Lassú menetelés a pokol felé

Perzsi.novella (?)

Lassú menetelés a pokol felé.

*

Fejét ölébe hajtva,száraz könnyeket hullajtva ült a háztömb előtti lépcsőn. Fizikai fájdalmat érzett. Bőrét csípte a levegő. A levegő rosszindulattal teli  csípőssége. Ó, Uram! Miért? Miért tűnik úgy, hogy magunkra hagytál minket? Bess kérdően, mégis haragos szemmel nézett az ég felé. S ekkor mintha megállt volna az idő... Fehéres-sárgás, nem evilági színű fénycsóva vetült a lába elé. Látni nem látott, de érzett valakit. -Szia Bess!- szólalt meg Ő. Hallottalak. Mindig, mióta megszülettél. Azért jöttem, hogy teljesítsem a kérésedet.  Ugyanis unlak titeket. Ti mindent jobban tudtok, jobban csinálnátok, mint én. Most mit csodálkozol? Azt hitted az én megértésem, türelmem végtelen? Hát tévedtél. Tied a kormánybot egészen addig, míg nem könyörögsz azért,  hogy visszavegyem. Nem lesz könnyű dolgod, mert ti emberek bolondok vagytok. Ám megígérem, ha sikerül olyat tenned, rendelkezned, ami mint egy lego, passzol a nagy egésszel, akkor azt megtartom. Veled együtt. Bessnek ideje sem volt szólni, Ő huss, eltűnt.

*

Megőrülök!-fogta a fejét két könnyzápor között. Hogy kell kikapcsolni  a hangokat? Minden fohászt, szitkot,kívánságot mindent, de mindent hallok!

Bess fel s alá rohangált a szobában. Végül sikerült leülnie a gép elé. Lássuk csak, a legégetőbb kérdés most a háború megszüntetése. Nem be, hanem meg.Mióta ember él a földön, mindig volt háború. Mit ember! Eddig minden élőlény mely itt helyt foglalt, mind háborúzott. Mindig ugyanazért. Hatalomért, pénzért. Életek nem számítottak. Az nyert, aki fondorlatosabb volt, nem a leggazdagabb. Aki trójai faló mintájára szétterjeszkedett, hogy aztán elhitesse a világgal, hogy ő nélkülözhetetlen, hogy kiváltságos, okos és érdemes őt követni. Becsület, élet, tisztesség, szavahihetőség, megbízhatóság... ugyan már! Esetleg papíron, hogy jól mutasson. Mert az írott szó biztosíték.(hihi) Hogy mégsem úgy történik minden, ahogyan le van írva? Kit zavar? Az a fontos, mit hitetünk el az emberekkel. Bess látta, itt nagy a gond.Betiltom a háborút. Nem, nem tiltom. A tiltás ellenkezést vált ki szinte mindenkiből. Megkérem őket. Nosza, írt is gyorsan minden kormánynak, legyenek kedvesek nem háborúzni. Aláirás:Bess az istenhelyettes. Körberöhögték.Akkor befenyített. Már tiltott. Cserébe megfenyegették. Nem tudtak, de nem is akartak háború nélkül élni. Hiszen önként jelentkeznek most is. Zsoldosok, jó pénzért. Pénzért? Pénzért ölni bárkit? Lélektelenül rálőni a másikra? Mindegy ki az... Csak az arcát ne kelljen látni... vagy akár azt is. Azt is? Akkor nem is a pénzért... Tehát be kell szüntetni a pénzt is. De mi legyen a génekkel? Az öldöklési hajlammal? S mi legyen azokkal akik az amúgy évtizedek alatt elcsitított géneket gyűlöletkampánnyal tudatosan, módszeresen életben tartottak s tartanak?Mi legyen a nyerészkedőkkel? Bess már kezdte megérteni, hogy elkapkodta a dolgot. Egy esélyt látott a kiútra. Elrendelte a széleskörű tájékoztatást. Az igazság tájékoztatását. Így esett meg, hogy a médiában csak minden téren tiszta hírek , és emberek kerülhettek be. Bemutatásra kerültek, s ezáltal ellehetetlenedtek a korruptak, a csalók, a rossz szándékúak. Az emberek világszerte látták mit tettek eddig velük a háttérből. S ezt nem akarták többé. Lassan, de egyre gyorsuló ütemben vetették ki maguk közül a korpát. Kezdtek érzékennyé válni. Vágyták, akarták a jót. Építettek.Szó szerint sugározták a jót.Minden téren. A követendőt. 

*

Fáradt volt. Várta, hogy Ő jelentkezzen, és megdicsérje. Nem jött. Teltek-múltak az évek, s az emberek jólétükben ki -kisiklottak. Ugyanúgy viselkedtek mint régen. Úgymond kis színt vittek a megszokott hétköznapokba. Ugyan már! Néhany kis kisiklás nem számít! Legalább emlékeztet minket arra, mit veszíthetünk!Elfelejtették, hogy sok kicsi sokra megy... S egyszer csak újra szürke lett az ég....

*

Sírva hivta Ő-t. 

Kérlek, nem bírom tovább!

-Itt vagyok. Rövid volt ez a pihenőm.

Úgy döntöttem, megtartalak. Bess meglepve kapta fel a fejét. De hiszen semmit nem sikerült megoldanom!-kiáltotta letörten. 

De igen. -válaszolta Ő. Bizonyára rájöttél, hogy minden körforgásban van. Ültök egy körhintán. S míg megtesztek egy kört saját magatok döntik el, hogy a következő körben hol fogtok elhelyezkedni. Ha csak ücsörögtél volna mikor kinevettek, mert békét kértél, majd parancsoltál, s nem tettél volna semmit, saját magad lökted volna lejebb. Lejebb, majd  a következő körben esetleg  megint lejebb. A semmittevés, a hárítás, hogy semmit nem tudtok tenni, ez maga a földi pokol. Rajtatok múlik minden.Az együttes halk suttogások hangorkánná tudnak duzzadni. A többi pedig az én dolgom. S most Istenhez "nem méltó " módon megyek s eszem egy körömpörköltet.

*

2022.03.18

Kép :pixabay:KELLEPICS

Kép az első hsz-ben