Szörnyetegek(?)- A "lecsúszott"

Szintén megtörtént eset. A hírekben előforduló gyermekrablás miatt érzem úgy, hogy itt a helye. Ehhez kapcsolódik majd egy másik történet is.

Élénk gyermekzsivaj töltötte be a teret. Egy rossz arculattervezés miatt  minden épület hegyén, hátán helyezkedett el ebben a városrészben. Az iskola mellett volt a Bölcsöde, az Óvoda, a Spar, és az orvosi rendelő is. Közöttük még helyt kapott egy motorvezetőknek szánt tanpàlya. Parkolók voltak mindenhova bezsúfolva, s 10 emeletes betondzsungel virított mindenfelé  ahova a szem ellátott. Minden épúletnek jól átlátható udvara volt. Mindenki belátott mindenhová. S mégis, majdnem baj történt. A nő, továbbiakban kontyoska, szinte mindennap elsétált a bölcsi és az ovi mellett. A gyermekfelügyelők, óvónők jól ismerték. Az idősebbek a történetét is tudták.Nem csinált semmit, jóformán még rá sem nézett a gyermekekre, csak sétálgatott. Egy idő után azonban kötekedni kezdett. Annak a gyereknek nincs jól felhúzva a nadrágja! Annak folyik az orra! Az bepisilt! -mutatott rá egy pelenkás gyermekre. A gondozónők nem álltak le vele vitatkozni. Nem értek rá, amúgyis ráhagyták volna. Az óvódai dolgozók felöl nem jött értesítés, hogy feléjük mit csinál. Teltek a napok, a kontyos eltűnt. Pár napra. Mikor újból megjelent, mintha kicserélték volna. Mosolygott, be -beszólt az udvaron lévő gyerekeknek:milyen szép szemed van! Az idősebb gondozónőket elkezdte a nevükön szólongatni.Egyik nap délelött, be akart kéredzkedni. A fiamért jöttem, ma korábban viszem el!-szólt magabiztosan. Kemény csata vette kezdetét. Kontyoska kedves, az ön gyermeke nem az intézményünk tagja.-mondta az egyik gondozónő. Kontyos agresszív lett. Ne hazudozzon, ott biciklizik az udvaron! Melyikük az? Kérem mutassa meg!-szólt a nevelőnő. Az ott! Az a szöszke!-ordította kontyoska. A nevelőnők jobbnak látták, ha a gyerekek elhagyják az udvart. A szobába invitálták őket. Kontyoska pedig tovább ordított. Rendőrt hívok! Nem adják ide a gyermekemet! Tessék csak nyugodtan, ha ön nem teszi meg, megtesszük mi magunk. A válasz hatásos volt, kontyoska eltűnt. Pár hét múlva került elő. Mikor alkalmasnak látta az időt, megállt a kerítés mellett, s  a legközelebb lévő gyermeket igyekezett rávenni arra, hogy másszon fel a kerítésen, fagyizni viszi. És a gyerek mászott.... A nevelőnőkben pedig megfagyott a vér. A kiérkező rendőrök  hivatalból értesítették a mentőket is...

Epilógus. Kontyoska vezető beosztású, szellemileg erősen leterhelt, nagy felelősséget a hátán cipelő nő volt. Elvált. A gyermeke elhunyt, amit nem tudott elfogadni, sem feldolgozni.