Ugyanúgy

Perzsi.•  2022. november 30. 20:51  •  olvasva: 151

Lisát éles sípszó riasztotta fel gondolataiból. Bár a fülke fűtött volt, mégis fázott. Kint a kalauz még egyszer felemelte a tárcsát, intett, és a vonat lassan elindult. Lassú mozdulatokkal nyúlt a bőröndje felé. Előkotorta a jó meleg horgolt kardigánját, magára terítette, és bevackolta magát az ablak melletti ülésre.  Fiatal kora ellenére meglepően éretten gondolkodott és viselkedett. Sosem zárkózott el semmi új elöl, mindig igyekezett tárt elmével fogadni mindent. Sosem tudni, mi vezet célba!- ez volt a mottója. Ritkán volt rosszkedvű, úgy tartotta, a bú csak árt a testnek és léleknek. Most azonban letört volt.Magányosnak érezte magát. Évek óta várta, hogy rátalál a szerelem, de az még váratott magára. Szép nő volt, ezt sokszor a tudtára adták. Szőkésbarna, göndör fürtjei a válláig érve, szép koszorút vontak szív alakú arca köré, mintegy glóríába foglalva azt. Szürkéskék szeme, finom vonalú orra , a pár apró kis szeplő , a nevetőgödröcskék a szája sarkában, huncut kis anygyal külsőt varázsoltak neki. Teste idomai valahol félúton voltak a védelmeznivaló filigrán nő, és a vad dög között. Ellenállhatatlan volt, s mégis... mégis szívszorítóan magányos. A férfiak nem merték megközelíteni, s ő nem értette, hogy míért. Pedig szívből vágyott már egy társra. Talán ez a nagy akarás, a mindenáron akarás riasztotta a férfiakat. Pedig csak egy hétköznapi párt kívánt. Egy olyan valakit, akihez odabújhat, aki mellett reggel kócosan ébredhet, s beszédes csendben kávézhat. Olyanra, akinek főzhet, aki örömmel eszi meg a nem tökéletesre szaggatott nokedlijét. Olyanra, aki mellett egyszerre kötött, és szabad is.Aki hagyja magát szeretni, és viszontszereti őt, és ezt ki is tudja mutatni, és mondani is. Ez utóbbi azért is fontos neki, mert még sosem mondta neki senki, hogy szereti. A saját szülei sem, akikkel olyan felszínes volt a kapcsolata,   ami kölcsönös volt. Gondolataiba most újra és újra visszatért az éjjeli különös álom. Egy fiú ült ugyanígy , mint ő, az ablak mellett egy vonaton, és kifelé nézett.Tüsi haja pont úgy nézett ki, mint a pólóján lévő kis sün. Gyerekes stílus egy felnőtt férfitól. Ám ennél meglepőbb volt, hogy Lisa még álmában is érzékelte, őt keresi az a tekintet. Megzavarodtam.-gondolta keserűen.Agyamra ment a kollégák spirituális hókuszpókjai. Bár nyitott volt szinte mindenre, a spirituális világ nem vonzotta. Nem hitt a horoszkópokban, a misztikumban, az álmokban. Azt elfogadta, hogy minden mindennel, és mindenki mindenkivel összefügg, kapcsolódik, de ezt természetesnek tartotta, nem pedig túlvilági töltésnek.

Próbálta kavargó gondolatait kordában tartani, s szemét lehunyva félálomba merült. Álmából a vonat erőteljes lassítása zökkentette ki. Az állomásra befutva, egy másik bent várakozó szerelvény mellé kerültek, ami az ellenkező irányba tartott. A peronon nagy volt a nyüzsgés, ilyen zsúfoltságot ritkán tapasztalt. Ahogyan sejtette, késéssel indultak tovább. Egyszerre indultak el a másik vonattal. Ahogyan szép lassan gurultak ki az állomasról, Lisa ismét behúzódott a sarokba. Feje alá párnaszerűen összehajtogatta az időközben levetett kardigánját. Szemeit lehunyta, és... és valami azt súgta, nézzen ki az ablakon. A másik szerelvény egyre gyorsítva haladt el mellettük. S akkor hirtelen megpillantotta őt! Azt a férfit, akit álmában látott! Minden stimmelt. A haja, a sünis pólója, a szeme. A férfi is őt nézte. Egy másodpercig tartott csupán, de az a felvillanás a szemeikben egyértelmű volt. Ő az! Megtaláltam!-súgták a szemek. 

Ez a röpke pillanat elég volt ahhoz, hogy Lisa tudja, van akit neki rendelt az ég. Ahogyan ezt végiggondolta, vihar gyúlt a lelkében. A józan ész és a szív harca. Érezte, hogy nem tévedett, de az esze cinikus kis kacajokat küldött. Aha, elrendeltetés? Meg sors? Meg véletlen? Nincsenek is véletlenek... Mire hazaérkezett, már teljesen össze volt zavarodva. Most mit csináljon? Nem volt kérdés, hogy meg kell keresnie őt. De hogyan? És, ha csak képzelődött? Ha félreértette azt a pillantást? Ha kudarcot vall? Pár nap tépelődés , őrlődés után döntésre jutott. Bár nevetségesnek érezte magát, elment egy magánnyomozóhoz. Elmondta azt a kevés információt, ami rendelkezésére állt. Ő volt a legjobban meglepve, hogy a nyomozó elvállalta a megbízást. Nem ígért, nem áltatott, de vállalta. A napok ólomlábakon teltek, s eredmény semmi. 3 hét elteltével visszavonta a megbízást. Feladta. Álmatlan, átsírt éjszakák következtek. Siratta az álmait, magát, a világot. Egyik délután, miközben melankólikus zenemaratont tartott, fellépett egy közösségi oldalra. Görgette a hírfolyamot, s bosszús lett, hogy mindent ellepnek a vonatos képek. Már majdnem lecsukta a laptop tetejét, mikor felfigyelt a képre. Hívj fel!-Kérlek!- szólt a felhívás. Kinagyította képet, s elállt a lélegzete. A képen a sünipólós srác ült egy vonaton, s egy telefonszámos lapot nyomott az ablakhoz. Pontosan, mint anno az álmában. Ugyanúgy...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. december 3. 18:07

@Krisztinka: :-)

Perzsi.2022. december 3. 18:07

@kevelin: Köszönöm szépen!

Krisztinka2022. december 3. 17:55

💛🤗

kevelin2022. december 2. 20:07

És tényleg lehet ilyen is.Tetszett.

Perzsi.2022. december 1. 16:37

@Mikijozsa: Talán igaza volt...

Mikijozsa2022. december 1. 12:53

@Perzsi.: mindennap egy csoda, azt hiszem egy tudós mondta ezt

Perzsi.2022. december 1. 12:17

@Mikijozsa: Az élet sok meglepetést tartogathat. Köszönöm az olvasást!

Mikijozsa2022. december 1. 11:17

nagy élmény, ha egy álom elkezd a valósághoz hasonlítani, gratula

Perzsi.2022. december 1. 09:56

@S.MikoAgnes: Köszönöm szépen Ágnes!

S.MikoAgnes2022. december 1. 08:49

Érdekes történet, ezt is szerettem olvasni.
Jól mesélsz, Erzsike!!!

Perzsi.2022. december 1. 08:12

@kosa: Köszönöm Emese!

skary2022. december 1. 07:26

aha

kosa2022. november 30. 21:40

mesebeli történet...tehát vannak még csodák.

Perzsi.2022. november 30. 20:53

Zenére írt novella.

https://youtu.be/WqUO-UBa3Z8