S a fegyverek elnémulnak(?)

Perzsi.•  2022. március 6. 12:11  •  olvasva: 199

Perzsi novella:S a fegyverek elnémulnak (?)

(Utópisztikus vagyakozás)

*

Vologya! Mi a fészkes fenét csinál?-ordította teli torokból a parancsnok. Tudtommal megtiltottam, hogy fellépjenek a netre! Önök háborúban vannak, ha nem vette volna észre! Maga meg ledér nőcskéket nézeget?! Parancsnok úr jelentem,...  -fogja be! Volt szólni? Adja ide azt az agybutító kütyüt!- sziszegte már ellilult fejjel a feljebbvaló. Heves mozdulattal tépte ki a telefont a katona kezéből. Gyors, futó pillantást vetett a kijelzőre, majd egy pillanatra ledermedt. Felocsúdva éktelen nevetésben tört ki. 

Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! -röhögött harsányan, már-már fuldokolva. Ki ez a nő? Valami eszement? 

Vologya halkan mert csak megszólalni.-Meglehet uram. Mindenesetre azt állítja, ő meg tudná akadályozni a háborút.

-Hogyan? Elvarázsolja az ellenfelet is? Vagy csak minket?-csapkodta visongva a térdét a parancsnok. Nem tudom uram.-mondta Vologya. Őt kellene megkérdezni. 

Majd ha megmarhultam! Hogy rajtunk röhögjön az egész világ?- fújtatott mostmár mérgesen Pjotr. Munkára! Gépfegyvertisztítás!


A telefoncsörgés bántóan hasított a csendbe. A vezérkari főnök videóhívást kezdeményezett. Pjotr vigyázállásba vágta magát. Jelentett, majd feszülten várta az újabb parancsot. 

Pjotr Mihalkovics parancsnok! Egyes értesüléseink szerint a katonák feszültek, ami nem is csoda. Ezért elrendelem,  hogy a holnapi támadás  előtt a mai délutánjuk szabad legyen. Azt csinálnak, ami jólesik nekik. Használhatják akár az internetet is. Megértette? 

Igen uram!-vágta ismét haptákba magát Pjotr. 

Vologya és társai kihasználták az alkalmat. A titokzatos nő oldalát vizslatták, nevetve ugyan, de érdeklődéssel. Pjotr parancsnok szája lebiggyedt. Nem szégyenlik magukat? Katona létükre egy zavarodott nő szavait isszák a békéről? Mi van magukkal? Kik, mik lennének az egyenruha, a hadsereg nélkül? Megmondom. Jelentéktelen kis porszemek. Nullák. Dupla nullák. -szólt, majd kiköpött egyet. A katonák szemlesütve hallgatták. Egyiknek sem volt bátorsága szólni.

Másnap hajnalban tankok hangjára eszméltek fel. Az éj leple alatt megérkezett a város szélén lévő fedett focipályához az ellenfél. Nem támadtak, szép csendben megálltak a város határánál. Pjotr nem értett semmit. Idegei pattanásig feszültek. Ekkor az ellenfél  parancsnoka, Lev, tárgyalást kezdeményezett. Átlépve a határt, Pjotr sátrába siettek,ami a fedett  futballpálya kivetítője alatt állt.

- Nem tudom mennyire volt ideje  figyelni a világ híreire , de némely ország erősen ellenzi a nemzeteink közti háborút. Barbárnak, gyilkológépnek hívnak minket. Elszigetelődni kívánnak az országainktól. Kiközösítenek. Ezért a mi vezérkarunk úgy gondolja, mutassuk meg az emberi oldalunkat. Az a nő, az a háborúellenes blogger, váltig állítja, ő meg tud állítani minket. Látszólag menjünk bele a kísérletébe. Úgyis elbukik. Ám a világ utána nem mondhatja, meg sem próbáltuk a békekötést. Mi katonák tartsunk össze!-mosolygott Lev. Legyen.-szólt Pjotr. A kivetítő életre kelt. Egy középkorú nő halk szavakkal beszélt  a háború borzalmairól. Az élő videóchat gyorsan ontotta a kérdéseket. Nitta szeme megakadt az egyiknél. Nem hitt a szemének! A monitorján egy felkérést látott a harcoló egységek parancsnokaitól. Állitsa meg a háborút. Ha tudja. Nitta izgatott lett. 

Uraim, köszönöm a lehetőséget. Kérem , hogy a képemet tegyék a kivetítőre, és mindenki hallja amit mondok.

A harctéren a katonák értetlen arccal álltak. Zavarodottságuk csak nőtt, mikor kideült, most ennek a nőnek az utasításait kell követniük.

Nitta bársonyos hangja szöges ellentétben állt a kialakult feszült helyzettel. 

Kérem, hogy a határvonalnál sorakozzanak fel. Az ellenfelek mindegyike álljon szemben egy ellenfelével. Hozzanak asztalokat, vagy plédeket a földre, s teritsenek meg reggelihez.-szólt mosolygós hangon Nitta. Ne kapkodjanak. Szabad megkínálni a szemben ülőt. Jó étvágyat kívánok!

Vologya küszködött önmagával. Nem értett semmit. Mindjárt halálra ölik egymást, s akkor ez a nő itt szórakozik velük. Eljátszatja velük az utolsó reggeli forgatókönyvét. Szép emlék marad az utókornak. De az nekik már semmit nem fog jelenteni. Alig bírt pár falatot lenyelni. Közben lopva a szemben ülő ellenfélre tekintgetett. Megállapította, hogy annak sem fűlik a foga most a közös reggelihez. Hogy oldja a feszültséget, odanyújtott neki egy darab sajtot. A másik hálás pillantással köszönte meg. Vologya most a többieket nézte. Szinte mind lehajtott fejjel falatozott. Csendben, komótosan. Mintha húzták volna az időt. Így telt el kb 40 perc. Ezután Nitta megszólalt. Egészségükre. Most kérem, hogy  hang nélkül, szurkolás nélkül szkanderezzenek a szemben ülővel.Adjanak bele mindent! Nem számít ki győz.

Vologya Pjotr parancsnokra nézett. Látta diadalittas, kipirult arcát. Biztos volt benne, hogy előre elkönyvelte magában a győzelmet. A "verseny" elkezdődött. Izmok feszültek, izzott a levegő. Negyedóra múltán már kevés pár küzdött. Ekkor Nitta újból megszólalt. Kérek szépen még egy menetet. A katonák ismét egymásnak feszültek. Már nem csak a levegő szikrázott, hanem a tekintetek is. Enyhe izzadtságszag terjengett. Gyöngyöztek a homlokok, fújtattak a katonák.

Köszönöm.-szólt Nitta. Kérem, hogy most némán, és mozdulatlanul nézzenek farkasszemet egymással. Lehet pislogni, de félrenézni nem. Addig tegyék, míg nem jelzek. Vologya majdnem hangosan felnevetett. Ez a nő bolond. Szintúgy azok is, akik ezt engedik. Mi értelme van ennek? Felállt, távozni készült. Ekkor Nitta felkiáltott. Nem erről volt szó! Pjotr és Lev egyszerre mutatott a székre. Leülni! Aki feláll, hadbíróság elé kerül. Vállaltuk a kisérletet! Vologya megszégyenülten ült le. Néma csendben nézte a szembenülő szemét. Haragot latott benne. Ugyanezt látni az én szememben is.-gondolta meglepve. Tovább kutakodott a másik szemében.Látott benne szomorúságot, fájdalmat, kíváncsiságot, és igen , félelmet is. Vajon mi lehet a civil életben? Szívesen megkérdezte volna. Szája szólásra nyílt, de ekkor meglátta, hogy a másik, alig észrevehetően megrázza a fejét. Észbekapott. Hosszú percek teltek így el. A tekintetek meglágyultak.  Szerepet kapott a kíváncsiság, az együttérzés, megértés. Újabb percek múlva újból megjelent a félelem. Amolyan féltésféle. Biztosan képzelődöm.-gondolta Vologya. Hiszen nem is ismerjük egymást. Húsz perc elteltével Nitta halkan megszólalt:Köszönöm Uraim! Isten legyen önökkel!-mondta,majd szó nélkül bontotta a vonalat.  Éppen időben. Időben, mert Vologya bizony ismét parancsot szegett volna. A szeme sarkában kibuggyanni készülő könnyek miatt még a hadbíróságot is megkockáztatta volna. Egy katona nem sír. Nem sírhat. Főleg nem az ellenfél előtt.Lassan tápászkodtak fel az asztalok mellől. Egy gyors oldalpillantást vetett a másikra. Megdöbbenve konstatálta, hogy a másiknak is  könnyezik a  szeme. Fejét lehajtva kullogott el. Lev még váltott pár szót Pjotrral, majd visszatért az övéihez.

Másnap a hadszíntérre  megérkezett a tűzparancs. Mindkét félnek. A lövészárkok megteltek a fiúkkal, apákkal, férjekkel, szomszédokkal, barátokkal.

Tűz!-ordította Pjotr. A válasz néma csend volt. Süketek maguk?-azt mondtam, tűz! A válasz ugyanaz volt. Csend. Sűrű csend. Lev okosabb volt. Ő megértette a tegnapiakat. Ki sem adta a tűzparancsot. S a fejük felett keringő műholdak délután az egész világ felé a halomba rakott fegyverek képét mutatták. 

*

A világtanács tagjai sietősen távoztak. Menekültek.Nem erre számítottak. Legvérmesebb álmukban sem gondolták, hogy egy egyszerű kísérlet sikerül. A pénzcsap eldugul, a média pedig behódol. Behódol a békét akaróknak, az életnek.

*

Elnémul a fegyverek szava,

mindenki boldogan tér haza,

s ölelés jár  öldöklés helyett,

az élet diadalt ül a halál felett.


*

Minden jog fenntartva!


*

https://www.facebook.com/101609401536140/posts/502067948156948/

2022.03.05

Pásku Erzsébet

*

https://youtu.be/aJPouR_lSmM

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. március 8. 16:08

@S.MikoAgnes: Köszönöm.

S.MikoAgnes2022. március 8. 13:15

Teljes mértékben egyetértek veled, és így kell tennie minden emberséges, jóérzésű embernek!!!

Perzsi.2022. március 8. 11:14

@S.MikoAgnes: Minden életért kár. A legtöbb katona, álljon bármelyik oldalon, nem önszántából vesz részt a háborúban. Parancsra. Mondjuk nekem azt is nehéz elfogadni, hogy egyik ember parancsol a másiknak, s kockára tesz emberéleteket. Ehhez senkinek nincs joga. Nem és nem értem, miért engedik ezt az emberek. Azt mondják, háborúk mindig is voltak. De ebből tényleg nem lehet kitörni? Az a pár őrült pénzeszsák mindig az emberek nyakán fog ülni? Nagyon nagy változásra van szükség, különben pokollá változik a föld. A videóban szereplő katona is rejtély. Nekem. Szemmel láthatóan szereti az életet. A természetet. S mégis fegyvert fog, ha kényszer hatására is. Ha harcol , meghal. Ha nem harcol, dezertőr lesz, szintén meghal."Jól" ki van ez találva. Kilőném az űrbe az összes pénzest, a báb politikusokkal együtt. Mérhetetlen haragot érzek irántuk.

S.MikoAgnes2022. március 8. 09:10

Köszönöm, Erzsike! Meg tudtam nézni. Szívszorító, könnyfacsaró. Érteni nem értettem, de lélekből éreztem, Együtt éreztem.
Hálás köszönetem azért is, hogy elolvastad szerény versem.

Perzsi.2022. március 7. 20:55

@Törölt tag: Az a baj Marika, hogy csak beszelgetni tudunk róla, de tenni nemigen.Kevés fecske nem csinál nyarat. De sok sem. Mert hiába háborog több millió , milliárd ember a földön a háború s egyébb atrocitások ellen, ha minden az elit kezében van. Változtatni csak nagy lemondások árán tudnánk. Kevesebb élelmiszer, szinte nulla technika, luxuscikkek mellőzése. minimalizmusra való törekvés, stb. Ezek mind kellenének. A föld összes lakosának van elegendő élelmiszer, víz de a gonosz lelkek, lények ,úgy rángatják a zsinórt, hogy elhigyjük, tőlük függünk. Pedig fordítva van. Ha lemondanánk arról, ami az ő birtokukban van, költözhetnének. Pl a Marsra. Ennél nagyobb baj, hogy szívemet harag járja át, s mára egy kanál vízben meg tudnám fojtani őket. A kisded játékaik miatt, az uralkodásuk miatt, s a rengeteg emberélet miatt. Ők szimplán paraziták.

Törölt tag2022. március 7. 16:55

Törölt hozzászólás.

Perzsi.2022. március 6. 15:36

@S.MikoAgnes:
https://www.facebook.com/100040228777134/videos/3214287092162054/

Perzsi.2022. március 6. 15:34

@S.MikoAgnes: A katonák zöme sem. Nincs facebookod, pedig szívesen megmutattam volna, milyen videót láttam tegnap. Ott törött el a méces nálam, ismételten. Az a videó az életszeretetről szól, nem a háborúról. Belinkelem a következő hsz-ben, hátha meg tudod nyitni.Köszönöm az olvasást!

Perzsi.2022. március 6. 15:31

@Krisztinka: yellow♡

Perzsi.2022. március 6. 15:30

@Mikijozsa: Erősen erre koncentrálok. Köszönöm, hogy olvastad.

S.MikoAgnes2022. március 6. 15:10

Istenem, de szívszorítóan szépre írtad, drága Erzsikém!
A próféta szóljon belőled!
Az egyszerű ember most sem akar háborúzni.

Krisztinka2022. március 6. 14:56

💛

skary2022. március 6. 14:35

sosé...mindig is voltak és lesznek zajok

Mikijozsa2022. március 6. 12:44

szomorú de jó lenen ha béke lenne

Perzsi.2022. március 6. 12:13

https://youtu.be/aJPouR_lSmM

Perzsi.2022. március 6. 12:11

https://www.facebook.com/101609401536140/posts/502067948156948/