Kék álom (novella)

A mentőautó szirénája fülsiketítő volt. Egyre csak közeledett a hang, majd befordult a Pipacs utcába. Zolika arca örömfényben úszott. Még csak  öt éves volt, de már mámorban úszott, ha bármilyen szirénát hallott, és villogót látott. Rendőr, tűzoltó, mentő, neki mind egy csoda volt. Anyukája, Maja,nem örült ennek. Pontosabban nem a szervekkel volt baja, csak a veszéllyel. Majdnem elveszítette miatta Zolika apukáját. A sors kegyelme folytán "csak" leszerelték a férjét, s most biztonsági őrként dolgozik. Maja sosem hitte volna, hogy egy gyerek génjeiben ennyire benne legyen egy foglalkozás. Kisfia minden gondolata, mondata úgy kezdődött: ha majd én is egyenruhás leszek... Nem tudta eltéríteni ettől a mániától a gyereket. Férje, Zsolt  se nem bátorította gyermekét, se nem tiltotta az álmától. Ha a pici kérdezett, mindig őszintén válaszolt neki, korához mérten. 

Mikor Zolika iskolás lett, szerzett magának barátokat, akikkel tudott szirénásat játszani. Mindig kiharcolta magának, hogy ő lehessen a rendőr. Balázs lett a mentős, és Ádám a tűzoltó. Így hárman, kész kis csapattá váltak. Mikor felső tagozatosok lettek, a csapatból Ádám lemorzsolódott. Tunya kisfiúvá vált, és dagi lett. Hatodikban aztán el is költöztek. A megfogyatkozott csapat már sosem lett a régi. Persze, ők ketten kitartottak álmuk mellett. Balázs tudatosan készült a mentőorvosi szakmára, nemkülönben Zolika , aki motoros rendőr szeretett volna lenni.  Nyolcadikban mindketten a hőn áhított szakmát jelölték meg továbbtanulás céljából. Fel is vették, mindkettejüket, egy speciális gimnáziumba. Innen , szinte teljesen kitűnő eredménnyel kerültek be az egyetemre. Balázs az orvosira ment, Zolika a Rendőrtiszti főiskolára.Természetesen kitüntetéssel végeztek, s mindenki ment a maga területére. Balázs mentős lett, Zoli rendőr, a közlekedésrendészetnél. Minden második héten találkoztak, együtt kapcsolódtak ki. Egyik este egy zenés clubban iszogattak, mikor egy magas, kisportolt férfi állt meg az asztaluknál. -Uraim, ide ülhetek?-kérdezte széles vigyorral az arcán. Kellet vagy fél perc, mire rájöttek, hogy Ádám áll előttük. Hát te?-kérdezték kórusban.Jó 10 éve nem találkoztunk! Mi történt veled? Hol a hájad?-kérdezgették, a régi, megszokott stílusukban.Emlékeztek rá, hogy felsős korunkban elköltöztünk? Igen, igen, válaszolták a fiúk. Elváltak a szüleim, ez volt az oka. aztán anyám szerzett magának egy élettársat, akinek a hobbija  a hegymászás. Megszerettette velem, most hétvégén is megyünk túrázni. Velünk tartotok?-kérdezte reménykedve. Talán majd egyszer... Sokáig beszélgettek. Az általános iskoláról, a lányokról, Zoli és Balázs munkájáról. Csak Ádám volt hallgatag, ő inkább a társait figyelte, mintsem magáról beszéljen. Később átmentek egy éjjel is nyitva tartó étterembe.Az alkohol megtette a hatását, muszáj  volt valamit enni, hogy felszívódjon. Rántott vesevelőt kérek, mondta Balázs.. Én rántottmájat, intett Zoli..-Te is?-fordult Ádám felé. Nem, én nem szeretem a belsőségeket. Sajtot kérek, rántva, mellé kukoricás rizst, és céklasalátát. Kényelmesen eszegettek, és már hajnalodott, mire hazafelé indultak.

A következő héten egy lakástűzhöz rendelték ki Zolit. A III. kerületben egy magasföldszinti lakás lángolt, fekete füstöt árasztva. A mentőkkel egy időben érkeztek meg.Már hallatszott a tűzoltók szirénája is, mikor hangos sikoltásra lettek figyelmesek. Bement! Uramisten bement a kutyáért!-hallatszott a tömegből egy kiáltás. Pillanatok alatt derült ki, hogy az égő lakás tulajdonosa visszarohant az öreg németjuhász kutyáért. Zoli gondolkodás nélkül utánaszaladt. Tudta, érezte, nincs idő... Kimentette őket. A nőt is, és a kutyát is. Még látta, hogy egy mentős a rohamkocsihoz kíséri a nőt, majd összeesett. A kórházban tért magához. Csúnya égési sérüléseket szerzett, és több szerve is  károsodott. Leginkább a veséje. A jobb veséje, ami előbb bevérzett, majd jókora tályog nőtt rajta.

Vízcsobogásra ébredt. Balázs nyitotta ki a csapot, hogy kezet mosson. Szia haver, mizújs?-kérdezte mosolyogva. Zolit azonban nem tévesztette meg ez a mosoly. Nagyon is jól ismerte a barátját, s annak a hanghordozását is. Ne kímélj, mondjad-szólt rekedten.Balázs azt kívánta, bár ne kellene itt ülnie. Tudta, hogy ő a legalkalmasabb arra, hogy rossz hírt hozzon. Figyelj csak...Szóval, khm...Nos az a helyzet, hogy a CT kimutatta, a jobb veséd össze van zsugorodva. Nem, nem a mentés, a tűz az oka. Tulajdonképpen,jó a rosszban, hogy idekerültél. Nem voltál mostanában felfázva? De, többször is. Évente háromszor, négyszer is, de gyógyszerekkel mindig kikezeltem. Miért? Mert a vizsgálatok kimutatták, hogy bakteriális fertőzésed van, ami gócokban megbújik a testben. Nálad a vesét támadta meg. Alattomos betegség, sokszor csak későn veszik észre. Mint nálad is... Zoli felkapta a fejét. Tessék? Haver, az a helyzet, hogy a késői stádiumban urémia , azaz húgyvérűség alakul ki. Nálad a vérkép ezt mutatja. Az egész veséd hegesedett, és a szövetállomány károsodott. Tulajdonképpen nincs is szükség biopsziára. El kell távolítani a jobb vesédet. Sajnálom-súgta elfúló hangon Balázs.Egy vesével nekem lőttek. Sosem lehetek többet rendőr-motyogta Zoli. Balázs felkapta a fejét. Elképesztő! Más összetojja magát egy ilyen "hír" hallatán, Zoli meg csak a munkáját siratja. Nem az életét, nem az extrém sportok iránti szenvedélyét, hanem a munkáját!. Talán még jól is jön, ha ez leköti a figyelmét.

A műtét után a lehető leghamarabb tért haza otthonába. Bezárkózott, nem akart idegeneket látni, sem pedig barátokat, de leginkább munkatársakat nem. "Természetesen" motorosrendőri karrierjéről le kellett mondania. Mi több, leszerelték. Hogy meg ne bolonduljon, lázadásból, és önpusztítás céljából ismét nekivágott az extrém sportoknak. Motocross, Bungee Jumping,motorcsónakozás, vitorlásverseny. Minden, ami adrenalint termel.A javasolt kórházi ellenőrzésre sem akart elmenni, de Balázs ordítva közölte vele, hogy ő fogja megkeresni, és ha kell, bevonszolni a kórházba. Tudta, megteszi, ha kell, inkább bement. A folyosón találkozott Ádámmal.Te mit csinálsz itt?-érdeklődött, de csak udvariasságból. Képzeld, én is szoktam évenként szűrővizsgálatokra járni-szólt Ádám. Kezet fogtak, de beszélni már nem  volt idejük, Balázs berángatta a folyosóról. Le ne tépd a fejem, és kímélj meg a hegyi beszédedtől-legyintett Zoli. Ahogy akarod. Bár így elgondolkodtató, hogy bármit is mondjak.- Na, nyögd ki, mi vár rám? -Feltennélek a várólistára. -Milyen listára? -Transzplantáció. A te érdekedben. Eléldegélhetsz egy vesével, és dialízissel, de még fiatal vagy, előtted az élet. Biopsziát csináltunk, mikor a műtéted folyt. Aláírod a papírokat?  Gondolkozom rajta-szólt Zoli. Mit kell ezen gondolkozni? Mire vársz?Te nem fogod fel, mekkora lehetőséget kaptál? A rokonaid közül egy sem jó donornak, minél előbb a listán vagy, annál nagyobb az esélyed egy teljes életre. És ha nem sikerül-siránkozott Zoli. Akkor ráérsz majd akkor nyafogni-morogta Balázs. Na, jó add ide a papírokat. Nem is sejtette, hogy máris van számára lehetséges donor...

A betegszoba éjjeli őrzőfénye zölden vibrált. Bántotta a szemét, de mozdulni nem tudott még, hogy tegyen ellene. Megnyomta a nővérhívó gombját. Kis tömzsi, de kívánatos nővér lépett a szobába. Igen korán magához tért. Lejjebb veszem a fényt. Nővérke! Tudhatok valamit a szervdonorról? Sajnos nem. Ez a szabály, de hiszen tájékoztatták erről a műtét előtt. Legalább a foglalkozását árulja el! Úgy tudom, hogy sima transzfúzió esetén is jelentkezett egyeseknél furcsa szokás. Ha egy embertől kapták a vért. Miért lenne ez más a szerveknél? -esdekelt Zoli. Tűzoltó volt, és még a 30. életévét sem élte meg. Munkája közben történt?-szörnyülködött a férfi. Nem, hiába is keresgélné a neten, vagy bárhol. Ausztriában történt egy szerencsétlenség, a hegymászó tábortól nem messze.  De most már aludjon! Ha beárul, úgyis letagadom. Eszem ágában sincs árulkodni!-nézett  Zoli haragosan. Nehezen aludt el, az ismeretlent próbálta maga elé képzelni. Milyen lehetett?Vajon hegymászó volt, vagy mentőhelikopteres, esetleg egy egyszerű amatőr túrázó, kutyás kereső?

A következő napok lassan teltek. Balázs néha benézett hozzá, de semmit nem tudott kihúzni belőle az állapotán kívül. Jól vagy, a leletek alapján. Jól is nézel ki. A bőröd színe ismét egészséges. Figyelmeztetlek, ez nagy ajándék a sorstól! Ne élj vissza vele!-szólt halkan, és fejét lehajtva kiment a szobából. Aludt egy keveset, majd guruló kerekek hangjára figyelt fel. Na, meghozták az ebédet... Nem volt éhes, de tudta, ennie kell, hogy erősödjön. A nővérke hangoskodva tette le elé az ebédet. Jó étvágyat! Remélem szereti a rántott májat, nézze milyen szép nagy szeletet hoztam önnek! Felemelte a tányérvédőt, s a férfi elé tolta az illatozó ételt.   Zolit hirtelen undor fogta el, és öklendezni kezdett....