Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Csendes a város, aluszik,

csak éjjel jön jármű, satuzik,

itt megfordultak a napszakok,

s én lassan el is ballagok...

Nincs már kékje az égnek,

minden fátyolszürke,

reggeli zene a péknek,

néhány részeg ukrán ürge.

Betört kirakat, sörösüveg cserép,

eltusolt cirkuszok, mert most jő a nép,

s illik segíteni, mint egy jó cseléd,

csak hát tudd ,ki  is tart feléd.

Neked nem jár más, max a szád,

s nem segít más, csak a barát,

de ha mindened odaadják:nekik,

a neved is örökre odaveszik.

2022.03.30

Félreértések elkerülése végett:

Adományoztam, s fogok is.

Sírtam, s fogok is.

Háborogtam, s fogok e?

Városomban nagyon sok vendégmunkás van. Jó ideje. Nem 1 hónapja. Az ipari parkban ketségbeesett városlakók kuncsorognak munka után. Nem kapnak. Nem jár utánuk támogatás. Csak a külhoniak után jár. Tizenöt éve pályázó, (önkormanyzati lakásra várók) albérletben élők nem kapnak lakást. A meglévő 13 db lakást külhoniak kapták meg. Szupergyorsasággal az elmúlt 2 hétben. A város központjában betört kirakatok. A vendéglátóipari egységben halálra rémült pultosnő. A vendégek mentették meg a fizikai erőszak ellen. A média hallgat. Ha nincs hír, probléma sincs. Ezeket a dolgokat épkézláb fiatal FÉRFIAK követik el. S a városlakók lassan kivetkőznek emberi mivoltukból. Mert segítettek, segítenek, külön kisbusszal vitték el a határra 2-3 hete az összegyűjtött adományokat. Mert van igényünk a jóságra, a segítségnyújtásra. De nincs szükségünk a másodlagos, megfélemlitett állampolgár szerepére. Szétszakad a szìvünk, lelkünk, elménk.

A sírás kerülgette. Igyekezett leplezni, de nemigen sikerült. Szája széle meg-megrándult, tekintete homályos volt. A házasságuk elején  bálványozta, ajnározta a férjét. Látszólag egyenrangú felek voltak a házasság intézményében, de mégsem. Mindig a férj volt a dominánsabb. Szava ellentmondást nem tűrt, főleg, ha megmakacsolta magát. S ez bizony gyakran előfordult. Nem érdekelték az évfordulók. A nőnap sem. Kedvenc szavajárása az volt:ettől semmi nem változik! Mennyire tévedett... Sosem hozott virágot, akkor sem, mikor már a kislánya is értette, érezte, mit jelent a nőnap, mi az a szép gesztus. Ha a neje s lánya az iskolából, a munkahelyről virágot vitt haza, el nem maradhatott a "hegyibeszéd": mekkora marhaság ez! Mekkora képmutatás!  S most ott áll az asszony a konyhában, legörbült szájjal. 16 évi házasság után már rosszul esik neki a magyarázat. A magyarázat, hogy neki nem "jár" virág. A férj érzi, hogy baj van. Rákérdez:ne fintorogj, mondd meg, mi bajod! A feleség nem szól, csak néz maga elé. Nem akar vitát. Aztán kibújik a szög a zsákból. A nőnap miatt?-kérdezi gúnnyal a hangjában. De hiszen mindennap nőnap van! A feleség végre megszólal:kevesebb lennél, ha csak egyszer hoztál volna virágot? Nem egy szál virágon múlik. Te többet érsz egy virágnál. Meg megbeszéltük az elején, mit gondolok erről. Az elveim... - vetette oda foghegyről a férfi.Az elveid! -kiáltott fel a neje. Meg aztán nem megbeszéltük, te kijelentetted, hogy nincs nőnap. Mit gondolsz milyen érzés nekem, hogy még a szomszéd is adott a lépcsőházban virágot, aputól is kaptam, mindenkitől, csak tőled nem? Sohasem...-mondta elbicsakló hsngon, és otthagyta a férjét.  Másnap kapott:bonbont. Virágot nem. A következő évben csodaszép virágot. Aztán soha többet, semmit. Nőnapkor nem. De a házassági evfordulót sosem felejtette el...

Nap, nap után. Hol beborul az ég, hol kisüt a nap. A világ megy előre,(?) miközben én úgy érzem, itt maradtam. Magnak.(?) Magamnak. Csak sejtem mi a cél, de az erőm fogytán.Néha felcsendül egy egy kacaj, néha idekacsint ő is... Néha. 

S közben zakatol az önbiztatás:tarts ki, tarts ki, nem tarthat örökké!

Hé, Öreg! Nem felejtettél itt valakit?

Manya elmélyülten nézett maga elé. A bukszájában lapuló pénz nem volt sok. Igaz,az ünnepig még lesz egy bevétele,talán. Azt ígérték,a 13.havi bér első felét még idén megkapják. Csak úgy legyen! Egyedül nevelte fiait, Tivadart és Gergőt.A válás óta ez a 4. külön töltött Ünnep. A menüsor eltervezve, de a bevásárlás még hátravan. S a fenyő beszerzése is. Mióta már nem csak neki kell megvennie, hanem be is faragnia a talpba, azóta ez már nem öröm.Nagyot sóhajtva eltette a pénztárcáját, és a telefonhoz lépett

A fiúk ma hamarabb értek haza, hisz megkezdődött a téli szünet. Manya szerencséjére olyan helyen dolgozott, ami követte a tanévet és a szüneteket, igy náluk is szünet volt. Belegondolni is rossz,mi lett volna, ha még külön meg kellett volna oldania a szabadságot. A fiúk szokásukoz híven,marakodtak a távirányítón. Mindegyik a maga kedvenc műsorát nézte volna. Fiúk! Ne veszekedjetek! Kicsit játsszatok,nemsokára indulunk a bevásárlókörútra. Nem, én nem akarok menni.-kiáltotta Gergő. Én sem, szólt a bátyja. Nélkületek nem fog menni. Nem bírok el mindent egyedül. Be kell mennünk a halashoz is, fát is kell vennünk, és a kínaiba hogyan vegyek új csizmát neked fiam, ha nem vagy ott? Ez hatott. Tivadar csizmaja ugyanis 4 napja tönkrement. Az is  kínai gyártmány volt. Nincs pénz másra, a minőségi háromszor, négyszer drágább. Annyi pénzt nem tud fèlretenni. Marad a kínai, és az ima, hogy kitartson tavaszig.Odakint a hó kövér pelyhekben hullani kezdett.

Az üzletsorok előtt nem volt túl nagy a tömeg. Az emberek többsége már napokkal ezelőtt bevásárolt.Manya reménykedett, hogy még kap halat. Fagyasztott hekket szeretett volna. Amint az üzletbe léptek, megcsapta az orrát az állott, nedves halszag. Nem szerette. Itt ugyanis lehetett élő halat is kapni,többfélét is. A fiúk rögtön a hatalmas akváriumhoz rohantak. Ezt,ezt vedd meg!-kiáltották lelkesen, egy közepes méretű pontyra mutatva. De fiúk! Sosem vettünk még élő halat, nem is tudom leölni,és megpucolni sem. S nem is szeretem a ponty ízét. Hiába minden szó,a két fiú makacs volt, így végül egy műanyag vödörbe a hallal együtt léptek ki az ajtón.A következő boltban szerencsére a többi élelmiszert meg tudták venni, egy helyen. Következett a kínai kisbolt. Belépve alig fértek el, annyian voltak, s a bolt eladótere is kicsi volt. A csizmáknál akadt egy szabad szék, ide ült le Tivadar a kiszemelt csizmával. Pont a lábára illett. Mikor lehúzta,akkor vették csak észre az árát. Majdnem annyiba került, mint a másik áruházbeli minőségi áru. Fancsali képpel,szomorúan tették vissza a polcra. Keressünk másikat!De nekem ez tetszik!-szólt a gyerek. Ebben a pillanatban az öccse zendített rá. Zoknikat is vegyünk, megígérted!És otthon hagytam a kesztyűmet, s fázik a kezem.Manya kis hijàn sírva fakadt a bolt közepén.Végül Tivadar választott magának másik csizmát, ami valamivel olcsóbb volt. Kilépve a boltból a fiúk hazafelé indultak. A fa fiúķ,a fa! Kevés lelkesedéssel indultak a teherautó felé,amin a fák voltak. Manyának iparkodnia kellett, hiszen a fiúk jól láthatóan fáradtak és nyűgösek voltak.Egy hosszúlevelű lucfenyőt választott. Az eladó készségesen mérte le,s tekerte össze egy kötéllel. Kis fogantyúfélét is csomózott a végére, hogy könnyebb legyen cipelni. Mégis,a hazaút keserves  volt.Manya levette a kesztyűjét,s fia kezére húzta.Ne fázzon, ne fájjon.. A kesztyű alà is befurakodott azonban a tüske. Az út csúszott, a hó szakadt, a szél csípősen az arcukba vágta a hódarát. A 10 perces út most óráknak tűnt. Végre csak hazaértek.A gyerekek a szobájukba vonultak  felmelegedni,Manya pedig még küszködött egy sort, mire a parányi erkélyre kivonszolta a fàt,és rögzítette,nehogy felboruljon.A halat azonban nem tudta hova elhelyezni, csakis a kádba. Ez nem jó így, még 3 nap van Szentestéig...

24-én hajnalban Manya a szomszédék veszekedèsére ébredt. Àlmosan pislogott,s félálomban ara próbált rájönni, miért látja zöldnek a azőnyeget,ami amúgy krémszìnű. Hirtelen felpattant a szeme, teljesen éberré vált. Előző este behozta az erkélyről a fenyőt, hogy az kiengedjen,s könnyű legyen majd befaragni a tartóba. Erre kevés esélyt latott. Az összes levél ott hevert a szőnyegen.A kopasz fa meg mintha hangosan nevetett volna,csúfondárosan. Kétségbeesve telefonalt a szüleinek,mi történt. Szerencséje volt,épp akkor haladt el egy fákkal teli teherautó a szülői ház előtt. Ám a papa hiába integetett hevesen,a söför nem látta. Így"üldözőbe"vették a járműt, s két helységen át utánarobogva végre sikerült leinteni a szállítót. Vettek fàt. Pici,rövidlevelűt. Fenyő,fenyő, már egyrement,csak legyen a gyerekeknek fa. Felsóhajtva lépett a fürdőszobaba,hogy kivegye a halat a kádból. Előre félt attól,hogyan lesz képes  megölni a halat. Nem kellett. Megdögölve,hátára fordulva lebegett ,félig elsüllyedve a vízben. Ezen a sokkon is túltéve magàt elkészítette az ünnepi menüt. Töltöttkáposzta, sültoldalas,burgonyapüré, halleves helyett húsleves, beigli, gyümölcssaláta,és csirkepaprikás.  Már sötétedett,mikor együtt elkezdték a fa díszítését. Ezt valamiért szerették a fiúk.Nevetgéltek,viccelődtek, s kis szaloncukorral való célbadobás is belefért a bolondozasba. A háttérben  halk zene szólt Kezdett felengedni az elmúlt napok feszültsége. Már csak a csúcsdísz hiànyzott,mikor a fa felborult. A díszek több mint fele eltörött,a szaloncukrok lepotyograk. Dermedten álltak a szoba közepén. Manya mozdult meg elsőként. Semmi gond,feldiszítjük újra. Kevèsbé vidáman, de újra nekikezdtek. Kèsz lett,de szép nem lett. Manya kiment a konyhába a gyertyákért,ès az ajándékokért. Nagyon kimelegedett a készülődésben,kinyitotta a kisablakot. Közben a vacsorára előkészített felfújtat a sütőbe tette..Bekiáltott a szobába.Gergő nyisd ki kérlek te is egy gyors szellőztetésre a teraszajtót! Mire észbekapott,a fa a kereszthuzattól ismét a földön hevert. Nem szóltak egy szót sem. Nem volt mit. Miutàn beküldte a fiúkat a szobájukba,hogy vegyék fel az ünnepi ruhájukat,nekiàllt harmadszorra is a fa díszítésének. Előkotorta a déditől kapott közel 50 éves díszeket,a papír láncfüzéreket, sebtiben kreált jègcsapokat,s díszített. Automatikusan,miközben a nyitott teraszajtó felé fordulva az ég felé sziszegte:ha a fene fenét eszik is,itt ma akkor is Karácsony lesz! A fa megbillent. Elkapta. Az árus által összekötözött spárgával a fàt kikötötte a radiátorhoz. Hogy biztos legyen a dolgàban,lódított kettőt a fán.A díszek csörömpöltek,a fa libegett,de eldőlni nem tudott. Elégedett mosoly futott végig az arcán.Átöltözött,letette a fa alá az ajandékokat,bekapcsolta a zenét,és behívta a fiúkat. Innentől minden rendben ment. Megnyugodva ültek a szőnyegen a családi társasjáték fölött,s igazán élveztek az estét. Ekkor  Gergő megszólalt. Anya,mi ez a füst a konyha felöl?

Hamiskásan közelít a fájdalom,

bőröd alá befészkel,

s úgy csókolja fáradt  tested,

mintha szeretőd lenne, egészen.

Nem kérdi, maradhat e, s mi végre?,

csak bújik hozzád, szorosan,

s ha ordítod is, menj el innen,

csak harapdál, szorgosan.

Félig ájult tested mélyén,

fellángol a vágyódás,

s az álomvilág hegytetején,

beköszönt a másvilág.