Visszakézből

Rudi a konyhaasztalra borulva zokogott. Az  élet visszakézből adott neki egy olyan pofont, amit sosem tud majd elfelejteni. Felesége Beáta, csitítóan simogatta a haját, de lerázta magáról a hűsítő kezeket. Az az átkozott gyerekkor, az a hibás mindenért!-kiáltotta feldúltan, és a garázsba  rohant. A tolókocsit kiŕángatta a sarokból, s teljes erejéből rugdosni kezdte...

Ijedten nézte a földön fekvő apját. Még csak kilenc éves volt, de már annyi munkát végzett a ház körül, mint egy felnőtt. Ma is, az udvarról kellett elpakolnia mindent, és az állatokat bezárni, nehogy bajuk legyen. Az udvar közepén álló eperfát készült kivágni az apja, mert a fa megbetegedett. Rudi sajnálta a fát, szerette a termését. Szerette nézni a berúgott kacsákat is, akik az erjedésben lévő eperszemeket felcsipegették. A kötelet szorosan tartotta, amit az apja a kezébe adott. Minden egyes fejszecsapaskor összerándult. Valamiért félt. Félelme nem volt alaptalan. Apja rosszul számította ki a dőlésszöget, Rudi pedig  gyenge volt egyedül megtartani a feszítőkötelet. A fa  ráborult a férfira. Bénultan nézte a fekvő testet. A nyöszörgés térítette magához. Futva fette meg az utat a postáig, ahol volt működőképes telefon.Szegénységben éltek, nem futotta saját vonalra. A mentők sokára érkeztek meg, a sáros, aszfalt nélküli utca is lassította a mentést. A fát a tűzoltók emelték le az apjáról, aki addigra  újra eszméletét vesztette.

A kórházban kiderült, gerincvelősérülés és csigolyatörés lépett fel a sérültnél. A műtét nem járt maradéktalan sikerrel, Pál lebénult. Több hetes rehabilitáció után, tolókocsiban közlekedve tért haza. Rudi és az édesanyja Kata, mindenben kiszolgálták. Ám hiába minden igyekezetük, Pál egyre elkeseredettebb, arrogánsabb lett. Félig -meddig a gyereket hbáztatta a balesetért, természetesen jogtalanul, ám fontos volt számára, hogy legyen egy bűnbak. Öt év telt így el, zsarnokságban. Ekkor Rudi felvételt nyert egy bentlakásos gimnáziumba. Lelkiismeretfurdalás gyötörte, hogy anyjára hagy mindent, de megkönnyebülést is érzett, hogy megszabadul apja indulataitól. A hétvégekre így is hazajárt eleinte. Az állandó ingázás, a stressz meglátszott a jegyein, ezért tanárai azt javasolták, ritkábban járjon haza, hétvégi tanulószobát vegyen igénybe. A tanulás mellett a feszültség levezetésére sportot javasoltak neki, amit örömmel fogadott. Teste építésére nagy figyelmet fordított, már-már túlzottan is. A vékony, izomtalan fiúkat lenézte, a mozgásukban korlátozottakat nagy ívben kikerülte. A felzárkózás meghozta a várt eredményt, kitűnő eredménnyel.érettségizett. Külön kitüntették a kiváló sportteljesítményéért. Az egyetemet már szándékosan úgy választotta, hogy nagyon messze legyen az otthonától. A jogi egyetemen nemcsak fellélegzett, hanem el is kanászodott. Buli, kicsapongás, és kétes nőügyek kísérték ezeket az éveket. Egészen addig, míg meg nem látta Beátát. Első pillantásra szerelem volt Az esküvőre senkit nem hívtak meg, nem is értesítettek senkit. Beáta szüleitől szép házat kaptak ajándékba, anyagi gondjaik nem voltak. Hamar jelentkezett a kis trónörökös is. Egy édes kisfiú. Rudi egyszer vitte el a családját haza, a szülői házba. Nem találták a közös hangot, ennek ellenére jó volt a hangulat, mert a nagyapa az akkor már 5 éves unokáját egész nap az ölébe ültetve furikázta végig a házon és az udvaron. A gyerek élvezte, tetszett neki itt minden, ilyet otthon nem látott. Ám a látogatás a férfiak ellentéte, veszekedése miatt csúfos véget ért. Újabb öt év telt el, mikor jött a hír:meghalt az édesapja. A temetésre egyedül utazott haza. Anyja hiába reménykedett, Rudinak nem ált szándékában hazaköltözni. Ezért Kata postán küldte el a tárgyi hagyatékot a fia számára. A kerekesszéket. Ez volt Pál utolsó ajandéka, üzenete a fia számára. Maga sem tudja miért, de nem dobta ki. Bevágta a  hatalmas garázs egy eldugott sarkába.

Családi ünnepségre sietett haza. A fia tizedik születésnapjára sok vendéget hívtak meg. Mértéket nem ismerve már napokkal a jeles nap előtt ajandékokkal.halmozták el a fiút. Épp tegnap kapott egy szuper  biciklit.Felnőtteknek valót, mert a gyerek ahhoz ragaszkodott. Rudi túllépte  a sebességhatárt, s csak akkor vette le a gázról a lábát, mikor a 2 sávos úton egy mentőautó mögé ért. A mentő szirénázott, ám még így sem kapott szabad utat. Rudi előzni akarta, de erre nem volt lehetősége. Hosszú percek teltek így el, mikor fittyet hanyva a szabályokra rátaposott a gázra. A mentőtiszt arcát világosan látta, dühös volt, s a kezével jelzett is, ne akadályozza őket. Rudi agya elborult. Mivel már úgysem ér haza a megbeszélt időre, hát belefér egy kis "lecke" a mentősöknek. Becsúszott eléjük, s lassított. Mikor a mentős jelezte, engedje el őket, elégedetten felnevetett. Nyomta a féket, nyomta, és újra nyomta.Mikor megunta, integetve  maga elé engedte a járműt. Most ő került a mentő mögé. Követte... Egészen hazáig. A kocsibeálló előtt  ott feküdt a földön  a fia, mellette az összetört nagy bicikli...