Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Novella
Perzsi.•  2022. április 30. 16:09

Miként a mennyben...

Egy sötét kis teremféle közepén állt a trón. Ő méltóságteljesen ült rajta. Nem szólt, szavakkal nem. Körülötte szebbnél szebb angyalok álltak. Férfi és női testbe burkolva. Hogy ennek mi értelme volt, azt halandó meg nem érthette. Hiszen köztudott volt, hogy az angyalok semlegesek. Nem szerethetnek szerelemmel, nem vágyakozhatnak, nem házasodhatnak, nem randevúzhatnak. Csupa NEM. Így, nagybetűvel. Kizárólagossan csak egyet imádhatnak. Őt. Mégis, ezt a szabályt többen megszegték, ha csak gondolatban is. Oly régóta szolgáltak már, hogy minden földi problémára tudták a megoldást, az aktuális csodát. Így mindennapjaik unalmassá váltak. Az egyik angyallány, Lilli aki a mennyei hierarchia majdnem legalján állt, titokban figyelni kezdte a nagyokat. Így fedezte fel, hogy nincs egyedül azon vonzalmával, amit egy szőkés hajú, kék szemű angyal iránt érez. Meg volt az a képességük, hogy ha akarták, némíthatták a gondolataikat. Gyakran éltek  is vele,ez volt az  egyik szórakozásuk. A testük azonban árulkodott. A kékszemű angyalfi előléptetés elött állt. Esélye volt az Arkangyalságra. A mellette várakozó ezüsthajú lány, nyilvánvaló érzései szembetűnőek voltak. Ez lett a vesztük. Ugrott az előléptetés. Ezüsthajút áthelyezték. Ezen felbőszülve a kékszemü engedetlenné vált. Nem követte a parancsokat. Mindennek ellentmondott. Ő, a főnök pedig várt. Várt, mi lesz a végkifejlet? Dühös volt, de kedvenc angyaĺát maga mellett akarta tudni. Nem tudott dönteni. Létezése óta elöször fordult ez elő. Kékszemű pedig egyre kiábrándultabb lett. Nem is annyira az ezüsthajú hiányzott neki. Annál inkább az érzés,amit tőle kapott. A bálványozás, a csodálat. Tudta, hogy Lilli is figyeli őt, s azzal is tisztában volt, hogy más angyalok is majmolják azt, amit ő tesz. Döntő lépésre szánta el magát. A terem sarkában álló deportáló lift felé futott. Félúton még hátranézett, követik e? Hárman iszkoltak utána. Lilli azonban nem mozdult.  A lefelé mutató nyíl piros volt Az utazás tiltott!Még látta a csodálkozó kék szemet, majd eltűnt, követőivel együtt. Bukott angyalként zuhantak a földre, önként választva ezt a sorsot. Az ezt követő szabályrendszer szigorítása komor hangulatott okozott az angyalok között. Csendes melankóliában tevékenykedtek tovább. Lilli már bánta, hogy maradt. Bő 33 hónap múlva azonban alkalma nyílt a szökésre. A liftet karbantartó angyalnak segítségre volt szüksége, s Lillit jelölte ki maga mellé. A lefelé mutató nyíl zöldre váltott! Nem akart hinni a szemének. Lopva körülnézett, de senki nem figyelt rá. Nem merte megnyomni a gombot. Pár perc múlva a jelenet megismétlődött. Ez biztos valami próba.-gondolta elkeseredve. Majd hosszabb idő elteltével a gomb újra zöldre váltott. Most már nem habozott. Könnyeit nyelve megnyomta a gombot. A lift elindult és végtelennek tűnő idő után, mely valójában egy pillanat volt, megérkezett a halandók közé. Halandóként. Itt az idő másképp telt. Hol lassan, hol gyorsan. Minden folytonos változásban volt.  Mivel Lilli nem emlékezett arra, hogy valaha ő is angyal volt, élte az életét. Majdnem 13 éves volt, mikor először pillantotta meg a kékszeműt.  Olyan nagyon furcsát érzett. Olyat, amit a földön szerelemnek hívnak. Aztán szem elöl tévesztette a fiút. 39 év múlva lelt nyomára. Pontosabban a fiú őrá. S ekkor derült fény a eredeti valóságára. Ugyanis a magas beosztású angyal nem veszítette el minden erejét. Kétséget kizáróan tudatta Lillivel, ki is ő. A lány összezavarodott, kételkedett, sírt, bánkódott, de örült is egyben.Szíve megtelt vágyakozással, annak ellenére, hogy ösztönei veszélyt jeleztek. Hogy mekkora veszélyben is volt, az az egyik verőfényes délutánon derült ki. A semmiből egy gondolat vetült ki. Mit szeretnél? Szeretem.-súgta a lány. Akkor szürke leszel.-jött a felelet. Nem tudta miért, de biztos volt benne, hogy a trónon ülő látogatta meg. Elméjében emlékképek foszlányai tűntek fel. A szerelem azonban védekezésképtelenné tette. Hogy mégse kövessen el hibát, a döntést a fényre bízta. Legyen, ahogyan te döntesz! Rád bízom magam. Te jobban tudsz mindent. Nem akarok szürke lenni! A fehérre törekszem. S hogy milyen jól is döntött, az élet igazolta, igazolja. Kékszemű járja az útját, s akit tud, maga után húz. Oda, le a mélybe. A feketébe. Ami kevés jó megmaradt benne, az fájdalommal tölti el. Pedig a liften felfelé gomb is van...

Perzsi.•  2022. április 24. 13:57

A bálvàny

Az évszakhoz képest elég erősen sütött a nap. A strand még csak fèlig üzemelt, mégis sokan  töltötték itt a szabad óráikat. A nő lassan sétált a part mentén, kezében elfért minden, ami a kellemes délutánjához kellett. Egy könyv, törölköző, napszemüveg, és napolaj. Vizsgálódva nézett körül, hol van annyi szabad hely egy árnyékot adó fa alatt, hogy ne kelljen a szomszéd hasába  könyökölnie. Szerencséjére talált is egyet, s gyors léptekkel közelített a kiszemelt fa felé. Ekkor vette észre a férfit.  Egy kis gurulós bőrönd mögött  álldogált, amin még strandszatyrok is voltak.Fekete hajában megcsillant a feltolt napszemüvege, acélkék szemei pedig gyémántként csillogtak. Arca nemes vonású, markáns, mégis kissé nőiesen tökéletes volt.  A nap már kölcsönzött neki némi egészséges színt, a hosszúra nyúlt tél után, mely szinte rögtön nyárba váltott, mellőzve a tavaszt.Ajka vonala hullámos, érzékien hívogató volt. Szebbet rajzolni sem lehetett volna.Még maga Alain Delon is elismerően biccentett volna e arc láttán. Kezében tölcséres fagyi kellette magát, melyet lassan, szinte érdektelenül fogyasztott. Tudta, hogy nézik. Már megszokta, mitöbb, elvárta. Szépségét hanyag testtartással, már -már unottan viselte. Belenyalt a fagyiba,miközben  szemei a vizet pásztázták. Egy nyalatnyi édesség elszabadult, és a mellkasán landolt. A fagyi útját követve a szemek láthattàk, hogy épp elegendő, fekete szőrszál rejtegeti az izmos mellkast, s rejti el félig a mellbimbókat. Izmos felkarja, ívelt  vállai , nyaka, minden porcikája izgató volt. Nem a konditeremből szabadult izomtömeg kellette magát, hanem a mindennapi fizikai munka arányos eredménye mutatkozott meg a testén. Nem nyúlt a lecsöppent fagyi után. Hagyta, hogy az lassan útra induljon, s beindítsa az ottlévő hölgyek fantáziáját. Körbenézve ez sikerült is. Mérges férfitekintetek, s izzó, olvadó női testek kereszttüzében állt a bálvány. Szinte hallani lehetett a nők gondolatait.

- Ne töröld le! Még hadd néztem kicsit!

-Hmm... de hazavinném! Most cseréltem le az ágyneműt...

-Lennék a törlőkendőd!

-Az a szőrős mellkas! De beletúrnék!

-Milyen ízű a szája?

-Napokig kóstolgatnám!

Eközben a fagyi egyre lejebb csúszott a felsőtesten. Elérte a köldök vonalát, ahol is megpihent, szinte belefolyt a köldökbe. Ekkor a férfi zsebkendőt vett elő, megtörölte magát, majd a szemétgyűjtő felé indult.  Kilépve a bőrönd mögül egészen jól láthatóvá vált tökéletes testén a combközépig érő fürfőnadrágja, rajta mosolygó gólyák hada,akik csőrükben pelenkás kisdedeket hurcolnak valahova. A nők még fel sem ocsúdhattak az első sokkból, mikor szemüket a megrökönyödés után lejebb eresztették, megpillanthatták az izmos vádlit, s a kecses bokát. S a feltehetően formás lábfejet, belepréselve egy nagypapaszandálba, amiből csak épphogy kiviláglott a bokazokni...


Alcím: Gyengéd  fogamzásgátlás

Perzsi.•  2022. április 2. 13:42

Eggyel kevesebb...

A telefon, hosszan, kitartóan csörgött. Egész héten, sokszor az estébe nyúlóan is.  Ruth úgy döntött, most már felveszi a kagylót, s mond pár keresetlen szót. A hívó fél azonban gyorsabb volt.

-Erőt, egészséget! Én, igen, én vagyok az! No, tán csak nem meglepődött? Nem kell megszeppenni! Közvetlen vagyok mindenkihez, bárkit megölelek,s humorom is van! Nem akar meghallgatni? Pedig velem jobban jár mint a virágárussal, meg a  zajongó haverjával. Nekem már csak elhiheti! Majd csak figyelje meg, mit összezagyválnak a vasárnapi piacon!  Ruth közbevágott volna, de képtelen volt. Végül csak sikerült. És ön mit ígér, mennyi lesz a jövőben a zöldség-gyümölcs ára? Változó lesz, vagy fix? Tudja én  kiskecskéket tartok, nem mindegy mennyiért adja jövő héten a káposztát. Azt bízza csak ràm!  Harc nélkül fogjuk elérni, hogy önnek a kecskéi, nekünk pedig a káposzta  megmaradjon!  A virágárustól csak horribilis áron kaphatná meg a káposztát.  Bízzon bennünk!

De ha önnél marad a káposzta, az én kecskéim éhenhalnak!- sikoltott fel Ruth.Jól fog járni!- hadarta magabiztosan a hívó fél.. Amit eddig ígértem, azt megígértem. Nem?-szólt a válasz, majd szétbontotta a vonalat. Ruth még fel sem ocsúdott, mikor újból csörgött a telefon.

A virágárus cimborája volt az.

Jó napot kívánok! Szeretném, ha holnap kijönne a piacra, s tőlem vásárolna. Nagyon kedvező áraink vannak, érdemes megnézni, vásárolni. Nem érdekel-felelte Ruth. Egész héten folyamatosan hívogatnak, s tukmálnának rám mindent, de én nem kérek semmiből! Ne hívjanak többször! Ön se, és a gyümölcsárus se!

Nem e?-kérdezte kárörvendő hangon a virágárus. Drága asszonyom! Nekünk ez a dolgunk!

Én viszont nem akarom hallani, ahogyan egymást ócsárolják. Nem veszek semmit, egyikőjüktől sem! Ebbe bele lehet őrülni!-zokogta Ruth bele a kagylóba.

Ekkor halkan, de mégis jól hallhatóan megszólalt egy hang:

Na végre! Eggyel kevesebb...

Perzsi.•  2022. március 18. 16:06

Lassú menetelés a pokol felé

Perzsi.novella (?)


Lassú menetelés a pokol felé.

*

Fejét ölébe hajtva,száraz könnyeket hullajtva ült a háztömb előtti lépcsőn. Fizikai fájdalmat érzett. Bőrét csípte a levegő. A levegő rosszindulattal teli  csípőssége. Ó, Uram! Miért? Miért tűnik úgy, hogy magunkra hagytál minket? Bess kérdően, mégis haragos szemmel nézett az ég felé. S ekkor mintha megállt volna az idő... Fehéres-sárgás, nem evilági színű fénycsóva vetült a lába elé. Látni nem látott, de érzett valakit. -Szia Bess!- szólalt meg Ő. Hallottalak. Mindig, mióta megszülettél. Azért jöttem, hogy teljesítsem a kérésedet.  Ugyanis unlak titeket. Ti mindent jobban tudtok, jobban csinálnátok, mint én. Most mit csodálkozol? Azt hitted az én megértésem, türelmem végtelen? Hát tévedtél. Tied a kormánybot egészen addig, míg nem könyörögsz azért,  hogy visszavegyem. Nem lesz könnyű dolgod, mert ti emberek bolondok vagytok. Ám megígérem, ha sikerül olyat tenned, rendelkezned, ami mint egy lego, passzol a nagy egésszel, akkor azt megtartom. Veled együtt. Bessnek ideje sem volt szólni, Ő huss, eltűnt.

*

Megőrülök!-fogta a fejét két könnyzápor között. Hogy kell kikapcsolni  a hangokat? Minden fohászt, szitkot,kívánságot mindent, de mindent hallok!

Bess fel s alá rohangált a szobában. Végül sikerült leülnie a gép elé. Lássuk csak, a legégetőbb kérdés most a háború megszüntetése. Nem be, hanem meg.Mióta ember él a földön, mindig volt háború. Mit ember! Eddig minden élőlény mely itt helyt foglalt, mind háborúzott. Mindig ugyanazért. Hatalomért, pénzért. Életek nem számítottak. Az nyert, aki fondorlatosabb volt, nem a leggazdagabb. Aki trójai faló mintájára szétterjeszkedett, hogy aztán elhitesse a világgal, hogy ő nélkülözhetetlen, hogy kiváltságos, okos és érdemes őt követni. Becsület, élet, tisztesség, szavahihetőség, megbízhatóság... ugyan már! Esetleg papíron, hogy jól mutasson. Mert az írott szó biztosíték.(hihi) Hogy mégsem úgy történik minden, ahogyan le van írva? Kit zavar? Az a fontos, mit hitetünk el az emberekkel. Bess látta, itt nagy a gond.Betiltom a háborút. Nem, nem tiltom. A tiltás ellenkezést vált ki szinte mindenkiből. Megkérem őket. Nosza, írt is gyorsan minden kormánynak, legyenek kedvesek nem háborúzni. Aláirás:Bess az istenhelyettes. Körberöhögték.Akkor befenyített. Már tiltott. Cserébe megfenyegették. Nem tudtak, de nem is akartak háború nélkül élni. Hiszen önként jelentkeznek most is. Zsoldosok, jó pénzért. Pénzért? Pénzért ölni bárkit? Lélektelenül rálőni a másikra? Mindegy ki az... Csak az arcát ne kelljen látni... vagy akár azt is. Azt is? Akkor nem is a pénzért... Tehát be kell szüntetni a pénzt is. De mi legyen a génekkel? Az öldöklési hajlammal? S mi legyen azokkal akik az amúgy évtizedek alatt elcsitított géneket gyűlöletkampánnyal tudatosan, módszeresen életben tartottak s tartanak?Mi legyen a nyerészkedőkkel? Bess már kezdte megérteni, hogy elkapkodta a dolgot. Egy esélyt látott a kiútra. Elrendelte a széleskörű tájékoztatást. Az igazság tájékoztatását. Így esett meg, hogy a médiában csak minden téren tiszta hírek , és emberek kerülhettek be. Bemutatásra kerültek, s ezáltal ellehetetlenedtek a korruptak, a csalók, a rossz szándékúak. Az emberek világszerte látták mit tettek eddig velük a háttérből. S ezt nem akarták többé. Lassan, de egyre gyorsuló ütemben vetették ki maguk közül a korpát. Kezdtek érzékennyé válni. Vágyták, akarták a jót. Építettek.Szó szerint sugározták a jót.Minden téren. A követendőt. 

*

Fáradt volt. Várta, hogy Ő jelentkezzen, és megdicsérje. Nem jött. Teltek-múltak az évek, s az emberek jólétükben ki -kisiklottak. Ugyanúgy viselkedtek mint régen. Úgymond kis színt vittek a megszokott hétköznapokba. Ugyan már! Néhany kis kisiklás nem számít! Legalább emlékeztet minket arra, mit veszíthetünk!Elfelejtették, hogy sok kicsi sokra megy... S egyszer csak újra szürke lett az ég....

*

Sírva hivta Ő-t. 

Kérlek, nem bírom tovább!

-Itt vagyok. Rövid volt ez a pihenőm.

Úgy döntöttem, megtartalak. Bess meglepve kapta fel a fejét. De hiszen semmit nem sikerült megoldanom!-kiáltotta letörten. 

De igen. -válaszolta Ő. Bizonyára rájöttél, hogy minden körforgásban van. Ültök egy körhintán. S míg megtesztek egy kört saját magatok döntik el, hogy a következő körben hol fogtok elhelyezkedni. Ha csak ücsörögtél volna mikor kinevettek, mert békét kértél, majd parancsoltál, s nem tettél volna semmit, saját magad lökted volna lejebb. Lejebb, majd  a következő körben esetleg  megint lejebb. A semmittevés, a hárítás, hogy semmit nem tudtok tenni, ez maga a földi pokol. Rajtatok múlik minden.Az együttes halk suttogások hangorkánná tudnak duzzadni. A többi pedig az én dolgom. S most Istenhez "nem méltó " módon megyek s eszem egy körömpörköltet.

*

2022.03.18

Kép :pixabay:KELLEPICS

Kép az első hsz-ben

Perzsi.•  2022. március 6. 12:11

S a fegyverek elnémulnak(?)

Perzsi novella:S a fegyverek elnémulnak (?)

(Utópisztikus vagyakozás)

*

Vologya! Mi a fészkes fenét csinál?-ordította teli torokból a parancsnok. Tudtommal megtiltottam, hogy fellépjenek a netre! Önök háborúban vannak, ha nem vette volna észre! Maga meg ledér nőcskéket nézeget?! Parancsnok úr jelentem,...  -fogja be! Volt szólni? Adja ide azt az agybutító kütyüt!- sziszegte már ellilult fejjel a feljebbvaló. Heves mozdulattal tépte ki a telefont a katona kezéből. Gyors, futó pillantást vetett a kijelzőre, majd egy pillanatra ledermedt. Felocsúdva éktelen nevetésben tört ki. 

Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! -röhögött harsányan, már-már fuldokolva. Ki ez a nő? Valami eszement? 

Vologya halkan mert csak megszólalni.-Meglehet uram. Mindenesetre azt állítja, ő meg tudná akadályozni a háborút.

-Hogyan? Elvarázsolja az ellenfelet is? Vagy csak minket?-csapkodta visongva a térdét a parancsnok. Nem tudom uram.-mondta Vologya. Őt kellene megkérdezni. 

Majd ha megmarhultam! Hogy rajtunk röhögjön az egész világ?- fújtatott mostmár mérgesen Pjotr. Munkára! Gépfegyvertisztítás!


A telefoncsörgés bántóan hasított a csendbe. A vezérkari főnök videóhívást kezdeményezett. Pjotr vigyázállásba vágta magát. Jelentett, majd feszülten várta az újabb parancsot. 

Pjotr Mihalkovics parancsnok! Egyes értesüléseink szerint a katonák feszültek, ami nem is csoda. Ezért elrendelem,  hogy a holnapi támadás  előtt a mai délutánjuk szabad legyen. Azt csinálnak, ami jólesik nekik. Használhatják akár az internetet is. Megértette? 

Igen uram!-vágta ismét haptákba magát Pjotr. 

Vologya és társai kihasználták az alkalmat. A titokzatos nő oldalát vizslatták, nevetve ugyan, de érdeklődéssel. Pjotr parancsnok szája lebiggyedt. Nem szégyenlik magukat? Katona létükre egy zavarodott nő szavait isszák a békéről? Mi van magukkal? Kik, mik lennének az egyenruha, a hadsereg nélkül? Megmondom. Jelentéktelen kis porszemek. Nullák. Dupla nullák. -szólt, majd kiköpött egyet. A katonák szemlesütve hallgatták. Egyiknek sem volt bátorsága szólni.

Másnap hajnalban tankok hangjára eszméltek fel. Az éj leple alatt megérkezett a város szélén lévő fedett focipályához az ellenfél. Nem támadtak, szép csendben megálltak a város határánál. Pjotr nem értett semmit. Idegei pattanásig feszültek. Ekkor az ellenfél  parancsnoka, Lev, tárgyalást kezdeményezett. Átlépve a határt, Pjotr sátrába siettek,ami a fedett  futballpálya kivetítője alatt állt.

- Nem tudom mennyire volt ideje  figyelni a világ híreire , de némely ország erősen ellenzi a nemzeteink közti háborút. Barbárnak, gyilkológépnek hívnak minket. Elszigetelődni kívánnak az országainktól. Kiközösítenek. Ezért a mi vezérkarunk úgy gondolja, mutassuk meg az emberi oldalunkat. Az a nő, az a háborúellenes blogger, váltig állítja, ő meg tud állítani minket. Látszólag menjünk bele a kísérletébe. Úgyis elbukik. Ám a világ utána nem mondhatja, meg sem próbáltuk a békekötést. Mi katonák tartsunk össze!-mosolygott Lev. Legyen.-szólt Pjotr. A kivetítő életre kelt. Egy középkorú nő halk szavakkal beszélt  a háború borzalmairól. Az élő videóchat gyorsan ontotta a kérdéseket. Nitta szeme megakadt az egyiknél. Nem hitt a szemének! A monitorján egy felkérést látott a harcoló egységek parancsnokaitól. Állitsa meg a háborút. Ha tudja. Nitta izgatott lett. 

Uraim, köszönöm a lehetőséget. Kérem , hogy a képemet tegyék a kivetítőre, és mindenki hallja amit mondok.

A harctéren a katonák értetlen arccal álltak. Zavarodottságuk csak nőtt, mikor kideült, most ennek a nőnek az utasításait kell követniük.

Nitta bársonyos hangja szöges ellentétben állt a kialakult feszült helyzettel. 

Kérem, hogy a határvonalnál sorakozzanak fel. Az ellenfelek mindegyike álljon szemben egy ellenfelével. Hozzanak asztalokat, vagy plédeket a földre, s teritsenek meg reggelihez.-szólt mosolygós hangon Nitta. Ne kapkodjanak. Szabad megkínálni a szemben ülőt. Jó étvágyat kívánok!

Vologya küszködött önmagával. Nem értett semmit. Mindjárt halálra ölik egymást, s akkor ez a nő itt szórakozik velük. Eljátszatja velük az utolsó reggeli forgatókönyvét. Szép emlék marad az utókornak. De az nekik már semmit nem fog jelenteni. Alig bírt pár falatot lenyelni. Közben lopva a szemben ülő ellenfélre tekintgetett. Megállapította, hogy annak sem fűlik a foga most a közös reggelihez. Hogy oldja a feszültséget, odanyújtott neki egy darab sajtot. A másik hálás pillantással köszönte meg. Vologya most a többieket nézte. Szinte mind lehajtott fejjel falatozott. Csendben, komótosan. Mintha húzták volna az időt. Így telt el kb 40 perc. Ezután Nitta megszólalt. Egészségükre. Most kérem, hogy  hang nélkül, szurkolás nélkül szkanderezzenek a szemben ülővel.Adjanak bele mindent! Nem számít ki győz.

Vologya Pjotr parancsnokra nézett. Látta diadalittas, kipirult arcát. Biztos volt benne, hogy előre elkönyvelte magában a győzelmet. A "verseny" elkezdődött. Izmok feszültek, izzott a levegő. Negyedóra múltán már kevés pár küzdött. Ekkor Nitta újból megszólalt. Kérek szépen még egy menetet. A katonák ismét egymásnak feszültek. Már nem csak a levegő szikrázott, hanem a tekintetek is. Enyhe izzadtságszag terjengett. Gyöngyöztek a homlokok, fújtattak a katonák.

Köszönöm.-szólt Nitta. Kérem, hogy most némán, és mozdulatlanul nézzenek farkasszemet egymással. Lehet pislogni, de félrenézni nem. Addig tegyék, míg nem jelzek. Vologya majdnem hangosan felnevetett. Ez a nő bolond. Szintúgy azok is, akik ezt engedik. Mi értelme van ennek? Felállt, távozni készült. Ekkor Nitta felkiáltott. Nem erről volt szó! Pjotr és Lev egyszerre mutatott a székre. Leülni! Aki feláll, hadbíróság elé kerül. Vállaltuk a kisérletet! Vologya megszégyenülten ült le. Néma csendben nézte a szembenülő szemét. Haragot latott benne. Ugyanezt látni az én szememben is.-gondolta meglepve. Tovább kutakodott a másik szemében.Látott benne szomorúságot, fájdalmat, kíváncsiságot, és igen , félelmet is. Vajon mi lehet a civil életben? Szívesen megkérdezte volna. Szája szólásra nyílt, de ekkor meglátta, hogy a másik, alig észrevehetően megrázza a fejét. Észbekapott. Hosszú percek teltek így el. A tekintetek meglágyultak.  Szerepet kapott a kíváncsiság, az együttérzés, megértés. Újabb percek múlva újból megjelent a félelem. Amolyan féltésféle. Biztosan képzelődöm.-gondolta Vologya. Hiszen nem is ismerjük egymást. Húsz perc elteltével Nitta halkan megszólalt:Köszönöm Uraim! Isten legyen önökkel!-mondta,majd szó nélkül bontotta a vonalat.  Éppen időben. Időben, mert Vologya bizony ismét parancsot szegett volna. A szeme sarkában kibuggyanni készülő könnyek miatt még a hadbíróságot is megkockáztatta volna. Egy katona nem sír. Nem sírhat. Főleg nem az ellenfél előtt.Lassan tápászkodtak fel az asztalok mellől. Egy gyors oldalpillantást vetett a másikra. Megdöbbenve konstatálta, hogy a másiknak is  könnyezik a  szeme. Fejét lehajtva kullogott el. Lev még váltott pár szót Pjotrral, majd visszatért az övéihez.

Másnap a hadszíntérre  megérkezett a tűzparancs. Mindkét félnek. A lövészárkok megteltek a fiúkkal, apákkal, férjekkel, szomszédokkal, barátokkal.

Tűz!-ordította Pjotr. A válasz néma csend volt. Süketek maguk?-azt mondtam, tűz! A válasz ugyanaz volt. Csend. Sűrű csend. Lev okosabb volt. Ő megértette a tegnapiakat. Ki sem adta a tűzparancsot. S a fejük felett keringő műholdak délután az egész világ felé a halomba rakott fegyverek képét mutatták. 

*

A világtanács tagjai sietősen távoztak. Menekültek.Nem erre számítottak. Legvérmesebb álmukban sem gondolták, hogy egy egyszerű kísérlet sikerül. A pénzcsap eldugul, a média pedig behódol. Behódol a békét akaróknak, az életnek.

*

Elnémul a fegyverek szava,

mindenki boldogan tér haza,

s ölelés jár  öldöklés helyett,

az élet diadalt ül a halál felett.


*

Minden jog fenntartva!


*

https://www.facebook.com/101609401536140/posts/502067948156948/

2022.03.05

Pásku Erzsébet

*

https://youtu.be/aJPouR_lSmM