Viharos májusi szél

Perzsi.•  2025. május 8. 11:39  •  olvasva: 35

Viharos májusi szél.

Nézem, ahogyan tépi az ágakat,

felhőt kerget az égen,

könnycseppet ejt a képen,

vagy harcol a nappal, fegyvertelen,

s azt sem tudja, kit csókolt az esten.


Illatokat fú szét mindenfelé,

az egyik egy kisgyermeké,

ki az előbb szopott anyatejet,

de nem volt elég, kér még csecset.


Vagy egy kamaszleány illatozó vágyát,

ki még be sem vetette az ágyát,

álmodozik az első csókról,

az ifjú legény meg  mellbimbóról.


Öregasszony dohos szagát,

ki keményen gürcölt egy életen  át,

fát aprítani már képtelen,

át is fázott e télen.


Gyáróriások kapitalista bűzét,

megfáradt lelkek pislákoló tüzét,

háborúk piros aranyát,

a vért, a rabszolgavalutát.


S a szél csak süvít és üvölt,

felkap minden útjába kerülőt,

hírét viszi a világban,

a májusi tavaszorgiában.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2025. május 10. 11:35

@skary: Szóval megöregedtél.🙂

skary2025. május 9. 17:04

úúúh azok a zorgiák...hun vannak máá :)

Perzsi.2025. május 8. 14:14

@Mikijozsa: Köszönöm Mikibá az olvasást!

Mikijozsa2025. május 8. 12:31

nagyon bonyolult lett világ, versedben jól észlelhető, gratula