Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Még kezdő volt a cégnél, mikor óriásit bakizott. Egy jelentős összeg  átvételét leigazolta  a küldő felé, majd  véletlenül visszautalta. Max észrevette, és helyrehozta, de úgy könyvelte el, mint hiányt. S a papíron ott virít Lilla aláírása. Bármikor nemcsak földönfutóvá teheti, hanem börtönbe is juttathatja. Valamit ki kell találnom. -gondolta elkeseredetten. Ezt meg lehet oldani tisztességes módszerekkel? Aligha.-húzta el a száját. Lassan bandukolt arrafelé, amerre Max eltűnt. Ez volt az egyetlen tájékozódási kiindulópontja. Elcsigázottan ért ember lakta területre. Taxi híján egy helybeli férfit fogadott fel, hogy hazavigye. Az úton egy terv formálódott ki a gondolataiban.Másnap reggel, már korán a munkahelyén volt. Rendezte az iratokat, kávét főzött, faxolt. Max meglepett arccal konstatálta, hogy a lány munkába állt. Minden ment a szokott mederben, mígnem Kamel rontott be az ajtón, eltorzult arccal. Lillát egy mozdulattal félresöpörte az útból, s berontott Max szobájába. 

A nyelvet, amin ordítoztak, nem értette a lány. Mikor végre Kamel távozott, a nyitva hagyott ajtón át csak Max halottsápadt arca, s gyönygyöző homloka látszott. Mindenki hazamehet!-suttogta, majd felcsattant. Kifelé mindenki!

A lakásban jóleső hűvös volt. Tőle szokatlan módon a kanapéra dőlt. Nehezen sikerült görcsös testét ellazítania. Gondolatai az utóbbi napok történései körül forogtak. Mintha csak szellemet idézett volna a gondolat teremtő erejével, "felbukkant" a lény. Mint egy vicces kis Cupido, belefújt a lány arcába. Lilla összerezzent. Ne kezd! Nem félek tőled! Nincs itt keresnivalód, míg fel nem feded, ki vagy te! Azt hitted, annyira naív vagyok, hogy bevettem azt a maszlagot, miszerint majd a végén kiderül ki vagy te? Lilla hangja gúnyos volt. Olyannyira, hogy elszégyellte magát. Ez nem én vagyok. Bárki is ő, sosem bántott. Eddig nem. Fáradtan csukta le a szemét, de aludni nem tudott. Gondolatban bocsánat kérően megsimította a valami kezét, engesztelésképpen. A válasz nem késlekedett, a lény ugyanott megsimogatta a lányt. Majd kis szünet után az arcán érezte az érintést. Aztàn a nyakán, száján, hasán, egyre lejebb. Ilyen érzelemvasútban még nem volt része. Egyszerre érzett izgalmat, kíváncsiságot, dühöt és megrökönyödést. Száját szólásra nyitotta, de megszólalt a csengő. A postás csomagot hozott. Óvatosan nyitotta ki a pici dobozt, és ekkor megpillantott egy sálat. Azt a s sárga-neonzöld selyemsálat, amit a tűzriadó estéjén a várban hagyott...

Folytatása következik...

A ház az ódon, múltidéző külvárosi területen állt. Kétszintes,   régi,  vörös  téglából épült, angol-amerikai stílusú, még ma is hangulatot árasztó pompájában "tündökölt". Semmi kúlönös, de maga volt az idő. A régi vasútállomáshoz tartozott, régen a vasút tulajdonát képezte. Mára bérház lett. A második emeleten, egy kisebb sarokszobában lakott Joe. A vasút biztosított számára csekély járadékot. Ezt azzal érdemelte ki, hogy annak idején, még pályamunkásként, rátolatott egy tehervagon. Azóta hívják szerencsés flótásnak, pontosabban  már csak flótás Joe-nak.  Soha többet nem tudott dolgozni, jobb lábát erősen húzta. Mégis azt mondták neki, adjon hálát az égnek, túlélte. Hálát? Na hisz! Munka nélkül, nyomorékon senkinek nem kell. A járadékából egyik napról a másikra tengődött. Egy szál kolbász, 2 savanyú uborka, egy szelet vastag kenyér  volt az ebédje többnyire. Hó vége felé már ez sem jutott, csak egy -egy tányér leves. Reggelizni nem szokott, nem is tudott volna, a vacsorára elfogyasztott 3 pint bor megtette hatását. Napjai a környéken való kóborlással teltek,  kidobott értékek után kutakodott. Eddigi legnagyobb kincse, amit talált, egy göthös kiskutya volt. Maga sem tudta miért, befogadta. A Golden retriever és a hosszúszőrű skót juhász keverék a környék kedvence lett.Zsemleszínű feje, lobogó fülei láttán mindenki mosolyogni kezdett. Mindenhonnan csurrant , cseppent neki pár falat. Palotás névre keresztelte, feltételezett előző lakhelye után.  Most is elkísérte Joe-t, a kertvárosi városnegyedhez. Ez a városrész igazi kis nyugalom szigete volt. Emeletes faházak, különböző stílusban. Mindegyik igazi kis ékszerdoboz. A Viktoriánus stílusú,  nagy, többcsaládos ház a  maga a gazdag díszítésével  virított ki a többiek közül. Palotást ezen a környéken dobták ki két éve. Joe szeme fürgén járt, bár itt a szemetes konténereket csak csütörtökönként szokták kitenni. Most csak pár törött szék, lavór és konyhai eszköz hevert a füvön. Lehajolt, hogy jobban megnézze, ám egy pukkanás után éles fájdalmat érzett a még ép, bal lábában.Valami meleg folyt végig a combjától lefelé. Még éber volt, mikor egy ablakban egy puskacsővet látott felvillanni, ami most  a kutyáját célozta meg.Palotás nem várta meg a lövést. Nyüszítve rohant el. Te haszontalan!-hörögte utána Joe, majd elájult. 

A kórházban tért magához, nem tudta hogyan került oda. Különösebben nem is érdekelte, a bor után áhítozott, amit már erősen kívánt. Azt viszont nem kapott.  Bejött a nővér, hozott ennivalót, bőségesen, újságot, és mielött elment, széthúzta a függönyöket is. Joe elképedt. A városközpontban volt, a luxusnegyedben, a legjobb kórházban! A városnak ez a része különös gazdagságról árulkodott. Minden épület csupa üveg és acél, diszkrét eleganciával. Nincsenek különös jelképek az épületeken, mégis ordít róluk, hogy egy híres Japán tervező keze munkáját testesítik meg. Érződik rajtuk, és az elhelyezkedésükön a feng shui szabályai. Halvány zöldes-kékes üvegeikkel, rengeteg,  jól elhelyezett terebélyes növényeivel, maga volt a modern paradicsom. Nővérke! Itt valami tévedés lesz!Nekem ezt nem fizeti a biztosításom! Sőt, biztosításom sincs! Mindjárt bejön az orvos, és mindent elmagyaráz.-mondta mosolyogva a nővér, majd elment.Nemsokára megjött az orvos is. Jó napot Joe! Tudja mi történt magával?-kérdezte a fiatal orvos. Homályosan. Rémlik, mintha egy ablakból rámlőttek volna. És arra a haszontalan kutyámra! Az orvos nem szólt semmit, csak megvizsgálta Joe-t. Dolga végeztével kifelé menet halkan szólt vissza. A kórházi költségek miatt ne aggódjon. Kiegyenlítették, előre. Két hétig a vendégünk lesz. Ajánlom figyelmébe a tévét és az újságot szórakozásképpen. Joe-t azonban  nem érdekelte semmi haszontalan dolog, csak aludni akart. Tiszta  ágyban végre, tele hassal. Félálomban azért még elmotyogta:Ha haza megyek kiteszem a hálátlan dög szűrét. Másnap reggel , evés közben mégis átlapozta az újságokat. Megdöbbenve vette észre , hogy a címlapon Palotás pózol a nővérkékkel, orvosokkal. Mi a fene? Mi történt? Olvasni kezdett. "Palotás a hős kutya". Életeket.mentett egy keverék kutya! A kertvárosi részben, a leggazdagabb család házában betörők garázdálkodtak. Az arra járó  rokkantnyugdíjas vasutasra és kutyájára rálőttek.A vasutas súlyosan megsérült. A kutya elmenekült, és a legközelebbi rendőrörsön hangos ugatással hívta fel magára a figyelmet. A kiérkező rendőrök a rablókat elfogták, és a házban egyedül tartózkodó 10 éves kisfiút kiszabadították. A ház elött ájultan fekvő,,  sok vért vesztő gazdit kórházba szállították. Így Palotás két életet is megmentett. Kiderült továbbá az is, hogy ebből a házból tették ki kölyökkorában a kutyust, s most hálájuk bizonyítékaként visszafogadnák. 

Joe torka összeszorult. Azt már nem! Ő az én kutyám! Lelkiismeretfurdalás, kétség  gyötörte. És ha Palotás őket választja? Infúzióval teletüzdelt karja erőtlenül hanyatlott a takaróra. A kórterem ajtaja kinyílt, és ő könnyein át megpillantott egy jellegzetes, zsemleszìnű fejet...

Az éjszakát az autóban töltötte. Egy szemhunyásnyit sem aludt. Reggel aztán útnak indult. Néma csend volt körülötte, a "lényt" sem érezte. Bár voltak vele kapcsolatosan kétségei, elég erősek, most mégis zavarta ez a hirtelen jött csend. Az elmúlt hónapok alatt annyira hozzászokott, hogy nincs egyedül sosem, hogy a mostani csend ijesztő volt. Lassan sétálva indult el az úton, amiről fogalma sem volt hogy hova viszi. Jó órája sétált már, mikor szembejött vele egy autó. Meglepetésére Max autóját látta közeledni. Feszülten nézett körbe. Esélye sem volt eltűnni. A fekete Honda megállt mellette, s Max kiszállt. Egy perc  feszült, néma csend után  hátborzongató hangon szólalt meg. Remélem tudja, hogy mit csinált? Kamel visszamondta az üzletet. Ezért felelni fog! Lilla most ért el ahhoz a ponthoz, hogy úgy érezze, nincs veszítenivalója. Tényleg? -kérdezte gúnyos hangon. Ki és mi jogosította fel arra, hogy mint egy árucikket, eladjon? Hogy úgymond szolgálatba állítson bárki kényére kedvére? Minek néz maga engem? Bár ez nem is kérdéses... Nincs a munkaszerződésemben semmi arra utaló rész  hogy konzumnő lennék. És ha már itt tartunk, felmondok. Azonnali hatállyal.-mondta Lilla egyszuszra. A főnöke szeme nem ígért jót. Ezt még meg fogja bánni! A két hónap felmondási időhöz ragaszkodom, de most szólok, meg fogja magát gondolni. Erről kezeskedem. Beszállt  az autóba, és otthagyta az elképedt lányt. Na ,hiszen! Hogy tudna visszatartani? Kényszeríteni csak nem fog. Nem tud. Nem tud?

Hirtelen félelem hasított belé. Egy régen eltemetett  kép bukkant fel  lelki szemei előtt...

Folytatása következik...

Ettől az érintéstől most ideges lett. Élenken emlékezett még arra a napra, mikor először "érezte" őt. Egy februári napon, munka után az ágyon  fekve zenét hallgatott. Hogy ne zavarják a külső zajok, ami a kis turistalátványosságnak számító  utcában mindennapos volt, feltette a fejhallgatóját. A véletlenre bízta a zenei kínálatot, azaz inkább a szolgáltatóra. Meglepetésére , eddig számára sosem hallott, de izgalmas zenéket dobott neki a gép. Sikerült is kellemesen ellazulnia, mikor hirtelen összerándult. Olyan érzése volt, mintha egy vödörnyi pókhàlót öntöttek volna a fejére. Írtózva hadonászott, tépte le  magáról.... a semmit. Nem volt pókháló sehol. Furcsállotta, de napirendre tért felette. Az elkövetkezendő napokban aztán lassan kezdte azt hinni, hogy megtébolyodott. Furcsa dolgokat tapasztalt. A laptopja folyamatosan átirányította egy játékra, szinte kikerülni sem tudta. Szavakat, mondatokat kellett kirakni, amolyan betűjáték volt. Kíváncsiságból játszani kezdett, s hamar az élmezőnyben volt.  Ekkoriban tűnt fel neki, hogy az esetek 70-80 %-ban ugyanazt a pontot éri el. 88. Utánanézett, mit jelent a szám. Sötét múltra (is) utalt a jelentése. Ezért letörölte a gépéről a játékot.Azonban a szám elkísérte. A tévé gyakran átváltott a 88. adóra. A boltban egymás után háromszor 88 forintba került az egy db zöldség, amit lemért. A telefonján valaki rendszeresen hívogatta a 88 -as körzetből. Mindenhol visszaköszönt a 88. Sosem nevelték vallásosan, most mégis óvatos lett. Arra lett figyelmes, hogy a "kísérő" fogja a gondolatait. Gondolt egy zeneszámra, s voilá, nár fel is csendült a rádióban. Ahányszor  kipróbálta, annyiszor sikerült. Szinte bármit "kért" az azonnal teljesült. Egyik alkalommal komolyan megijedt. Elvágta a kezét főzés közben, s épp bekötözte, mikor a rádióból "üzenet " érkezett: menj orvoshoz, mély a seb! Erősen vérzel! Nem és nem! Azért sem! Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? Nem kapott választ. Azt hitte, elmeje megbomlott. Leült a laptop elé, időpontot keresett magának. Meglepetésére, egy közösségben egy fiú ugyanilyen történésekről számolt be."Este tévét néztem az ágyamon, és valaki vagy valami végigsimított a hátamon!" -írta, és nem nevették ki. Egy hölgy arról számolt be, hogy mindig a kigondolt zene szól a rádióból, bármelyik adóra kapcsol. Egy fiatalabb, gyermekét egyedül nevelő hölgy azt állította, hogy intim zónáit ingerli "valami", s ő tőle szokatlan módon reagál az érintésekre. Kínos, és félelmetes az egész.Megint mások, sokan, azt állították, hogy ez a valami hallja a gondolataikat. Mindenki kereste a magyarázatot. Volt aki titkos katonai fegyverre gyanakodott, hisz erről szóló hírek már régóta keringtek a neten. Volt aki a vallásossága miatt démoninak titulálta az erőt. Volt aki földönkívüli faj jelenlétét sejtette. Volt aki írni sem mert róla, csak figyelt megdöbbenve.  És így tovább... Szokás szerint konteósoknak titulálták őket. Lilla elgondolkodott. Ennyi ember nem hülyülhetett meg egyszerre. Feltette hát a kérdést a laptopon keresztül. Ki vagy te? Pár pillanatig csak villogott a kurzor  majd megjelent a válasz: Majd a végén megtudod...

Folytatása következik...

Görcsösen igyekezett lefejteni magáról a kezet, miközben nem csak az ijesztő szemet látta, de érezte az alkoholittas leheletet is. Kamel gúnyos kacagásától az ájulás kerülgette. Na mi a gond kiscsibém? Hogy merészelted figyelmen kívül hagyni a vacsorameghívásom? Lilla végre ki tudta tépni magát a szorításból. Mégis, hogy merészeli? És hogy jutott be a szobámba? Kamel ismét felröhögött. Rövid a memóriád csibe. A főnököd egymásba nyíló szobákat vett ki. Nemdebár? Ez ki is ment a fejemből.-mondta ki hangosan a gondolatát a lány. Úgy megkönnyebbültem, hogy Max nem jött el, hogy meg sem fordult a fejemben a másik szoba... Kamel most nyugodt, éles hangon szólalt meg. Mégis, mit hittél, véletlenül küldtek téged ide? Nem kisanyám. Én néztelek ki magamnak a cégetek honlapjáról. Úgymond megrendeltelek Maxtól, vacsora utáni desszertnek. Ha tiltakozol, találok módot a szerződés felmondására. És akkor nektek annyi. Vagy nem is verte nagydobra a nagybecsű főnököd, hogy a csőd szélén álltok?  Egy határozott, gyors mozdulattal az ágyra dobta az elképedt nőt, és teljes súlyával ránehezedett.  Menjen ki innen, vagy segítségért kiáltok! Hívjuk fel Maxot, hogy világosabb legyen amit mondtam?-gúnyolódott a férfi, majd a hajánál fogva hátrarántotta a lány fejét, s a nyelvét ledugta annak a  torkán. Ekkor megszólalt a tűzjelző. Egy gyors, dühös pillantás után a férfi  ellökte magától áldozatát, majd eltűnt a két szoba közti ajtóban. A lány nem törődve a vészcsengővel, gyors mozdulatokkal összekapkodta a  legfontosabb holmijait, s lesietett a lépcsőn. Mire leért, kiderült, vaklárma volt a tűz. A portára sietett, s jelezte végleges távozását. Beült kis piros autójába, s anélkül, hogy tudta volna merre az arra, elindult, bele a vaksötét éjszakába.  Csak nyomta a gázpedált, s az Austin egyre nagyobbakat ugratva szinte nyögött alatta, majd egy nagyobb huppanó után megadta magát. Ekkor Lilla sírógörcsben tört ki. Ömlő könnyein át próbált fényt,  vagy bármi kapaszkodót találni a tájékozódáshoz. Felkapcsolta a reflektort, legalább azt lássa, van e út elötte. Ekkor valami,(?) megérintette...

Folytatása következik...