mégis tudta, érezte, ez nem  a nyugalom szigete. Hátborzongató volt a légkör.Nyílt az ajtó, s egy mély, idősebb hang szólalt meg.

-Nocsak! Végre felébredt. Hogy érzi magát?

B. Ez komolyan érdekli?

-Nem, csak udvarias akartam lenni. Jobb így, mint amúgy.

B. Ki maga , és miért vagyok itt?

-Hívjon csak Mysternek. Hogy miért van itt? Maga is sejti. egy gazdag csemete személyazonosságában tetszelgett az ülésen. És még maga kérdezi miért van itt? Ám én nem kérdezek feleslegesen. Tudom ki maga, és azt is, hol dolgozik és kinek. Mit akart egy oknyomozó riporter megtudni az ülésen? Tegye fel nekem a kérdéseit, amire tudok, akarok, válaszolok.

B: Kíváncsi voltam, milyen emberek a vérlázítóan, mocskosul gazdagok. És hogy mi az, ami megfertőzte őket, és miért csak ezt a réteget.

M: Hogy milyenek vagyunk? Különbözőek. Nem egy helyről jöttünk, s talán nem is egy helyre tartunk. Van közöttünk buta, mint az egysejtű, és vannak géniuszok is.

Hogy mi támadott meg minket? Azt még én sem tudom. Én, mi is adtunk megbízást több labornak is, dolgozzanak rajta gőzerővel. SLS-nek hívják köznyelven, de még az sem világos, mit takar ez a rövidítés. Mint ahogyan azt sem tudjuk, van e ellenszere. Személy szerint minden pénzem oddadnám, ha megtudhatnám gyógyítható e, és  ha igen, mivel.A többiek nevében nem nyilatkozom.

B: De miért hozatott ide?

M: Mert az én gyenge erkölcsű gyermekemet képviselte éveken át, mikor ő lebujokba, és egyéb helyekre járt a rögbi helyett. Jól jöhet még nekem. Az a félnótás túllépte a határt. Meccsen helyettesíteni még belefér, bár ezért is megkapja a magáét, de egy ülésen? Ha nem én veszem észre, hanem más, hogy alteregó van köztünk, nagy baj lett volna. A családomnak is.

-És most jön a megállapodás.

B: Milyen megállapodás?

M:Az, amit  jobb, ha a saját érdekében aláír. Ellenkező esetben... tudja mi fog történni.

B: Mondania sem kell.


-Tony az Authentic Gossip szerkesztőségében toporogva várta Klarat. Végre! Klara már messziről lobogtatta a kezében lévő papírt. Megvan! A térfigyelő kamera által készített képen jól kivehető volt Bo, és egy magas,  karcsú nő képe, ahogyan Bo-ba karol.Együtt mentek be a házba, valószínűleg a lakásba is. Tony köhécselni kezdett.

.Muszáj a Black Rose parfümödből egy vödörnyit magadra hintened? Ha terepre megyünk, ezt az illatot mindenhol jól meg fogják jegyezni. Kell ez nekünk?

K: Ne aggódj,ezt megjegyezhetik. Ugyanis ezt a pacsulit én magam kevertem, külön félrevezetési céllal. Látni, hogy nincs nőd. Akkor talán tudnád, milyen a Black Rose illata. És, hogy milyen drága. Majd hülye leszek pazarolni. Na menjünk! De hova is?

T. A nyomozókhoz. A bongyor hajó sármőrhöz...biggyesztette le a száját Tony. Ő talán segít beazonosítani, ki ez a nő, Bo mellett.

A liftajtó előtt gondolataikba merülve ácsorogtak. A lift megérkezett, az ajtó kinyílt és ott állt Bo a maga nagydarab mivoltában.


Folytatása következik...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom