Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kötelességből
Perzsi.• 2021. október 28. 18:11 • olvasva: 245
Nina gyomra görcsbe rándult. A tévé napok óta az emlékezés, az elmúlás témájával foglalkozott. Bárhova kapcsolt, nem tudta kikerülni. Peti fia, hangosan berregve szaladt át a szobán. Nehezen állta meg, hogy rá ne kiabáljon.Holnap magával kell vinnie, nincs akire bízza. Nem ilyen pici gyermeknek való hely a temető.Még élénken emlékezett arra, őt mennyire megviselte az első alkalom, amikor is kikísérte az anyját a sírokhoz...
Egy hatalmas őszirózsacsokor állt az asztalon. Nina a széken ült, illedelmesen várt. Nem mert mozdulni. Sosem bántották fizikailag, a kis lelkét azonban módszeresen törték össze a családtagjai. Szerelemgyereknek hívták. Többnyire a háta mögött, de az utóbbi időben már az sem érdekelte őket, ha meghallja. Mikor először kérdezett rá, mit jelent az a szó, nem válaszoltak. Aztán ahogyan nődögélt, megértette a szó jelentését. Azt azonban már nem, hogy ő mit vétett. Miért bánnak úgy vele, mint egy bűnbakkal? Megkapott mindent. Majdnem mindent. Kivéve a szeretetet. Sosem mondták neki, hogy szeretlek. Nem ölelték át, ha ő ölelt, eltolták maguktól. Ha puszit adott, letörölték az arcukat. Ha bújt volna, eltolták. Minek kell nyalakodni?-kérdezték ilyenkor.Az életvidám, izgága kislány emiatt egyre inkább magába roskadó, szomorú gyermekké vált. Sötétedett, mikor elindultak. A temető teljes díszében pompázott. Mécsesek tömkelege világított mindenhol. A szél a nyitott mécsesek lángjába bele-belekapott, imbolygó árnyak vetültek a sírokra. A virágok látványa, az illatok, így együtt békés hangulatot árasztottak. A nagyszülők sírboltjánál, miután elhelyezték a virágokat, Matild , az anya, imádkozni kezdett. Az imádság hosszúra nyúlt, Nina már fázott. Mocorogni kezdett. Anyja ráförmedt: Nem bírod ki, ugye? Fázol? Pedig itt nincs is hideg. Ott lent, intett a sír felé, na ott hideg van! Előbb utóbb mindenki odakerül. Te is.-szólt keményen az anyja.Nina ledermedt. Félni kezdett. Innentől kezdve mozdulni sem mert. Napokig izgatta gyermeki fantáziáját ez a mondat. Aludni nem tudott, legyengült, lebetegedett. Közel két hétig gyötörte magas láz. A láztól és félelmében, hogy most aztán tényleg ő is a sírba kerül, félrebeszélt. Mikor felépült, már nem volt a régi Nina.Ezután minden évben kitalált valamit, hogy ne kelljen kimennie a temetőbe. A nagyszülei, szülei temetése kész tortúra volt számára.
S most itt áll, tépelődve. Rajta kívül nincs más, aki gondozná a sírokat. Élénken emlékszik rá, mennyire adtak az ősei a külsőségekre. Mennyire figyeltek arra, mindig legyen friss virág a sírokon. Mekkora szégyen volt, és pletykaalap is, ha valakinek a sírjáról hiányzott virág. Főleg halottak napján. Nina megborzongott. Minden porcikája tiltakozott. Sosem értette, hogy miért nem az élőkkel foglalkoznak, amikor az még közöttük van. Miért holta után kap csak figyelmet egy-egy ember. Figyelmet? Másnap lassan öltöztette fel Petikét. Amennyire tőle telt, beszélt a picinek arról, mit fog látni, és miért mennek oda. Beszélt a mennyországról, angyalokról is, csak hogy elfogadhatóbb legyen a gyermeki léleknek minden benyomás. A pici nyűgös volt. Mindenáron magával akarta vinni a csíkos plédet, ami még Nináé volt gyermekkorában. Ráhagyta, most nem volt ereje a szócsatához. A temető kapujában jött rá, hogy idegességében nem hozott semmit. Se virágot, se mécseseket. A feszültségtől sírva fakadt. Ekkor vette észre, van egy kis bódé a sarkon, ami előtt koszorúk sorakoznak. Nagyot sóhajtva lépett oda. Miután sikerült mindent megvennie, a sírbolt felé lépkedett, erősen szorítva Petike kezét. A pici a plédet félig a földön húzva csetlett -botlott utána. Miután meggyújtotta a mécseseket, s a virágokat elhelyezte,, gondolataiba merült. Arra eszmélt, hogy fia rángatja a kezét. Tessék picim, mit szeretnél?-kérdezte halkan. A kisfiú anyja felé nyújtotta a csíkos plédet, és a sírra mutatott. Hideg van anyu, nem takarod be őket?
Perzsi.2021. november 2. 20:41
@Krisztinka: :-)
Krisztinka2021. november 1. 20:20
@Perzsi.: hihi, dehogy vagy színvak…sárga de én aranynak képzelem🥰
Perzsi.2021. október 31. 16:30
@Krisztinka: Akkor színvak is vagyok. :-) Köszi a szívet.
Krisztinka2021. október 31. 09:03
@Perzsi.: nem sárga, arany:)
Perzsi.2021. október 30. 21:02
@Mikijozsa: Köszönöm neked Mikibá.Örülök, hogy ezt is elolvastad. Legyen szép a hétvégétek is.
Perzsi.2021. október 30. 21:01
@Krisztinka: Már látom. Egy sárga szív. Köszönöm szépen.
Mikijozsa2021. október 30. 19:49
Nagyszerű mondanivalója van e műnek benne minden emberi féltés, szeretet gratulálok
Perzsi.2021. október 30. 18:18
@Krisztinka: Köszönöm! Majd megnézem telefonon is a jelet, asztali gépen csak egy kockát látok. De sejtem, mi az. :-)
Krisztinka2021. október 30. 17:53
💛
Perzsi.2021. október 30. 08:53
@S.MikoAgnes: Kesves Ágnes! Itr, a poet üzenetküldés opcióján keresztül küldtem neked levelet. Az adatlapodnál található. A feladó a poet lesz, úgy jelenik meg, hogy Perzsi. levelet küldött neked a poet rendszeren át. Köszönöm!
S.MikoAgnes2021. október 30. 08:01
Sajnos, nem találtam meg a címed, pedig múlt évig visszagörgettem.
Törölt tag2021. október 29. 21:35
Törölt hozzászólás.
Perzsi.2021. október 29. 20:30
@Törölt tag: Köszönöm Marika! Mennyi ilyent, s hasonlót láttam! Kötelességből. De van aki már a látszatot sem tartja fenn.Azt mondja, ő otthon is tud gyertyát gyújtani, emlékezni. A szülei sírja meg a többi rokonra marad. Akik egy idő után marakodni kezdenek, ki mikor volt kint, milyen virágot és mennyit vitt, melyik rokonnak, mécseseket, stb. Olyan méltatlan ez , az elhunyt emlékét sérti. Ezért is tartom szebb szokásnak azt, ahol egy facsemete "táptalaja"a holttest. De ennél , és a hasonló helyzeteknél még a hamvaszrás is jobb. Aztán a szétszórás. Akkor tényleg csak a csendes otthoni emlékezés marad annak, aku akar emlékezni. Nektek is legyen szép estétek!
Törölt tag2021. október 29. 19:56
Törölt hozzászólás.
Perzsi.2021. október 29. 15:57
@skary: Kösz.
skary2021. október 29. 15:53
...
Perzsi.2021. október 29. 15:30
@S.MikoAgnes: Ezt egész egyszerűen nem értem. Ha nem a rendszer fura működése, akkor pláne nem. Ez egy blog. Az én blogom. Ha valami ide nem illőt látok, akkor jelzek a feladónak. Nem hiszem, hogy olyan csúnyát idéztél, hogy azért kitiltás jár. Kérlek szépen, ha van rá erőd, írd meg nelem levélben az eredeti hsz-ed. Egyszer írtam neked levelet, elméletileg meg kell lennie a címemnek. Ha nincs, írok neked újból.Összesen egyszer jártam úgy, hogy egy blogba írt hozzászólásomra a rendszer úgy reagált, hogy figyelmeztetett a csúnya szóra, majd nem engedte közzétenni. Nem is volt csúnya a szó. A blog tartalma, amihez átfogalmazva hozzászóltam, na az személyeskedő, és ordenáré volt. A h betűvel kezdődő, azonos neműek egymáshoz való vonzódását jelző, hétköznapi használatban lévő szót kellett kijavítanom akkor. De b betűvel kezdődő, 4 betűs, sértő szó, ugyanott le volr írva, más tag által. Szóval, lehet, a rendszer a ludas.
S.MikoAgnes2021. október 29. 12:01
Erzsikém, leírtan ,hogy nekem mi fájt, de volt benne egy a csúfolódóktól idézett mondóka féle, ezért figyelmeztetést kaptam, hogy a csúnya szó miatt kitilthatnak az oldalról és törölték a hosszú szövegem egészét.
Fájó kezemmel nem bírom finomítva újra lepetyegtetni. Sajnálom....
Semmivel nem bántottál meg!!!!
Sőt, meg is köszöntem érzékeny rám figyelésed.
Perzsi.2021. október 29. 11:08
@S.MikoAgnes: Remélem nem haragszol meg rám, hogy fájó emlékeket idéztem fel a novellával. Sajnos sejtettem, hogy ez a nem vidám "téma" megérint majd pár embert. Vannak novelláim, melyek egy az egyben a fantáziám szüleményei, de a legtöbben van valós , megtörtént esemény is. Vagy saját, vagy hallott, olvasott. A megemlékezés nem könnyű. Sok embernek nem. Ez a novella a valósághoz képest azonban lightos. De van amit még leírni sem "szabad" Azért lett ilyen a befejezése, hogy tompítsam a témát, miszerint nem mindenki akar emlékezni.
S.MikoAgnes2021. október 29. 09:36
Nagyon meghatódtam.
Sok fájó emléket idéz gyermekkoromból.....
Elismerésem és hálás köszönetem remek novelládért.
Könnycseppek a befejező gyöngéd szeretettel telt sorokért....
Versem olvasásáért is,
Perzsi.2021. október 29. 07:56
@kevelin: Köszönöm szépen.
kevelin2021. október 28. 22:04
Bájos gyermeki megnyilvánulás a végén, jó befejezés