Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Perzsi.•  2024. február 4. 13:31

A buszon

Kedves Naplóm!

(A buszon)

*

Emlékszem, aznap erősen  fújt a szél, csakúgy mint ma. Kezelésről jöttem hazafelé. A buszmegálló előtt az aszfalton hatalmas víztömeg gyűlt össze. A busz közeledett, majd el is ment. Egyszerűen ott hagyta az utasokat, mert senki nem mozdult a járdaszegély felé. Értetlenül néztünk a távolodó busz után: hát nem látta a sofőr a pocsolyát? Miért gondolta azt,hogy szeretnénk fürödni? A következő busznak már karmozdulatokkal jeleztük a problémát. Ez a sofőr már emberséges volt, jóval a pocsolya mögött állt meg, s türelmesen megvárt minden felszállót. A buszon meglepően sokan utaztak, mégis sikerült ülőhelyet kapnom. Gondolataimba merülve, az ablakon kinézve utaztam hazáig. Leszálláskor az ajtó előtt állva, kizökkentettek a gondolataimból. Egy idős néni rángatta meg a kabátom újját. Mi van leány, nem ismersz meg?-kérdezte felháborodott hangon.Ránéztem , és a fejem búbjáig elvörösödtem.A nagymamám nézett farkasszemet velem. Kiderült, vele szemben ültem és utaztam 15 percen át. Úgy, hogy végig az ablak felé voltam fordulva. Sokszor kellett megmagyarázni neki, hogy csak figyelmetlen voltam, egészen addig, míg el nem fogadta. Sokszor jut eszembe ez a történet, főleg a mostani időkben, mikor az emberek a nem megfelelő kommunikáció miatt képesek megsértődni, és évekig, vagy életük végéig képesek a sértődést cipelni.



#Perzsi.

Perzsi.•  2024. február 3. 09:00

Egy katona búcsúja

 



Ernest Hemingway

"Sose hidd, hogy a háború, bármilyen szükséges vagy indokolt is az- nem bűn."
*

Perzsi.

Egy katona búcsúja


Hol vagyok? Nehezen veszem a levegőt,
ég a bőröm, és érzem már a temetőt,
száraz a szám, de a szívem még dobog,
mondd jó anyám, van még ki értünk zokog?

 

Már homály fedi a szemem,

jéghideg a leheletem,

csak pár fénykép, mi utánam maradt,

s a véres ingem, mi bőrömre tapadt.

 

Ki szánta nékünk e sorsot?
Ki dobott oda mint egy koncot?
Nem törődve, élünk e vagy halunk,
nem mi leszünk, kik meggazdagodunk.

 

Egyszer majd számot kell adni,

az ítéletet becsülettel állni,

jaj annak ,ki kibúvót keres,

s pénzzel venné meg a kegyet.

 

 

 

Perzsi.•  2024. január 31. 13:06

Kedves naplóm!- Amikor világgá akartam menni

Kedves naplóm!-Mikor világgá akartam menni.

*

Kb 9 éves lehettem, mikor a tévében futott az Alfa holdbázis című sorozat. Roppant kíváncsi voltam rá, de szüleim nem engedték, hogy megnézzem. Így cselhez kellett folyamodnom. Két, egymásba nyíló szobánk volt, a belső szoba volt a gyerekszoba. Nagy , 3 részre osztott, nyomott virágmintás üveggel. Na, ezen ugyan át nem láttam, de lenyomva a kilincset, az ajtórésen át, kukkolhattam a filmet. Vesztemre. Azóta majdnem 50 év telt el, de ma is emlékszem arra, amit láttam. Ma, visszakeresve, a Szörnyek karneválja 2 epizódott csíptem el. Félelmetes volt, akkor, gyerekfejjel. Hetekig nem aludtam. Szüleim persze észrevették, hogy leskelődöm, de hagyták. Pedagógia célzattal. Ezután messze elkerültem minden sci-fi filmet. Egy ideig." Hála" a netnek, ma már immunis vagyok e témára. Talán ez is volt egyesek célja. A közömbösség. Mert mára olyan szinten van propagálva a nem mindennapi, a furcsa, a különleges, hogyha repülő orkák hullanának alá az égből, az sem lenne szenzáció. 

*

Nem hihetsz a szemednek,

sem a fényes eszednek,

mert azt vetítenek az égre,         

ami a kifacsart elméjük meséje.

*

2024.01.31

Kép: saját

Perzsi.•  2024. január 29. 13:37

Nagyi verejtéke-A lekvár

Kedves naplóm! ( A lekvár-Nagyi verejtéke)

*

Tegnap az interneten,( nagyim, de utálná ezt a rákfenét!, mint ahogyan anyám is irtózik tőle), láttam egy bejegyzést egy régi befőttről. Az elmém elraktározta, aztán a szokásos éjjeli forgolódáskor eszembe jutott. Emlékek törtek rám, aminek a vége sírás lett. Történt ugyanis sok-sok éve, hogy Bánhidán, Nagyi pici konyhájában lekvár főtt. Szilvalekvár, hozzáadott cukor nélkül, üst híján nagy befőző lábosban. Mi gyerekek , a konyha melletti ebédlőben rohangáltunk, civakodtunk, zajongtunk. Nagyi meg ide-oda ugrált a két helyiség között, s egyre fogyott a türelme. Végül megkérte anyámat, hagyjuk egyedül. A lekvár készítése odafigyelést, türelmet, tiszteletet és tudást igényel. Megszeppentünk, kérleltük, hogy maradhassunk. Ezután csak suttogtunk, majd némán figyeltük, ahogyan a lekvárt üvegekbe tölti, celofánt tesz rájuk, s amelyikre jut, arra tetőt is. Azonban a többségre csak celofán jutott, jó szorosan legumizva. Erzsébet napon került asztalra leghamarabb, valamilyen édességbe töltve, aztán Karácsonykor a hókifli, hájastészta  töltelékeként. Finom volt, s gyerekfejjel természetesnek vettük, hogy van. Mikor Dédi,( fiaim hívták így) átköltözött egy másik dimenzióba, minden átértékelődött. Elkezdtem lekvárokat befőzni, szinte ipari mennyiségben. Mindenfélét. Meggy, alma, barack,vegyes,  s kis mennyiségben  szilvalekvárt is. Abból azért keveset, mert úgy gondoltam, Nagyim lekvárját nem tudom felül múlni. Igaz, nem is akartam. Azt kívántam, az ő lekvárjának az ízére emlékezzem, míg élek. 

Egyik évben, a polcot rendezgetve, ráleltem egy címke nélküli kis üvegre. Sötét valami volt benne, ránézésre lekvár. Kinyitottam. Lekvár volt benne, szinte belekövülve az üvegbe. A kanál, mellyel ki akartam szedni az üvegből, elgörbült, a kés pengéje eltörött. Már tudtam, éreztem, " Nagyi verejtéke" van az üvegben. Óvatosan addig kocogtattam az üveget, míg az szilánkmentesen ketté nem törött. Olvastam ugyan, hogy felmelegítéssel is újjá varázsolható, de én érezni akartam az időbe zárt szeretet ízét. A lekvártömböt egy hatalmas éles késsel felszeleteltem, és mint egy gumicukrot, úgy szopogattuk. Könnyeim, kis sós ízt kölcsönöztek neki, de az íze így is első osztályú volt. 

Ma rendezgettem a polcon, s találtam olyan lekvárt, melyet több mint tíz éve főztem be. Én sem címkéztem fel, majd kiderül, mi van benne, mikor én vagy gyermekeim felbontják. Celofán nincs rajta, nem azért, mert az már nem divat, hanem azért, mert sosem sikerült azzal a módszerrel tartósítani. Csak tippelni tudok, hogy meggylekvár van az üvegben. Majd beszámol róla az utókor, ha akar.


2024.Január. 29

Perzsi.•  2024. január 26. 12:16

Az erő bennünk van!

Az erő benned van!

*

Ha felnézel az égre, s látsz ott sok furcsaságot,

ne, ne is mondj olyan butaságot,

hogy régen is ilyen vót,

csak ma még nyisson ki a bót,

mert csak kaja, pia, és egy jó film kell,

pedig lehet, holnap nem a nap kel fel,

hanem valami egészen más, valami iszonytató,

a szabadságod akarja a fogvatartó,

na meg a lelked, mert neki fáj aki fénylik,

ők a létet  sötétben botorkálva élik,

rád szórnak az égből "fincsi" kis mérget,

az ételed módosítják, nesze egyél férget!,

közben ők dúskálnak minden földi jóban,

s a félelem benne van minden ki nem mondott szóban,

nos ezért nyisd ki a szád jó barát,

mert néma gyermeknek anyja sem érti a szavát!


2024.Január.26

Kép:saját

( A színek nem a valóságot mutatják. A szürkés eredetiben sötétlila volt, a narancs pedig vérvörös.)


#Perzsi.

A kép megtekinthető a közösségi oldalon. Ott is hozzá lehet szólni a vershez, csak írásban, giffekkel nem. Köszönöm a megértést!