Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Novella
Perzsi.•  2023. április 20. 13:39

Egy para randi története

Mona önfeledten ült a kozmetikusi  székben. Mindig is sokat adott magára, szerette, ha ápolt a bőre, haja, ha kifogástalan a külseje. Így érezte jól magát a bőrében.  Most is, mint általában mindig, kedvesen elbeszélgetett Ninával, a kozmetikusával, s csak egy pillanatra zökkent ki a csevejből. Ez a pillanat azonban sokatmondó volt. Szeme sarkából látta, hogy Márk őt nézi. Márk, a masszőrfiú, aki a kozmetikában dolgozott. Monának tetszett a férfi. Az ápoltsága, sármja, kellemes, udvarias modora megfogta. Szemeit lehunyva hallgatta hát Nina élménybeszámolóját egy koncertről, de gondolatai a masszőr körül jártak, míg a kezelés véget nem ért  Este, a gép előtt ülve aztán újból felbukkant a férfi. Bensőséges levelezésük az éjszakába nyúlt, s végül másnapra egy sétával egybekötött  randit beszéltek meg.


Az eső úgy ömlött, mintha sosem akarna elállni. Lehangoló volt, s veszélyeztette a randit is. Ekkor Márk egy mentő ötlettel állt elő: Menjünk hozzám! Legalább látod, hogy,és hol élek. Mona szó nélkül belement. Hisz a férfi jóképű, kedves, normális. Ugyan mi történhet? Beült hát a Márk mellé a kocsiba, s kíváncsian várta a következő órákat. Az autó szinte hang nélkül suhant. Egyenesen egy párásan homályos erdő közepébe. Ott állt Márk házikója, elszigetelten mindentől és mindenkitől. Monában valami furcsa érzés moccant meg. Belépve hangos zene fogadta. Opera szólt majdnem maximális hangerőn. Mona gyomra furcsán bizsergett. Ahogyan a férfi körbevezette a házon, úgy hervadt le arcáról a mosoly. Mindenütt rendetlenség uralkodott. Szanaszéjjel szórt ruhák, tárgyak, néha egy-egy könyv is előbukkant a kupacok alól. Ebben a rendetlenségben szemet szúrt a lánynak egy feldíszített karácsonyfa, ami láthatóan hónapok óta ott állt. Mona megborzongott. Gyere, megmutatom a hörcsögömet!-szólt Márk fesztelenül. Átvitte a lányt a másik szobába, ahol is szintén látható volt egy másik ottfelejtett, néha jobb napokat látott karácsonyfa. Mona most már határozottan feszélyezve érezte magát.  Márk egy ketrechez lépett, és kocogtatni kezdte azt. Buckó! Hol vagy Buckó? Vendégünk van! De Buckó nem jött elő, semmilyen kérésre. Hozok egy kis bort, én csináltam. Addig nézd meg a ketrecet, lehet megdöglött a hörcsögpajtás.- szólt lazán a férfi, majd elsietett. Mona lefagyva állt a ketrec előtt. Fázott. Mit keresek én itt? Miért is jöttem ide? Szíve szerint már menekült volna.  Márk két hatalmas vörösboros pohárral és egy üveggel tért vissza. Teletöltötte a poharakat, majd a sajátját egy húzásra le is gurította a torkán. Majd újra töltött magának. Megmutatom a következő szobát.-szólt vigyorogva, s könyökénél fogva vezette tovább a megszeppent lányt. A szoba falai bordóba hajló vörösben pompáztak. A nagy franciaágy felett festékbe mártott női tenyérlenyomatok sorakoztak, bennük a tulajdonosok keresztneveivel. Erika, Böbe, Gina, Niki... , jó 20 név. Mona belekortyolt a borba. Ez már túl sok volt neki.Márk látta a lány tekintetét, ezért magyarázkodásba kezdett: a lányom szobája! 

A beállt csend kínos volt. Miért nem iszol? Nem ízlik a borom?-kérdezte sértődött hangon, miközben a második pohár borát is lehajtotta. Egy húzásra. Monában felébredt az ösztön. A menekülési ösztön. - Ha mindketten iszunk, ki fog hazafelé vezetni? - kérdezte tettetett nyugalommal. Senki. Itt alszol.- közölte Márk. Hangjá szinte kárörvendő volt. Csapdába csalta zsákmányát. Még mit nem! Erről nem volt szó!-kiáltotta Mona. Azonnal vigyél ki a buszmegállóhoz! Márk azonban nem mozdult. Némán nézte a mostmár szemmel láthatóan zaklatott, rémült lányt. Mona nem várt tovább. Feltépte az ajtót, és a zuhogó esőben indult el a buszmegálló felé. Kétségbeesésében felhívta az egyik barátját, jöjjön érte. De a barát messze volt,az utolsó busz pedig 10 perc múlva ér ide. Mona remegve csúszkált a sáros erdei úton. Csak érjem el az utolsó buszt! Ekkor zúgást hallott a háta mögött. Félrehúzódott. Márk autója fékezett le mellette. Szállj be, elviszlek...


Ui: A randi valós, s csak néhol van benne a saját fantáziám. A nevek kitalált nevek. " Mona" engedélyével írtam meg a történetet.

Perzsi.•  2023. április 1. 17:31

Csalás-drops

Gátlástalanul csap be másokat,

a fájdalmak őt nem érdeklik,

könnyedén szórja szét az átkokat,

ha gaz szándékát felismerik.

*


Mohón számolta az asztalon heverő papírpénzeket. A héten átlagos bevételre tett szert. Nyolc hiszékeny embert tudott megkárosítani. Egyikőjükkel sem találkozott. Ó, dehogy! Az nem az ő stílusa volt. Már egészen fiatalon rájött, milyen jól meg lehet élni másokból. Jó megfigyelőképességének köszönhetően  hamar rájött, melyik rétegnek mi a gyengéje. Az időseknek az unoka a gyengéjük. A háziasszonyoknak a konyhai gépek. A fiatalabb nőknek a csecsebecsék. A férfiaknak a szerencsejátékok. Minden rétegnek más és más. Mivel volt sütnivalója, elég hamar kialakította a saját stílusát. Kivétel nélkül mindenkivel udvarias volt, sőt  nyájas is! Ez többnyire bejött. Még a mostani időkben is, mikor az egész net a csalók módszereitől harsogott. Álprofilokat gyártott, gátlástalanul felvette mások személyazonosságát, és tarolt.A héten csupán nyolc személy esett áldozatául. Kevés! Nagyon kevés!-morogta maga elé. Ennél több kell! Kell a zsé a hétvégi kártyapartihoz! Ezen a hétvégén sokat akart nyerni. A nagymamáját akarta egy utazással meglepni. Egy utolsóval, mielőtt ráveszi, hogy menjen idősek otthonába. Elszántan nyúlt a telefon után. A telefon hosszasan csengett ki. Végre, a nyolcadik csengés után felvették. -Halló! Kovács néni?-szólt bele barátságos hangon. Remende Géza vagyok a ... Pechje volt. Nem sikerült pénzt kicsikarnia az idős hölgytől. Végső megoldásként elment a nagyihoz pénzt kunyerálni. -Visszaadom, ígérem! És lesz egy meglepetésem is számodra!- mondta, és még egy gyors puszit is kicsikart magából. Legnagyobb örömére Fortuna mellé szegődött. Egy nagyobb összeget nyert. Ahogyan tervezte, befizetett magának és nagyinak egy olaszországi körútra. Két hétre. Az üdülés egészen jól sikerült. Olyannyira, hogy kezdett meginogni. Egyetlen élő rokona a nagyi volt. Talán még sem kellene elvenni tőle a lakását.  Egy frászt nem! Szüksége van a tőkére! A nagyi és az ő lakása együtt épp elég lesz egy üzletre. Egy motorüzletre, amilyenre rég vágyott. Ami biztos megélhetést nyujthat majd neki a jövőben. Tiszességes, idegeskedés, csalás nélküli életet. Felkeresett hát egy ügyvédet, és készíttetett vele egy szerződést. Egy ajándékozási szerződést, mely szerint a drága nagyi mindenét ráhagyja. Már csak alá kell vele iratni a papírokat.

Nagy csokor virággal érkezett meg hétvégén a nagyihoz. Még süteményt is vett neki. 

- Nocsak!- kiáltott fel meglepetten a nagyi. Mit ünneplünk?

-Semmit drága mamókám, nem szabad kedveskedni?-színlelt felháborodást Géza. Egész délután kedveskedett az idős asszonynak. Kiszolgálta, teát készített neki, és még sorozatot is nézett vele. Estefelé óvatosan előhozakodott a tervével. Nagyi! Kérlek írd alá ezeket a papírokat! Azt mondtad, mindent rám fogsz hagyni! Nem akartam előhozakodni vele, de annyi ma a csaló! Féltelek. Nem akarom, hogy becsapjanak! 

- Rendben Gézukám, aláírom. Addig kérlek még vidd le a szemetet. Tudod, az én lábaim már nehezen mozognak. - Persze nagyi, viszem!-sóhajtott Géza megkönnyebbülten. Ez könnyebben ment mint vártam!-mosolygott magában. Pár nap múlva felkereste az ügyvédjét. - Itt vannak a papírok, minden az enyém! Már nincs akadálya, hogy eladjam a lakásokat, és megvegyem az üzleteket!-mondta vigyorogva. Az ügyvéd a biztonság kedvéért belelapozott az iratokba. De nagy marha vagy te Géza! Tudod te milyen papírok ezek? Milyenek?-kapta fel a fejét a szerencsejátékos. Adásvételi szerződés. Csak éppen te ajándékoztad oda mindened a drága nagyinak. Géza elsápadt. Nem, ez nem lehet! Felkapta az asztalról a papírokat, és olvasni kezdte. Az ügyvéd igazat mondott. Ez egy régebbi szerződés volt, amit akkor csináltatott, amikor úgy tűnt, börtönbe kell vonulnia. Mindenét a nagymamájára iratta.Akkor ő aláírta, elvitte a nagyihoz, és kérte őrizze meg, míg a helyzete nem rendeződik. És a nagyi gondosan elzárta...


Sokáig csengetett. Miért nem engedi be az öreglány? Tán csak nem fél tőle? Ököllel kezdte el verni az ajtót. Végre fordult a kulcs a zárban. Dühösen csörtetett be a szobába, de a torkára forrt a szó. Bent egy tagbaszakadt 2 méter magas, testes férfi állt, és egy apróka idős nő. Ülj le Géza! - szólt halkan a nagyi. Bemuratom neked özvegy Kovácsnét, és az unokáját. Nem ismerős neked a hölgy neve? -Honnan lenne ismerős? - hördült fel Géza. Ő a barátnőm.- mondta a nagyi. Épp nála voltam pár hete, mikor is sütés közben hívást kapott. Kihangosította a telefont. Egy unokázós csaló hívta, pénzt akart tőle. Rögtön felismertem a hangodat. Egy világ omlott össze bennem. Az én unokám egy csaló! Akkor döntöttem el, hogy megleckéztetlek. Előkerestem a nálam hagyott szerződést. Ügyvéddel átnézettem, aki azt mondta érvényes, már csak az én aláirásom hiányzik róla. Ezt írtam akkor alá, mikor levitted a szemetet. Most már mindened az enyém.

Géza falfehér arcát látva, a nagyi szíve meglágyult. Ne aggódj, nem hagylak magadra. Légy holnap 10 órakor a csarnok mögötti konténereknél! Ott kapsz munkát. Géza jó egy órával korábban érkezett. Hogy elűzze az időt, újra és újra végigjárta a csarnokot, nézelődött. Hajszál pontosan 10 órakor belépett a konténeriroda ajtaján. A benti homály bántotta a szemét. Mint egy vaksi bagoly, úgy forgatta a szemét, de csak árnyakat látott. Kis idő múlva egy öblös hang szólalt meg. Nekünk fogsz dolgozni ezután. Ugyanazt, amit eddig is csináltál. Nem, az nem lehet! Itt valami tévedés lesz! Biztosan eltévedt. A nagyi nem szánhatta ezt neki. Még tiltakozni sem volt ideje, mikor kivágódott az ajtó, és egy vékony alak állt meg a vakító fényben. Géza, akinek eddigre megszokta a szeme a homályt, most a fény miatt hunyorgott. Ekkor a vékony alak megszólalt.: ha keményen dolgozol, úgy húsz év alatt összespórolhatod a motorüzletre a pénzt... Gézla szemét könnyek lepték el. Ez az a hang, amely egykoron altatódalokat énekelt neki...

Perzsi.•  2023. március 28. 18:31

Szomjas-drops

Szomjas a világ,

Fényre, örömre vágyik.

Pattanj ki tavasz!

*


Dűlöngélve lépett be az ajtón. Szeme gyors mozgása mutatta, még fér belé sör. Lassan, kimérten lépdelt a sarokasztalhoz, ami a törzshelye volt.Értetlenül nézett maga elé. Ilyenkor már itt szoktak lenni a többiek. Azok, akik zsé híján rendszerint lehúzzák őt. Őt, a jó nyugdíjjal rendelkező értelmiségit. Kihasználták. Minden alkalommal és előre megfontoltan. -Nézd már! Az öreg Jóska eltévedt!-mondta a csapos a tulajnak. Nem emlékszik, hogy ma a meccs miatt a pálya mellett van a talijuk!-vigyorgott pimaszul. Jóska meghallotta a gúnyt a hangjában, mégsem szólt. Tekintete az egyetlen növényre összpontosult, ami a helyiség ablakában kókadozott. Intett. Kikérte a szokásos egy sörét, és tovább ücsörgött. Volt hely, így bár az egy sörével nem hozott nagy hasznot, nem tették ki. Már esteledett, mikor a többiek megérkeztek. Illedelmesen meghallgatta a meccs lefolyását, majd mielőtt a többiek felocsúdhattak volna, elindult kifelé az ivóból. A sörét, melyből alig pár kortyot ivott, az ablakban álló cserepes virágra öntötte. Senkit nem zavart vele. Bizonytalan léptekkel indult el valamerre.  És ez így ment heteken át. Néha engedett az unszolásnak, hagyta, hogy eligyák a nyugdíját. Ilyenkor akár két hétig is azt ette, amit otthon a hűtőben, spájzban talált. A következő nyugdíjkor pedig minden kezdődött elölről . Míg a többiek szorgalmasan pusztították az ivó készleteit,  ő egy üveg sör mellett elüldögélt egész délután. Aztán kifelé menet a maradékot, úgy jó két decinyit a virágra öntött. A csapos csak legyintett rá.- Úgyis annyi már annak a gaznak! De a "gaz" hétről hétre szebb lett, s tavaszra csodaszép növénnyé serdült. 

Egy áprilisi koraeste, Jóska hazafelé tartva beborult az árokba. Nem először. A kiérkező mentősök tétováztak, bevigyék vagy sem? Végül egy vérző fejseb miatt bevitték. Az éjjeles nővér fintorgott. De cefreszaga van! Levetkőztették, ágyba dugták, fejsebét ellátták. Vért vettek tőle, majd infúzióra kötötték. Másnap reggel a viziten közölték vele, pár napig, hétig a vendégszeretetüket élvezheti, míg tart a kivizsgálás, mert az éjjeli vérvétel eredményei pocsékok lettek. Jóska tiltakozott, saját felelősségére haza akart menni. Jól megijesztgették, így hát maradt. 10 nap múlva, gyógyszerekkel, tanácsokkal ellátva hagyta el a kórházat. Többet nem ment az ivóba. A "cimborái" egy ideig tűrtek, majd pénzszerzés reményében felkeresték. Vittek magukkal piát, bőségesen, de Jóska nem csábult el. Nem lehet fiúk, beteg vagyok! A szervezetem nem tudja lebontani az alkoholt. Már 3 korty is bajt okozhat! Rezső, a legnagyobb hangú, nem hagyta annyiban. Oké haver, de azért néha nézz be hozzánk! Van alkoholmentes sör is, és legalább nem leszel egyedül! Meg persze jól jönne a szokásos  potya kör.- mormogta az orra alatt. Jóska vonakodva  megígérte, majd finoman kitessékelte otthonából az illuminált társaságot. Teltek a napok, és Jóska végtelenül egyedül érezte magàt. Egy szép délután aztán az egészségügyi sétája során az ivó felé vette az irányt. Ahogyan közeledett a hely felé  úgy lassultak a léptei. Már lebukott a nap, mire odaért. S a lemenő nap sugarai egyenesen az ivó ablakára vetültek. Arra az egyetlen ablakra, amiben a sörrel locsolt virág volt. Kiszáradt, lógó levelei mélységesen szomorú látványt nyújtottak. Kibuggyanó könnyeit nyelve fordult sarkon, s indult hazafelé. Még hallotta  ahogyan valaki utánakiált:Jóska!-na mi van már? De ő nem fordult meg. Már nem tartozott közéjük.

Perzsi.•  2023. március 22. 13:09

Az átjáró-drops

Az átjáró-drops

*

Koszosszürke égbolt von fátylat a napra,

s te ember, ne is gondolj arra,

hogy évek óta kitartóan mérgeznek,

utat adva gonosz lelküknek.

*

Zé elkenődve nézte az eget. Bő három éve már, hogy észrevette az aggasztó jeleket. Elsőként az árnyakat, melyek aprók voltak, s amolyan sáska nagyságúak. Úgy hullottak ezek az árnyak lefelé az égből, mint a Mátrix című filmben a zöld számok a számítógép(?) kijelzőjén. Egy darabig azt hitte, vele van a gond. De amikor egy hivatalos ügyből kifolyóan meglátogatta őt az otthonában egy ügyintéző, rájött, nincs egyedül, más is "lát". Mi a fene... kiáltott fel az ügyintéző. Hetek óta fel - felbukkannak ezek a "láthatatlan" árnyak. Ön is látja? Igen-bólintott Zé.  Mérgeznek minket.- mondta az ügyintéző. Ezt követően a színek tüntek el. Az álmából. Mióta eszét tudta, színesben álmodott. Élénkek voltak a színek, talán csak két alkalommal fordult elő, hogy fekete-fehérben álmodott. De furcsa, ijesztő volt! Ahogyan az is, mikor észrevette, álmaiban egyre fakóbbak a színek. Míg végül egyfajta " fólia, bevonat" került rájuk. Épp olyan szürke máz, mint amilyen jó ideje az égbolt. Ez a szürkeség rátelepedett mindenre. A lakótelepre,  a foghíjas padokra, az életekre.  Eltűnt a kékség, a fodros-habos felhők. Helyette jött a kondenzcsíknak hazudott förmedvény. A lila, vörös, vérzivataros napfelkelték, alkonyok. Szemgyönyörködtető volt, de Zében megszólalt a vészcsengő. El innen! El, bárhova!-sikoltotta kétségbeesetten a lelke. S a madarak elnémultak....


A párizsi kis sarokcukrászdában kevés vendég ücsörgött. A levegőben croissant illata terjengett, s mézesteáé, melybe néha kávéillat úszott be. Nane,  szőkés hajfonata végét birizgálta zavarodottságában. Philip csodálattal nézte a lányt. Annyira szép volt! Meggypiros ajkai sarkában ott ült a nemrég fogyasztott tea utolsó mézcseppje. Elkábulva hajolt a lány felé, hogy lecsókolja azt a cseppet , mikor észrevette, hogy a lány megdermed. Csalódottan húzódott hátra. Nem gondolta, hogy ilyen visszautasító lesz a lány. Az azonban nem figyelt Philipre. A cukrászda előtt lecövekelő alakot figyelte. Egy magas alakot. Láttam már. Biztosan láttam már ezt az embert! Sőt, nem csak láttam! Ismerem őt! De vajon ki lehet? Tekintete belekapaszkodott az utcán lévő tekintetébe. S  fejében őrült gyorsasággal peregtek a képek.  Egy lakótelep, egy kiégett villanyoszlop, egy park, két foghíjas pad, tárolók...

Perzsi.•  2023. március 19. 16:31

Egyedül-drops

Egyedül-drops

*

Nem volt üres belül,

kincse az égig ért,

s hogy miért volt egyedül?

Rá ez a kabát fért.

*

Büdös vagy!-súgta magának iszonyodva. A magány szaga rád telepedett.  Beleivódott minden porcikádba, s most teleleheli a körülötted lévő teret.Rosszabb mint az áporodott dohszag. Orrfacsaró. Semmilyen parfüm nem tudja elnyomni. Mikor ezeket a gondolatait megosztotta a szomszédjával, az elképedve nézett rá. -Te meggárgyultál.- szólt mosolyogva Irénke. Nincs semmilyen szagod. -Dehogy is nincs. Hát te tényleg nem érzed?- Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. -mondta Irénke. Amúgy meg szereted az állatokat, vegyél magadhoz egy kutyát!- Na persze, mondta A. - Hogy még utána is takaríthassak! - puffogott félhangosan. Jól becsapta az ajtót a szomszéd orra előtt, és bekapcsolta a tévét.  Épp akkor kezdődött egy  kutyás film.Remek! Még ez is betesz a hangulatomnak!  Csak Belmondo miatt nem kapcsolt el róla.  Bő másfél óra múlva kábultan nyúlt a telefon után. Halló! Irénke!? Eljönnél velem az állatmenhelyre? Egy társat hoznék ki onnan. Ha engedik...


#drops

#novella

#film