folytatás :Az érinthetetlen 2 rész

Szombaton délelőtt a megbeszélt időpont elött már a bástyáknál várakozott az üzleti partnerre. Kissé furcsállotta, hogy a nevén kívül semmit nem tudott a partnerről. Max átküldte a szerződést, azon ott volt a név, de más infó nem. Lilla a magával hozott laptopon keresgélt információ után, de semmit nem talált a partnerrel kapcsolatban. Ez idegesítette. Elgondolkodva gyönyörködött a kilátásban. Nem vette észre, hogy titokban figyelik őt. A férfit lenyűgözte a nő szépsége. Dús, barna haja, mely egyszerű lófarokba volt fogva, az arányos testalkat, s a kifinomult elegancia, mely egyszerű öltözékében is megmutatkozott, jó ízlésről tanúskodott. Korallvörös blúza, fehér trapéznadrágja, mely finoman simult hosszú formás combjára, megmutatva annak tökéletes vonalát, minden férfit elbűvölt. Kamel halk léptekkel közelítette meg a nőt. Megérintette a vállát, mire Lilla felsikoltott. Ne haragudjon, nem akartam megijeszteni.-szólt hamis mosollyal a férfi. Miután túl voltak a formalitásokon, asztalhoz ültek. Ilyenkor, kora délelött kevesen szoktak ide feljönni, most is csak ők ketten voltak itt. Kamel rendelt két limonádét, majd mindenféléről beszélni kezdett. Lilla megfigyelte, hogy erősen töri az angolt. Amúgy sem tudta beazonosítani a férfi származását, mert neve ellenére látott benne olasz, arab,de még francia vonásokat is. Miért is törődöm ezzel?-tette fel magának a kérdést. Talán mert a net szerint nem is létezik...

Miután aláiratta Kamellel a szerződést, sietett elköszönni tőle. Zavarta a férfi mohó tekintete, ami egész idő alatt a testét pásztázta, cseppet sem titkoltan. S az a gúnyos mosoly az arcán! Zavartan, bosszúsan köszönt el tőle. Kamel azonban utánaszólt. Este várom itt vacsorára! Nem meghívásnak, sokkal inkább  parancsnak tűnt.Lilla nem válaszolt, szinte futva menekült a szobájába. Úgy döntött, hogy a   nap hátralévő részét a környező faluban tölti.Beült kis piros Austinjába, s menekült. Mobilját kikapcsolta, elvégre a szerződés aláirva, ő pedig pihenőidejét tölti itt. Hogy megnyugodjon kissé, vásárlással töltötte el az időt. Egy napsárga-almazöld mintás selyemsál különösen megtetszett neki. Hozzá illő napszemüveget is vásárolt magának, majd estebédre tért be egy kis házi vendéglőbe. Ezután nézelődött még a környéken, s késő este indult csak vissza a várba. A szobájába lépve ellenőrizte a laptopját, amin több üzenet várta Maxtól. Miért kapcsolta ki a telefonját? Miért nem ment el a vacsorameghívásra? Kamel dühöng. Nem ezt vártam magától! Hétfőn kora reggel az irodámban legyen! Lillaval megfordult a szoba. Mit képzel magáról a főnöke? Legszívesebben már most hazaindult volna, de már 22 óra is elmúlt, s  a hepehupás földúton nem volt tanácsos éjjel közlekedni, helyi ismeretek nélkül. Gyors zuhany után ágyba bújt azzal az elhatározással, hogy vasárnap  reggel hazautazik. Idegesen forgolódott, nem tudott elaludni. A szoba sarka felöl motoszkálást hallott. Azt hitte hallucinál a fáradtság miatt, de a zaj megismétlődött. Az éjjelilámpa felé nyúlt, de valaki elkapta a kezét. Ijedtében elfelejtett kiabálni. Egy arc közeledett az ő arca felé, amelyből kivirított egy ismerős szempár...

folytatása következik