Miként a mennyben...

Perzsi.•  2022. április 30. 16:09  •  olvasva: 209

Egy sötét kis teremféle közepén állt a trón. Ő méltóságteljesen ült rajta. Nem szólt, szavakkal nem. Körülötte szebbnél szebb angyalok álltak. Férfi és női testbe burkolva. Hogy ennek mi értelme volt, azt halandó meg nem érthette. Hiszen köztudott volt, hogy az angyalok semlegesek. Nem szerethetnek szerelemmel, nem vágyakozhatnak, nem házasodhatnak, nem randevúzhatnak. Csupa NEM. Így, nagybetűvel. Kizárólagossan csak egyet imádhatnak. Őt. Mégis, ezt a szabályt többen megszegték, ha csak gondolatban is. Oly régóta szolgáltak már, hogy minden földi problémára tudták a megoldást, az aktuális csodát. Így mindennapjaik unalmassá váltak. Az egyik angyallány, Lilli aki a mennyei hierarchia majdnem legalján állt, titokban figyelni kezdte a nagyokat. Így fedezte fel, hogy nincs egyedül azon vonzalmával, amit egy szőkés hajú, kék szemű angyal iránt érez. Meg volt az a képességük, hogy ha akarták, némíthatták a gondolataikat. Gyakran éltek  is vele,ez volt az  egyik szórakozásuk. A testük azonban árulkodott. A kékszemű angyalfi előléptetés elött állt. Esélye volt az Arkangyalságra. A mellette várakozó ezüsthajú lány, nyilvánvaló érzései szembetűnőek voltak. Ez lett a vesztük. Ugrott az előléptetés. Ezüsthajút áthelyezték. Ezen felbőszülve a kékszemü engedetlenné vált. Nem követte a parancsokat. Mindennek ellentmondott. Ő, a főnök pedig várt. Várt, mi lesz a végkifejlet? Dühös volt, de kedvenc angyaĺát maga mellett akarta tudni. Nem tudott dönteni. Létezése óta elöször fordult ez elő. Kékszemű pedig egyre kiábrándultabb lett. Nem is annyira az ezüsthajú hiányzott neki. Annál inkább az érzés,amit tőle kapott. A bálványozás, a csodálat. Tudta, hogy Lilli is figyeli őt, s azzal is tisztában volt, hogy más angyalok is majmolják azt, amit ő tesz. Döntő lépésre szánta el magát. A terem sarkában álló deportáló lift felé futott. Félúton még hátranézett, követik e? Hárman iszkoltak utána. Lilli azonban nem mozdult.  A lefelé mutató nyíl piros volt Az utazás tiltott!Még látta a csodálkozó kék szemet, majd eltűnt, követőivel együtt. Bukott angyalként zuhantak a földre, önként választva ezt a sorsot. Az ezt követő szabályrendszer szigorítása komor hangulatott okozott az angyalok között. Csendes melankóliában tevékenykedtek tovább. Lilli már bánta, hogy maradt. Bő 33 hónap múlva azonban alkalma nyílt a szökésre. A liftet karbantartó angyalnak segítségre volt szüksége, s Lillit jelölte ki maga mellé. A lefelé mutató nyíl zöldre váltott! Nem akart hinni a szemének. Lopva körülnézett, de senki nem figyelt rá. Nem merte megnyomni a gombot. Pár perc múlva a jelenet megismétlődött. Ez biztos valami próba.-gondolta elkeseredve. Majd hosszabb idő elteltével a gomb újra zöldre váltott. Most már nem habozott. Könnyeit nyelve megnyomta a gombot. A lift elindult és végtelennek tűnő idő után, mely valójában egy pillanat volt, megérkezett a halandók közé. Halandóként. Itt az idő másképp telt. Hol lassan, hol gyorsan. Minden folytonos változásban volt.  Mivel Lilli nem emlékezett arra, hogy valaha ő is angyal volt, élte az életét. Majdnem 13 éves volt, mikor először pillantotta meg a kékszeműt.  Olyan nagyon furcsát érzett. Olyat, amit a földön szerelemnek hívnak. Aztán szem elöl tévesztette a fiút. 39 év múlva lelt nyomára. Pontosabban a fiú őrá. S ekkor derült fény a eredeti valóságára. Ugyanis a magas beosztású angyal nem veszítette el minden erejét. Kétséget kizáróan tudatta Lillivel, ki is ő. A lány összezavarodott, kételkedett, sírt, bánkódott, de örült is egyben.Szíve megtelt vágyakozással, annak ellenére, hogy ösztönei veszélyt jeleztek. Hogy mekkora veszélyben is volt, az az egyik verőfényes délutánon derült ki. A semmiből egy gondolat vetült ki. Mit szeretnél? Szeretem.-súgta a lány. Akkor szürke leszel.-jött a felelet. Nem tudta miért, de biztos volt benne, hogy a trónon ülő látogatta meg. Elméjében emlékképek foszlányai tűntek fel. A szerelem azonban védekezésképtelenné tette. Hogy mégse kövessen el hibát, a döntést a fényre bízta. Legyen, ahogyan te döntesz! Rád bízom magam. Te jobban tudsz mindent. Nem akarok szürke lenni! A fehérre törekszem. S hogy milyen jól is döntött, az élet igazolta, igazolja. Kékszemű járja az útját, s akit tud, maga után húz. Oda, le a mélybe. A feketébe. Ami kevés jó megmaradt benne, az fájdalommal tölti el. Pedig a liften felfelé gomb is van...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. május 1. 12:22

@Mikijozsa: Köszönöm szépen!🙂

Mikijozsa2022. május 1. 11:00

a fentiek almása - (lásd Almásfüzitő. avagy almás üdvözítő :)
gratula

Perzsi.2022. május 1. 10:11

@S.MikoAgnes: Köszönöm Ágnes! Szívesen olvasom a verseidet, és elképzelem őket. Némelyikhez segítség a sok kép, amit küldtél. A kedvencem, mikor Micivel vagy a kertben, ahol guggolsz. Ha jól emlékszem.🙂

Perzsi.2022. május 1. 10:09

@skary: Oké.🙂

S.MikoAgnes2022. május 1. 09:41

Még az angyalok is a földi életre, szerelemre vágynak.
Aztán emberként : ki így, ki úgy él a lehetőséggel....
Nagyon életszagú, remek lett e novellád is, drága Erzsike, gratulálok!
Köszönöm látogatásod is új versemnél!

skary2022. május 1. 07:21

@Perzsi.: me ki mondta, hogy van értelme? énbiztosnem :)

Perzsi.2022. április 30. 23:26

@skary: Betenné a kaput. Főleg azután, hogy egyszuszra megnéztem 2 valóságon alapuló filmet.
1: Fontos vagy nekem(2020). A cím csalóka!
2:Hiányzol. ( megbőgetős film)
A menny csakis jobb lehet. Ha mégsem, akkor nincs értelme a létezésének.

skary2022. április 30. 18:36

@Perzsi.: sztem de :)

Perzsi.2022. április 30. 18:35

@skary: Igen,erre gondoltam én is. Azért remélem a mennyben nem minden úgy van,mint itt lent.

skary2022. április 30. 18:23

azonképpenaföldönis...

Perzsi.2022. április 30. 16:21

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=398148568983960&id=100063664593760