Az oldal tulajdonosa még nem írta meg az első bejegyzését. Nézz vissza később!
Bársonyos léptekkel,oly puhán érkeztél,
miként az álmos ősz ,harmatkék hajnalon,
ködfátyolla
s gyémántcseppeket szórtál szét az avaron.
Hajnal pírja festette vörösre orcádat,
mikor felidézted a forróan vad nyarat,
suttogva egy név szállt vágytól duzzadt ajkadon,
elkéstél;az ősz már betemette a fagyalt.
Akarom, hogy zokogj, sirasd azt, mit veszni hagytál,
őt, ki rózsának öltözve elmegy a fagyos széllel,
s könnyedben gyémántként ragyogjon a holdfény, napvilágnál,
magányos zárkád legyen egy szív, s ölelkezz a téllel.
2020.Októbe
(Perzsi.)
Szerkesztő: Perzsi.