Szörnyetegek (?) -A jövevény

Jártamban, keltemben, kórházban, fektemben hallott történetek.

A kórházi folyosón , a szokásos hétvégi nyüzsgés közepette várt az újdonsült szülőpár a zárójelentésre, és az újszülöttre. Egyre türelmetlenebbekké váltak, ugyanis vészesen közeledett a következő szoptatás ideje. Már nem itt akarták véghezvinni. Jó 2 és fél órás csúszásban voltak, s rajtuk kívül már az összes pár hazament, akikkel egy napon született a kislurkó. Végre megjelent a főnővér. Kezében papírok, arcán "kihaénnem" kifejezés. Nem is tudom... beszéltem a főorvossal... még maradniuk kellene... Azt már nem! 8 napja született a pici! Haza akarunk menni! Azt nem maga dönti el... kezdte a főnéni, de az anyuka közbeszólt. De igen, én döntöm el. Ha másképp nem megy, saját felelősségemre hazaviszem. Akkor ide vissza nem jöhetnek, ha valami baja lesz!-szólt elvörösödött arccal a fő-fő. Kérem a papírokat.-szólt higgadtan az újdonsült anyuka. Végszóra megérkezett a szülést levezető orvos is, s tájékoztatta a szülőket:a picinek haematómája van a fogós szülés miatt a fején, de felszívódik. Fitymaletapadása is van, de később megműtik. Kötőhártyagyulladása van, de majd otthon kezelik. Szájpenész  alakult ki nála, de kezelhető. Eltörött a kulcscsontja, majd összeforr. Gombás fertőzése van a popsiján, kezelhető. Náthás, van rá felírva gyógyszer. A fiatal anya tudata fellázadt. Ebből egy probléma méhen belüli, a többi a kórház hibája. -mondta feszült hangon. Az orvos nem szólt semmit, csak átnyújtotta a papírokat. A kisded nyakig bepólyálva érkezett meg a 30 fokos hőség ellenére. Nem bánták, csak el innen, minél hamarabb! Az orvos utánuk szólt.-Ha bármi probléma lenne, jöjjenek azonnal, s keressenek meg!! Hangja együttérző volt. A nagypapa , akinek több ezer, balesetmentes  km volt a háta mögött, óvatosan vezetett, de láthatóan ideges volt. Hozzánk jöttök, anyád ebédet főzött. Ott is tudsz szoptatni. Az anyuka félve nézett a találkozás elébe. Még élenken emlékezett arra, hogyan fogadta a nagymama az unoka érkezésének hírét. Igaz, azóta kétszer voltak már nála ebédelni, mert a nagyi ott tartotta őket, el ne menjen a Péterkéd ! felkiáltással. A lakás kellemesen hűvös volt, az ebéd finom. A pici a babakocsiban aludt, amit az apa időközben áthozott a lakásukból. Ebéd utánra kis sétát terveztek, de a nagypapa marasztalta őket. Ráértek később is sétálni, akkor nem lesz ilyen meleg! Maradtak hát. A pici felebredt, s a nagy heverőre fektetve nézegették. Pici füle kiköpött nagypapa füle volt, rajta apró kis fekete szőrszálakkal. Az anya nem tudott betelni a gyermeke szépségével. Nézd apu, hogy hasonlít rád a füle és a keze! De szép vagy! Ugye milyen szép, kérdezte, és az anyjára nézett. Ekkor a nagyi megszólalt: nehogy azt hidd, hogy a te gyereked a legszebb a világon!