Perzsi. blogja

Fagykék tó  hűvös partján,

békazöld lencsék között,

malacrózsaszín virág,

ordasszürkét döfött.

A medvebarna ágon,

szivárványos páva ül,

piszkos karmazsin vágyon,

a kéj ólilát fütyül.

Vérvöröses vad duhajként,

ibolyakéket  énekel,

kagylószínű gyöngyhajúként,

zöldarany mézcsókkal felel.

Fakószürke álmok felett,

habfehér felhő hegedül,

hollófekete, ha nevet,

mert színtelenként: elterül.

A végtelenségig lehetne folytatni, egészen elképesztő színmeghatározásokkal. (Megártott a május   :-)   ) Folytassam? :-)

Szeretettel várunk minden tagot a fórumba. Jó játékot kívánok! Link a fórumé, a vers alatt.

Megszülettél

Te vagy az oka, hogy szeretlek,
igen, te ! Vágd magad fegyverbe,
ha velem most harcolni akarsz,
nem tehetsz semmit, itt a tavasz,...
Mikor leszülettél a mennyből,
téptél egy darabot a szívemből.

https://forum.poet.hu/versben-magyar-dal-cime--zene

https://www.youtube.com/watch?v=T-nZY1GTlZU

Napfény az ágon,
jaj, de nem bánom!
Szívem-lelkem megkergül,
széles határ bezöldül.

Tollas csirip ül,
napfény felderül.
Érdemes volt előbújni,
csőröknek okot ad: fújni.