Szégyenérzet nélkül(?)

Perzsi.•  2021. szeptember 30. 10:04  •  olvasva: 226

Pali fázósan húzta össze magáñ a vékony kabátot. Egyik napról a másikra lett ősz. Igyekezett időben gondoskodni mindenről még a tél előtt, de nem sikerült. Már az ősz is rendkívüli anyagi terheket rótt rá. Ketten éltek egy parányi,34m2-es önkormányzati bérakásban , rokkant édesanyjával együtt. Minden luxust nélkülöztek. Nem volt hűtő, tévé, mosógép, úgy általában semmilyen gép sem a lakásban.Még rádió sem. Könyvek, azok voltak. Nem vette őket,kapta. Hagyatékokból, könyvtári selejtezések alkalmával jutott hozzájuk. Esténként felolvasott belőle anyukának.Az ágyhoz kötött asszony semmiben nem tudott segíteni  a fiának.  A szúrást nem kérték, a krónikus és súlyos betegségek amúgy is kizárták ennek lehetőségét.A félelem, hogy egyszer csak elveszik tőlük ezt a pici lakást a bérhátralékok miatt, rányomta bélyegét a mindennapjaikra.

Egy pici, eldugott kis utcában volt a vöröskereszt elosztó helyisége. Pál most kifejezetten örült bozontos szakállának, amiről azt mondták, ápolatlannak tűnik tőle. Maga sem szerette, de pajzsnak használta. Jól eltakarta arca mimikáját, most pedig az arcpírt, amit a szégyen varázsolt rá.Ebben a hónapban már harmadjára jár itt. Anyuka gyógyszerei,és a többi váratlan kiadás miatt már nem jut élelemre pénz. A legutóbb pedig majdnem 30 ezer forintot kértek el egy tesztért.Annak hiányában nem kapott volna segítséget az asztmás anyuka.Az pont az összjövedelmük  40%-át tette ki. Most itt áll és remegő kezekkel nyomja le a kilincset. Bent jó meleg van, s keverednek a különféle gyümölcsök illatai. Hasa hangosan megkordul. Kezitcsókolom-suttogja halkan. Senki nem figyel rá, nagy munkában vannak. A beérkezett adományokat porciózzák, s csomagolják be. Jó ideig áll ott, s nézi a hölgyeket, mígnem egy nagydarab, vörös hajú nő felfigyel rá. Palika!Maga már megint itt van? Most nem érünk rá, de amúgy is, a havi csomagját már megkapta!Duplán! Folytatta volna még, de egy kolleganője karon fogta a férfit, s az ajtóig kísérte. Jöjjön vissza pénteken. Zárás után.-súgta gyorsan, szemlesütve.

Fásultan sétált be a városközpontba. Maga sem tudta miért ,arra vitte a lába. Mit remélt? Egy bevásárlóközpont elött hosszú sor állt. Keserű lett a szájíze. Nem irigységet érzett, ahhoz túl tiszta volt a lelke. Az élet igazságtalansága miatt volt keserű. A saját munkaképtelensége, a súlyos betegsége miatt, anyuka ágyhozkötöttsége, a mellette elrohanó élet, a nélkülözés, éhség jutatta ebbe a lelkiállapotba. Lám, van másfajta élet is. A jólét látványa, illata ez a sor. Közelebb óvakodott, hátha csoda történik. Sosem kéregetett, de ki tudja... A sor végén egy 60 év körüli férfi állt. Mosolyogva intett Pál felé. Kibírjuk igaz? Mit kell kibírni?-kérdezett vissza Pál. Hát azt a kis időt, míg  előre érünk aláírni! Aztán kapunk egy szatyorban krumplit. Jól jön az mindig. Bár már unjuk, adhatnának mást is . Jöjjön közelebb! A cimborám szólt, hogy a másik kerületben narancsot fognak osztani. Én oda is elmegyek. Úgysem tudják megjegyezni az arcom.-kacsintott cinkosan. Pál értetlenül nézett. A másik férfi ezt látva felnevetett. Honnan jön maga?A holdról?

Sosem politizált. Már kamasz kora óta úgy gondolta, a politikától távol kell magát tartania . Nem neki való.Vívódva sétálgatott a sor körül. Végül beállt. Lehajtott fejjel, szégyenkezve. Érezte, most adja el a lelki üdvét. Hiszen még csak szerda van, péntekig is enni kell valamit!Tudta, hogy lehetetlen, mégis úgy érezte az arcpírtól mindjárt lángra kap a szakálla. Sorra került, aláírt.Megkapta a "jussát".Lassan vonszolta magát , lábai nehezek voltak. Nem ment el a másik utcába.Aznap nem. Másnap beállt oda is.Végig arra gondolt, anyuka hogy fog örülni a narancsnak. Tavaly karácsonykor evett utoljára, akkor is a vöröskereszt ünnepi csomagja jóvoltából.Kivárta a sort, aláírt, megkapta a 2 db narancsot.Épp indult volna, mikor a tegnapi férfi felbukkant. Nocsak!Hát mégis csak aláírt?-kérdezte vigyorogva. Tudja mit? Várjon meg, s akkor együtt mehetünk a másik kerületbe. Pál felháborodott. De hiszen ott már tegnap is voltunk, felismernek!Micsoda szégyen!Dupla szégyen, motyogta maga elé, elhomályosodott szemmel.A köpcös férfi felnevetett. Miről beszél maga? Hát a másik sorba állunk be!Ahol  a hölgyek szegfűt is kapnak, a férfiak meg az alma mellé banánt is. Jól jön a potya mindig!  Megvárta. Addig félrevonult egy bokros részen, s jól kihányta a meg nem evett vacsoráját is. Hazafelé volt már nála krumpli, alma, banán, narancs. A vöröskeresztes hölgyhöz majd holnap tér be. Otthon nem merte elmondani anyukának, honnan vannak az élelmiszerek.Félve nyújtotta át édesanyjának a narancsot. Anyuka szeme felcsillant, majd halkan megszólalt:majd holnap fiacskám, tudod éjjelre savat csinál. Nehezen vette a levegőt. Pál előre retteget. Mi lesz, ha újból kórházba , ügyeletre kell vinni? Nincs pénze újabb tesztre.


Másnap délután , zárásra ott volt a vöröskeresztes elosztónál. Az ajtó hirtelen pattant fel. A kedves kis hölgy egy nagyobb szatyrot nyújtott át.  Vegye el gyorsan,  siessen! Senki meg ne lássa! Még egy köszönömöt sem tudott kinyögni, már csukódott az ajtó. Hazafelé belekukkantott a szatyorba. Kicsit csalódott volt, mert  két konzerven,1 kg liszten, s cukron kívül a tartalma burgonya, alma, narancs és banán volt. Sebaj, ez is több a semminél!-vette elő optimistább énjét. Jövő hétig elég lesz.A lakásba érve csend fogadta. Ez gyanút keltett benne. Az asztmás, sípoló lélegzetvétel hiányzott.A szobába rontva szörnyű látvány fogadta. Anyuka eltorzult, lila arca, görcsbe merevedett keze, ami a torkát szorongatta, iszonyú látvány volt. Azonnal mentőt hívott. A kiérkező egység megállapította a halált, s annak okát. Fulladás. Egy nagyobb gerezd narancs zárta el a légutakat...

https://www.facebook.com/kekmagnolia/posts/401637294866681

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. szeptember 30. 19:59

@Krisztinka: Köszönöm szépen Krisztinka.

Krisztinka2021. szeptember 30. 17:45

Nagyon szomorú…:( de igazi társadalmi problémaboncolgatás az írásod…

skary2021. szeptember 30. 15:30

@Perzsi.: én számóni sé tudok :)

Perzsi.2021. szeptember 30. 15:29

@skary: Én már egyszer felajánlottam neked, hogy rövidítek a kedvedért. Sőt, meg is tettem, leírtam egy mondatban akkor a történetet. :-) Erre azt írtad, az meg túl rövid. Szerintem csak minden második mondatot olvasd el, abból is le fog jönni a lényeg. Amúgy ez az írás nem hosszú.

skary2021. szeptember 30. 15:26

úúúezhossszúmintazélet

Perzsi.2021. szeptember 30. 13:09

@Mikijozsa: Igen, az. Köszönöm, hogy olvastál Mikibá!

Perzsi.2021. szeptember 30. 13:09

@S.MikoAgnes: Nagyon köszönöm Ágnes! A véleményedet, s az olvasást is. Rengeteg módon tudják megalázni a kiszolgáltatott embereket. Ismerek olyan embert, aki szociális alapon kap ételt egy szolgálaton keresztül. Így is csak heti 3 alkalommal kér ebédet, többre nincs pénze. Amióta kialakították ezt a jelenlegi világhelyzetet, neki még rosszabb. Elmondása szerint a zóna adagot 630 forintért kapta. Azért múlt idő, mert már nem kéri. Rákényszerítették az ellátottakra, hogy ételhordó helyett minden alkalommal az egyszer használatos eldobandó műanyag dobozokba szállítják ki az ételt. Ami alkalmanként 50 forint. Aki minden nap kér ebédet, annak ez havi 1000 forintjába fáj. Ami majd 2 adag ebédet jelent. Az ismerősöm nem kéri tovább. Igaztalannak tartja, hogy míg a műanyag szívószálat, evőeszközöket betiltották, addig őt kényszerítik arra, hogy szemetet gyűjtsön. Le nem bomló szemetet. Pénzért. Jobban belegondolva az éttermekben használt tányérokat, evőeszközöket is elmosogatják, nem egyszer használatos cuccban kapja a vendég az ételt. Tehát ha ott nincs gond a mosogatással, akkor miért gond az ételhordó elmosása?Amit az ellátott saját maga old meg. Ez csak egy példa. Én megértem az ismerősömet. Tippjeim vannak, hogy honnan, hogyan rendeljen.Többnyire, (mindig) a kiszolgáltatottba rúgnak bele, ha kell át nem gondolt rendeletekkel is.Fő, hogy ők profitáljanak. Jelen esetben a rájuk kényszerített műanyag cuccokkból. Nem az idősek védelméről szól ez. A pénzről.

Mikijozsa2021. szeptember 30. 11:37

szomorú

S.MikoAgnes2021. szeptember 30. 10:42

Hú, én is kapkodom a levegőt!
Letaglózó erejű írás!!!
Mély igazsággal, kritikával.
Tudom, sokan aljasul visszaélnek a rászorultaknak nyújtott segítséggel.
Óriási gratulációm, drága Erzsike!!!