Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ólomlábon
Perzsi.• 2024. szeptember 18. 12:22 • olvasva: 71
Ólomlábon cammogó ősz,
ki most némán tűr, az egy hős,
mert oda a nyár, itt a tél,
s mindenki mástól fél.
Arcokra fagyott könnyek,
vérfagyasztó napok jönnek,
a szegény még szegényebb,
a gazdag meg még éhesebb.
A kenyér kifordul a szájból,
szövetmintát vesznek a májból,
ha kóros az elváltozás,
a diagnózis az, hogy piás.
És ha az? Kit érdekel?
Józanul mit énekel?
Az igazat ma kussoltatják,
a többit meg jól beoltják.
Keserű ma a dalom,
egyre csak azt nyafogom,
nem lesz ennek jó a vége,
önként megyünk a vesztőhelyre.
Perzsi.2024. szeptember 19. 18:22
@Rozella: Köszönöm az olvasást és a véleményedet is! Hasonlóképp gondolom én is.
Rozella2024. szeptember 19. 18:19
A vegetálás nem élet, csak létezés...Az ital sokakkal feledteti a nyomorúságos valót... Keserű lett, igen, mint a valóság.
Perzsi.2024. szeptember 18. 17:53
@skary: Igen, de sokan észre sem veszik. Ha meg észreveszik, nem állnak ki a sorból. Sokan nem.
skary2024. szeptember 18. 17:36
mondjuk hajtanak :)
Perzsi.2024. szeptember 18. 15:54
@S.MikoAgnes: Ahova nézek, mindenhol látom az egyre mélyülő szakadékot a 2 réteg között. A középosztály lassan kihal.
S.MikoAgnes2024. szeptember 18. 13:38
Nagyon kifejező, sőt ütős vers kedves Erzsike!
Jogos a keserűséged, hisz egyre nő a szakadék a leszegényedettek és milliomosok között.