Végrehajtás alatt

Perzsi.•  2021. október 10. 08:35  •  olvasva: 72

A játszótér zsivaja most nem segített Ella közérzetén. Kislányával, Dórival mindennap ide járnak, délutánonként. Mióta özvegy lett, egyik napról a  másikra élnek. Férjével devizahitelt vettek fel annak idején a lakásra. A Gyed összegéből nem tudja törleszteni az adósságát. Közel 2 éve megy a huzavona. Ma azonban hivatalos levél jött . Három nap haladékot kapott, utána kilakoltatják őket. Ella rettegett. Nem tudta mit tegyen, hova menjen? Kihez fordulhat segítségért? Idegesen babrálta a nyakában lévő medált, amit rég elhunyt, szeretett édesapjától kapott még gyermekként. Egy angyalszárnyat formált, ezüstből. Minden alkalommal, mikor bajban volt, ebből a medálból merített erőt. Szinte hallotta apja nyugtató szavait: " Ha bajban vagy, nem tudod hogyan tovább, csak simogasd meg a szárnyakat, meglátod varázserejük van!" Gyerekként hitt benne. A gondolataiból Dóri hangja riasztotta fel. Anya, éhes vagyok, menjünk haza!Otthon vacsora után fáradtan ült be a kádba. Tisztálkodás közben vette észre, hogy nincs meg a medál. Sírva próbálta felidézni,hol hagyhatta el. Hát persze, a játszótéren még megvolt! Úgy döntött, másnap lemegy megkeresni.Reggel a bölcsödében nem tudta befizetni a jövő havi gondozási díjat, sem a havi étkeztetést. A kérdésre, hogy mi történt, őszintén válaszolt. Nem volt már veszítenivalója. A vezetőnő megdöbbent, s megígérte, segít amiben tud. Bárcsak előbb szólt volna!

A bőröndök útrakészen álltak.Pár ruha, és a legszükségesebb használati tárgyak. Ez minden amit magukkal vihettek. Anyaotthonban sikerült ideiglenes helyet szereznie számukra a lelkiismeretes bölcsödei vezetőnőnek. Dóri fel-alá futkározott a lakásban. Játéknak fogta fel, még úgy is, hogy látta, érezte anyja szomorúságát. Anya! Ahova megyünk, lesznek gyerekek? Lesz külön szobám? -érdeklődött élénken.Nem kicsim, mondtam, hogy többen leszünk egy szobában. Te velem fogsz aludni. Természetesen lesznek ott gyerekek. De te bölcsibe fogsz járni, ugyanúgy mint eddig-felelte Ella halkan. Hogy meddig lesz ez így, azt maga sem tudta. Összerándult, mikor meghallotta a csengőt. A végrehajtók érkeztek meg, hozták a hivatalos papírokat is. Rendőr is volt velük. Nem tudhatták, hogy nem lesz szükség rájuk. Ella a szomszédoknak sem szólt, el sem köszönt tőlük. Nem csinált "műsort", szép csendben hagyta el a lakást a kislánnyal együtt. Az utcán azonban megállt. Hosszasan nézte az erkélyt, ahol pár éve még boldogan altatta el a kicsi Dórát a naplementében. Ő így búcsúzott el a helytől, az emlékektől, a biztonságtól.Az anyaotthonban nem lelte a helyét. Szótlansága miatt nem ment a beilleszkedés. Nehezen viselte a magánszféra hiányát is.Dórinak szerencsére könnyebben ment. A pici gyermeki lélek simulékonyabbnak bizonyult. Eleinte hétvégenként visszajártak a régi játszótérre, de ahogyan egyre hűvösebb lett az időjárás, erről is leszoktak. Sokat kellett gyalogolni, fáztak is. Ella már a medált sem kereste, feladta. Feladta, ahogyan a reményt is, hogy egyszer kikeveredik ebből a helyzetből.Munkát nem talált, olyant nem ami gyerekbarát időbeosztást ígért, és annyi fizetést, hogy albérletbe tudjanak menni. Fél évben határozta meg a lakhatást az anyaotthon. Ha addig nem talál munkát, kilátástalan lesz a helyzetük. Ilyen esetekben az anyaotthonok igyekeznek egymás között megoldani a feladatot. Áthelyezni oda az anyákat, ahol van éppen hely. Ha ez nem sikerül, akkor a gyermek  bekerül az állam által üzemeltetett intézetbe. Az anya meg oda megy, ahova tud. Híd alá, hajléktalan szállóra, bárhova. Vészesen közeledett a Karácsony. Az anyaotthonban élők száma egyre gyarapodott, ahogyan minden évben menetrendszerűen ünnepek tájékán. Elláéknak esélyük nem volt a maradásra, ráadásul megfázott, s majd 40 fokos volt napok óta a láza. A betegszoba, ahova elhelyezték, még ridegebb volt, mint a háló. Egyik kora délután hívatta az intézmény vezetője. Ella szeretném bemutatni önnek Etelkát. A gyermekvédelemtől érkezett. Üljenek le, beszélgessenek nyugodtan. Ellával megfordult a világ. Egy szót nem hallott abból amit  Etelka mondott, mégis a homályon át tudta, hogy el akarják venni tőle Dórit. Ideiglenesen. Erre a végszóra kapta fel a fejét. Nem, ezt nem tehetik! Mindenét , mindenkijét elvesztette,most az utolsó  kapaszkodót az élethez, Dórit is veszítse el? Hogyan mondja el neki? Sírva rohant ki az ajtón.


Kint havazni kezdett. Csodás ,hófehér háttérkép egy nyomorúságosan sötét élethelyzethez. A játszótér felé futott, míg bírta szusszal.Meg-megcsúszott. A magas láz, a kétségbeesés, a közelgő, sivár kilátásokkal bíró ünnep, az emlékek, mind -mind egy őrült gondolatot ültettek a fejébe.El innen messzire! Olyan messzire, hogy senki ne találhassa meg! A lánya nélkül minden értelmetlen. Esélyt nem látott a kiútra ebből a helyzetből. Koszos aluljárókat vizionált, hideg, bűzös hajléktalanszállókat, közönyös, durva embereket. A játszótér mellett futottak a  vasúti sínek. Arra szaporázta a lépteit.Csak gyorsan, legyek túl rajta!-doboltak a szörnyű gondolatok a fejében. Ahogyan átvágott a téren, elfutott a homokozó mellett. S akkor egy villanást látott. Egy fényt, ami a homokozót belepő havon díszelgett. Megtorpant, majd egy belső sugallat  hatására  odalépett a  csillogáshoz. A hótakaró tetején egy félig behavazott angyalszárny szórta szét a rajta megpihenő fénysugarakat...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. október 13. 17:36

@Krisztinka: Egyszer csak.... Köszönöm, hogy olvastad. :-)

Krisztinka2021. október 13. 17:15

@Perzsi.: mesélj még ha van több eset, ezek nagyon érdekesek számomra:)

Perzsi.2021. október 12. 12:54

@kevelin: Köszönöm szépen!

kevelin2021. október 12. 09:16

Sajnos van ilyen élethelyzet, szépen mútattad be gratulálok

Perzsi.2021. október 11. 18:33

@SzaipIstvanne: Köszönöm Marika, ölellek, szép estét nektek.

SzaipIstvanne2021. október 11. 14:46

Megint nagyon szomorút írtál, de sajnos ez a nagybetűs ÉLET.
Ölelésem.

Perzsi.2021. október 10. 19:59

@skary: :-)

Perzsi.2021. október 10. 19:59

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.

Perzsi.2021. október 10. 19:58

@Krisztinka: Köszönöm. Igen, vannak ilyen jelek. A mamámtól kaptam 16 . születésnapomra egy ezüstgyűrűt. Én választottam. Évekig nem találtam.Halála után különösen bántott, hogy elvesztettem a gyűrűt is. Sokat gondoltam rá. Egyik reggel megpillantottam a polcon, a csecsebecséimet tároló tálban... És ez csak az egyik eset... Köszönöm, hogy olvastál.

skary2021. október 10. 16:29

@Perzsi.: mögtisztelsz :)

Mikijozsa2021. október 10. 12:04

csodálatos befejezés gratulálok

Krisztinka2021. október 10. 10:54

@Perzsi.: megható…sajnos simán realisztikus az írásod…hiszem és tudom, hogy vannak ilyen jelek:)

Perzsi.2021. október 10. 10:33

@skary: A novelláim történeteinek a többségét az élet eseményei adják. Jártamban, keltemben, rendelőkben, várókban, stb. Sok mindent hall az ember. Aztán kis átalakítás után itt landol. Tehát akkor az élet fájdalmas. De iparkodom a lehetőségekhez képest vidámabbat is írni majd.

Perzsi.2021. október 10. 10:30

@S.MikoAgnes: Igen, a figyekő lelkek mindenhol ott vannak. Köszönöm Ágnes!

skary2021. október 10. 10:16

persze..amit írsz...kőő...de nekem túl fájdalmasak...

S.MikoAgnes2021. október 10. 09:21

" A játszótér mellett futottak a vasúti sínek. Arra szaporázta a lépteit. Csak gyorsan, legyek túl rajta!-doboltak a szörnyű gondolatok a fejében. "

Az édesanyák a túlvilágról is segítenek, reményt sugároznak....

Meghatóan drámai, szívszorítóan csodálatos írás.
Elismeréssel gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom