Szörnyetegek(?)-A szülinapi köszöntő

Félve nézett a nap elé. Legszívesebben eltörölte volna e napot. A köszöntések, pontosabban a nem köszöntések ékesen mutatták, hol a helye a társadalomban, de főképp a családjában. Mivel nem tervezett gyermek volt, úgymond baleset, becsúszott baki, így tulajdonképpen mit is várhatott volna? Hogy időközben megszeretik? Tán rájönnek, hogy ő is szerethető? Ugyanmár! Mindenhol kell egy feketebárány. Egy, aki kilóg a sorból. Egy, akin ki lehet élni a bennük lévő gonoszt. Egy, akit addig lehet egrecíroztatni, míg valóban megnyomorodik. A teste és a lelke is. A lelke? Azt már nem! Azt nem adja. Már nem.Néha lazítottak a gyeplőn. Csepegtettek kis morzsákat neki. De mindig és mindig, újra  és újra visszatértek a sanyargatáshoz. Idén úgy döntött, hozzájuk szürkül. Ha ők rendszerint elfelejtik, hogy mikor van a szülinapja, akkor ő sem puncsol tovább. Lelke is azt súgta: nem vagy te kevesebb mint ők! Így hát kihagyta a köszöntéseket. Mint egy jól idomított pitbull, úgy támadt rá az egyik rokon. Isten éltessen! Bár te nem köszöntöttél, pedig szinte egy napon születtünk, én mégis! Még egyszer, boldogat! Idén beléptél a vén hülyék  korába...