Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Gondolatok
Perzsi.•  2023. január 5. 15:34

2022. -Saját blogstatisztikám

Eljött, hát a számvetés ideje. A blogoknál nincs statisztika. Összeszámolhatnám, mennyi olvasója volt összesen a blogjaimnak. Nem teszem. Anélkül is pontosan látom, érzékelem, érzem a valót. Az olvasottság jelentősen visszesett. 2022-ben a 2021 -es évhez képest,  kb a felére. Viszont, a 2020-as évhez képest meg az ötödére. Szóval hátrafele megyek, nem előre. Ennek az okát, ti olvasók tudjátok csak. ( elnézést a kollektív tegezésért,). Látok magamban hibát. Néha poénkodom, néha bőbeszédű vagyok, néha mit tudom én. Írhatnám, ez csak egy statisztika. Ám ez ugyanúgy működik, mint a bevásárlás. Amelyik boltnak nincs forgalma, az bezár. Tényleg elmegy az ember kedve az írástól. S nem tesz jót az sem, hogy nincs, vagy alig van hozzászólás az iromány alatt.

Mindenkinek sikeres írást, blogolást kívánok!

Perzsi.•  2023. január 1. 12:07

Messze szállt

Új év, új remények,

és  én lázban égek,

vár -e rám valami csoda, 

vagy valaki azt súgja: soha?


Egy vagyok, mind közül,

mégis oly egyedül,

megéri bizakodni?

Vagy hasztalan vágyakozni?


A kérdésre néma csend a válasz,

Jót kívánsz, vagy rosszat? Ideje, hogy válassz!

*

+1 haiku


Vége a pukknak,
a buborék messze szállt.
Csendes vasárnap.



Perzsi.•  2022. december 31. 10:36

Örömmel engedlek utadra

Azt mondják, tanulhattam tőled,

valamit téphettem belőled,

de az a rész, mi nekem jutott,

csak nevetett, és egyre futott.


Előlem, incselkedve, gyáván,

szíve nem esett meg az árván,

ki könnyeit nyelve esdekelt,

csak egy szelet jövőt mutass meg!


Lesz-e, ki fogja majd a kezem,

s kutatva keresi a szemem?

Hogy kiolvassa minden gondolatom,

és ha kell, karddal vágja szét bánatom!


Ki a fájdalmat bebörtönzi,

helyette a humort rögtönzi,

elfújja a fekete felhőket,

Ő védelmezi a merengőket?


Óév, te csalfa , kis gonosz,

örömmel engedlek utadra,

mert segítségemre jött Kronosz,

s fehér fátylat vont a múltamra!

Perzsi.•  2022. április 10. 17:22

Az élet peremén

Az élet peremén.


Hajnalodik. A félhomályban halkan szemerkél az eső. Ő csendesen, hogy senkit fel ne ébresszen, pakolja ki a szemeteskonténert. Derékig lóg benne, hátha talál valami értéket az alján. Bő negyedórán át tevékenykedik, csekély haszon reményében. Azt a keveset, amit értékesnek talál, a szatyrába teszi. A többi hulladékot pedig az utolsó darabig vissza a kukába. Állok az ablaknál, és potyognak a könnyeim. Bár csak tehetnék érte valamit! Fohászkodom. 2 hét múlva látom újra. A jelenet megismétlődik, csak most délután van."Munkája"végeztével most nem megy el. Leül a házunk előtti padra. Kapkodva csomagolom be az almáspitét. Még meleg. Leviszem, megkérdezem, elfogadja e? Mosolyogva, alázatosan köszöni meg. Olyan alázattal, hogy a gyomrom görcsbe rándul tőle. Ordítani szeretnék. Ne, ezt ne! Nem vagyok több nálad! Sőt... Halkan mondom, ha máskor is jár erre, és meglátom, viszek le ennivalót. Újra fohászkodom, hogy tudjak segíteni. Újabb 2 hét múlva jár erre, félhangosan motyog, míg válogatja mások szemetét. Van maradék ennivalóm. Tétovázok. Maradékot érdemel? Biztosan megenné azt is, jobb mint éhezni. Nem tudom levinni, székhez köt a görcsös  testi fájdalom. Reménykedem, hogy a ház felé indul el, s akkor tudok jelezni neki. Nem így történt. S én szégyenemben, s tehetetlenségemben, újra csak bőgök. Miközben peregnek a könnyeim, az ég felé fordulva azt kérdezem:biztosan jól van ez így? Miért én vagyok a szerencsés, s ő miért nem az? Mit változtat a helyzetén pár tál meleg vagy hideg étel? A semminél több, de szégyellnivalóan kevés.Nem tudom őt, s a mosolyát kiverni a fejemből.  Most szégyenlem magam, s azt, hogy ember vagyok. Úgy érzem, megbuktam.


2021.11.12

Az elmúlt 5 hónapban minden szeméttároló el lett ketreccel különítve, s lakattal le/elzárva. Már ennyi sem jut...

Perzsi.•  2022. március 23. 20:04

Az árulás

Olvasgattam. Itt, és máshol is. A mai kiélezett helyzetben az embernek jobban szüksége van a barátaira, mint máskor. S szükségszerűen elgondolkodik. Vajon, ha ennél is nagyobb baj következik be, átmegy e a barát a barátság próbáján? ( Vagy akár egy szomszéd, mukatárs, vagy a család?) S én megállom e a helyem?

Másfél éve "elvesztettem" egy barátot. Fél évvel azután, hogy szükségállapot lépett érvénybe. De annak semmi köze nem volt kettőnkhöz. Mindig számíthattam rá, s ha a szüksége volt rám, akkor  ő is számíthatott rám. Aztán belekeveredett egy vitába. Önhibáján kívül.Provokálták. Kéretlenül,( s talán ezen van a hangsúly) kiálltam érte. Örült neki, de megjegyezte, most ezzel szereztem magamnak ellenfeleket, s bántani fognak.  Pár hónap múlva sejtése beigazolódott. Igaza lett.  Bántottak, több alkalommal is azok, akik anno őt is.Mikor ezt jeleztem neki, megkérdezte mi történt? Elmeséltem. "Kinevetett". Kinevetett, majd képletesen az engem bántalmazók mellé állt. Mert , hogy keresztülhúztam a számításait. Akkor tudtam meg, Trójai falónak szánt engem. Megpattant bennem valami. Ami eltörött, azt meg lehet ragasztani ugyan, de sosem lesz az eredeti. ( leginkább semmilyen nem lesz). 


S hogy az élet milyen kiszámíthatatlan: Kb 2 hete jelentkezett egy régi barátnőm. Az elmúlt 40 év alatt kétszer láttam, ebből is csak egyszer beszéltünk. Kedves, segítőkész,( nem kértem tőle semmit, ), de nem tudom, hova tegyem ezt a hirtelen érdeklődését. Főleg nem e 2 mondatot:

1:Te voltál s vagy a legjobb barátnőm.

2: Én szeretlek téged.(nem úgy)


S bennem megszólalt a vészcsengő. Lehet, túl gyanakvó vagyok. Lehet...