Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Örömkönnyek
Perzsi.• 2021. szeptember 21. 18:38 • olvasva: 247
Nézem, ahogy ott állsz a körúton.
Nem látom a szemed,de tudom, sírsz.
Látom előreesett vállaid,
érzem kínzóan vad reszketésed,
s kívánom, bárcsak szerethetnélek.
Felfognám könnyeid záporát,
innám, mint szomjoltó nektarint,
mert tőled még a sós is édes,
erre csak egy igazán szerelmes képes.
De vajon engednél e magadhoz érni,
vagy kegyetlenül: hagynál parázson égni?
S vidáman dalolva néznéd hanyatlásom,
lehet, örömkönnyeket ittam egy avatáson?
Perzsi.2021. szeptember 23. 09:51
@Törölt tag: Köszönöm szépen Marika!
Törölt tag2021. szeptember 22. 20:04
Törölt hozzászólás.
Perzsi.2021. szeptember 22. 13:17
@Mikijozsa: Köszönöm Mikibá. Ugyanazt tudom erre írni,mint lent okeanusnak.Szép napot nektek!
Perzsi.2021. szeptember 22. 13:15
@okeanus: Köszönöm.Akaratlanul történt. Mintha nem én írtam volna.Kb 1 éve érzem úgy,hogy én csak leírom mások gondolatait.
Perzsi.2021. szeptember 22. 13:12
@S.MikoAgnes: Köszönöm kedves Ágnes!
Mikijozsa2021. szeptember 22. 11:48
nagyon jó, őszinte és költői, szerintem nem könnyű efféle verset írni, mert hol az egyikből lesz túltengés, hol a másaikból, itt jó lett egyensúlya van, üdv gratula
okeanus2021. szeptember 22. 11:39
@okeanus:
jav:hangulatára
okeanus2021. szeptember 22. 11:39
Engem Pilinszky képeire, hanulatára emlékeztetett.
tetszett
S.MikoAgnes2021. szeptember 22. 10:16
Nagyon szépre írtad heves érzelmekkel telt versed!!!!
Gratulálok!