Harc a karácsonyi démonokkal

Manya elmélyülten nézett maga elé. A bukszájában lapuló pénz nem volt sok. Igaz,az ünnepig még lesz egy bevétele,talán. Azt ígérték,a 13.havi bér első felét még idén megkapják. Csak úgy legyen! Egyedül nevelte fiait, Tivadart és Gergőt.A válás óta ez a 4. külön töltött Ünnep. A menüsor eltervezve, de a bevásárlás még hátravan. S a fenyő beszerzése is. Mióta már nem csak neki kell megvennie, hanem be is faragnia a talpba, azóta ez már nem öröm.Nagyot sóhajtva eltette a pénztárcáját, és a telefonhoz lépett

A fiúk ma hamarabb értek haza, hisz megkezdődött a téli szünet. Manya szerencséjére olyan helyen dolgozott, ami követte a tanévet és a szüneteket, igy náluk is szünet volt. Belegondolni is rossz,mi lett volna, ha még külön meg kellett volna oldania a szabadságot. A fiúk szokásukoz híven,marakodtak a távirányítón. Mindegyik a maga kedvenc műsorát nézte volna. Fiúk! Ne veszekedjetek! Kicsit játsszatok,nemsokára indulunk a bevásárlókörútra. Nem, én nem akarok menni.-kiáltotta Gergő. Én sem, szólt a bátyja. Nélkületek nem fog menni. Nem bírok el mindent egyedül. Be kell mennünk a halashoz is, fát is kell vennünk, és a kínaiba hogyan vegyek új csizmát neked fiam, ha nem vagy ott? Ez hatott. Tivadar csizmaja ugyanis 4 napja tönkrement. Az is  kínai gyártmány volt. Nincs pénz másra, a minőségi háromszor, négyszer drágább. Annyi pénzt nem tud fèlretenni. Marad a kínai, és az ima, hogy kitartson tavaszig.Odakint a hó kövér pelyhekben hullani kezdett.

Az üzletsorok előtt nem volt túl nagy a tömeg. Az emberek többsége már napokkal ezelőtt bevásárolt.Manya reménykedett, hogy még kap halat. Fagyasztott hekket szeretett volna. Amint az üzletbe léptek, megcsapta az orrát az állott, nedves halszag. Nem szerette. Itt ugyanis lehetett élő halat is kapni,többfélét is. A fiúk rögtön a hatalmas akváriumhoz rohantak. Ezt,ezt vedd meg!-kiáltották lelkesen, egy közepes méretű pontyra mutatva. De fiúk! Sosem vettünk még élő halat, nem is tudom leölni,és megpucolni sem. S nem is szeretem a ponty ízét. Hiába minden szó,a két fiú makacs volt, így végül egy műanyag vödörbe a hallal együtt léptek ki az ajtón.A következő boltban szerencsére a többi élelmiszert meg tudták venni, egy helyen. Következett a kínai kisbolt. Belépve alig fértek el, annyian voltak, s a bolt eladótere is kicsi volt. A csizmáknál akadt egy szabad szék, ide ült le Tivadar a kiszemelt csizmával. Pont a lábára illett. Mikor lehúzta,akkor vették csak észre az árát. Majdnem annyiba került, mint a másik áruházbeli minőségi áru. Fancsali képpel,szomorúan tették vissza a polcra. Keressünk másikat!De nekem ez tetszik!-szólt a gyerek. Ebben a pillanatban az öccse zendített rá. Zoknikat is vegyünk, megígérted!És otthon hagytam a kesztyűmet, s fázik a kezem.Manya kis hijàn sírva fakadt a bolt közepén.Végül Tivadar választott magának másik csizmát, ami valamivel olcsóbb volt. Kilépve a boltból a fiúk hazafelé indultak. A fa fiúķ,a fa! Kevés lelkesedéssel indultak a teherautó felé,amin a fák voltak. Manyának iparkodnia kellett, hiszen a fiúk jól láthatóan fáradtak és nyűgösek voltak.Egy hosszúlevelű lucfenyőt választott. Az eladó készségesen mérte le,s tekerte össze egy kötéllel. Kis fogantyúfélét is csomózott a végére, hogy könnyebb legyen cipelni. Mégis,a hazaút keserves  volt.Manya levette a kesztyűjét,s fia kezére húzta.Ne fázzon, ne fájjon.. A kesztyű alà is befurakodott azonban a tüske. Az út csúszott, a hó szakadt, a szél csípősen az arcukba vágta a hódarát. A 10 perces út most óráknak tűnt. Végre csak hazaértek.A gyerekek a szobájukba vonultak  felmelegedni,Manya pedig még küszködött egy sort, mire a parányi erkélyre kivonszolta a fàt,és rögzítette,nehogy felboruljon.A halat azonban nem tudta hova elhelyezni, csakis a kádba. Ez nem jó így, még 3 nap van Szentestéig...

24-én hajnalban Manya a szomszédék veszekedèsére ébredt. Àlmosan pislogott,s félálomban ara próbált rájönni, miért látja zöldnek a azőnyeget,ami amúgy krémszìnű. Hirtelen felpattant a szeme, teljesen éberré vált. Előző este behozta az erkélyről a fenyőt, hogy az kiengedjen,s könnyű legyen majd befaragni a tartóba. Erre kevés esélyt latott. Az összes levél ott hevert a szőnyegen.A kopasz fa meg mintha hangosan nevetett volna,csúfondárosan. Kétségbeesve telefonalt a szüleinek,mi történt. Szerencséje volt,épp akkor haladt el egy fákkal teli teherautó a szülői ház előtt. Ám a papa hiába integetett hevesen,a söför nem látta. Így"üldözőbe"vették a járműt, s két helységen át utánarobogva végre sikerült leinteni a szállítót. Vettek fàt. Pici,rövidlevelűt. Fenyő,fenyő, már egyrement,csak legyen a gyerekeknek fa. Felsóhajtva lépett a fürdőszobaba,hogy kivegye a halat a kádból. Előre félt attól,hogyan lesz képes  megölni a halat. Nem kellett. Megdögölve,hátára fordulva lebegett ,félig elsüllyedve a vízben. Ezen a sokkon is túltéve magàt elkészítette az ünnepi menüt. Töltöttkáposzta, sültoldalas,burgonyapüré, halleves helyett húsleves, beigli, gyümölcssaláta,és csirkepaprikás.  Már sötétedett,mikor együtt elkezdték a fa díszítését. Ezt valamiért szerették a fiúk.Nevetgéltek,viccelődtek, s kis szaloncukorral való célbadobás is belefért a bolondozasba. A háttérben  halk zene szólt Kezdett felengedni az elmúlt napok feszültsége. Már csak a csúcsdísz hiànyzott,mikor a fa felborult. A díszek több mint fele eltörött,a szaloncukrok lepotyograk. Dermedten álltak a szoba közepén. Manya mozdult meg elsőként. Semmi gond,feldiszítjük újra. Kevèsbé vidáman, de újra nekikezdtek. Kèsz lett,de szép nem lett. Manya kiment a konyhába a gyertyákért,ès az ajándékokért. Nagyon kimelegedett a készülődésben,kinyitotta a kisablakot. Közben a vacsorára előkészített felfújtat a sütőbe tette..Bekiáltott a szobába.Gergő nyisd ki kérlek te is egy gyors szellőztetésre a teraszajtót! Mire észbekapott,a fa a kereszthuzattól ismét a földön hevert. Nem szóltak egy szót sem. Nem volt mit. Miutàn beküldte a fiúkat a szobájukba,hogy vegyék fel az ünnepi ruhájukat,nekiàllt harmadszorra is a fa díszítésének. Előkotorta a déditől kapott közel 50 éves díszeket,a papír láncfüzéreket, sebtiben kreált jègcsapokat,s díszített. Automatikusan,miközben a nyitott teraszajtó felé fordulva az ég felé sziszegte:ha a fene fenét eszik is,itt ma akkor is Karácsony lesz! A fa megbillent. Elkapta. Az árus által összekötözött spárgával a fàt kikötötte a radiátorhoz. Hogy biztos legyen a dolgàban,lódított kettőt a fán.A díszek csörömpöltek,a fa libegett,de eldőlni nem tudott. Elégedett mosoly futott végig az arcán.Átöltözött,letette a fa alá az ajandékokat,bekapcsolta a zenét,és behívta a fiúkat. Innentől minden rendben ment. Megnyugodva ültek a szőnyegen a családi társasjáték fölött,s igazán élveztek az estét. Ekkor  Gergő megszólalt. Anya,mi ez a füst a konyha felöl?