Karácsonyi káosz

Pásku Erzsébet

Karácsonyi káosz

Elfuserált Karácsony?

Eljött a nagy nap, a család ébred,

szívükben jóleső izgalom terjed.

Apa, Anya, Jenőke és Emőke,

ki ne hagyjam, van egy macska, Benőke.

Gyors reggeli, egy tál müzli, gyerünk család készülődni!

Ernő az apa, a garázsba indul, szándéka fenyőfát faragni flottul.

Balta, fűrész és véső a kezében,

még jó, hogy van kötszer otthon a szekrényben.

Az anya, Csellőke, becenevén Kendőke,

hajában csavarókkal, pulykát tesz a sütőbe.

Csengetnek hosszan, kitartóan, szomszédasszony az ajtóban.

Kendőke, liszt kellene kölcsönbe!

Tessék, itt van két bögre.

Ernő a fát felállítja, a díszeket reá rakja.

Segít neki a család, kérem a rézangyalkát!

Időközben Benőke felmászott a csúcsdíszre.

Dől a fenyő! Szegény Benő, menekülj, míg nem késő!

Nekiláttak, újrakezdték, sötét lett, de befejezték.

A szülők a csomagokat sebtében a fa alá tették,

s boldogan együtt a szép fenyőt énekelték,

Majd sietve a csomagolást cafatokra tépték.

Dömpert tol a Jenőke, rakománya Emőke.

Ki is borult csepp teste, egyenest a fenyőre.

Apa morog, szedte-vette! Harmadszorra nem dőlsz össze!

És a radiátorhoz kötözte a karácsonyfát Ernőke.

Izzik a sütő ajtaja, füstjelet küld a konyha.

Süvít anyának jajszava, odaégett a pulyka!

Ernő férje vigasztalja, nyugi itt a poroltó,

tele van a fagyasztó, s bármi kiolvasztható.

Lerogynak a kanapéra, ránéznek a díszes fára.

Tetszik így is, ez a lényeg, nincs vége a Szentestének.

Felnevetnek jó hangosan, összebújnak jó szorosan,

és boldog Karácsonyt kívánnak!

2014. december 7.