Eggyel kevesebb...

A telefon, hosszan, kitartóan csörgött. Egész héten, sokszor az estébe nyúlóan is.  Ruth úgy döntött, most már felveszi a kagylót, s mond pár keresetlen szót. A hívó fél azonban gyorsabb volt.

-Erőt, egészséget! Én, igen, én vagyok az! No, tán csak nem meglepődött? Nem kell megszeppenni! Közvetlen vagyok mindenkihez, bárkit megölelek,s humorom is van! Nem akar meghallgatni? Pedig velem jobban jár mint a virágárussal, meg a  zajongó haverjával. Nekem már csak elhiheti! Majd csak figyelje meg, mit összezagyválnak a vasárnapi piacon!  Ruth közbevágott volna, de képtelen volt. Végül csak sikerült. És ön mit ígér, mennyi lesz a jövőben a zöldség-gyümölcs ára? Változó lesz, vagy fix? Tudja én  kiskecskéket tartok, nem mindegy mennyiért adja jövő héten a káposztát. Azt bízza csak ràm!  Harc nélkül fogjuk elérni, hogy önnek a kecskéi, nekünk pedig a káposzta  megmaradjon!  A virágárustól csak horribilis áron kaphatná meg a káposztát.  Bízzon bennünk!

De ha önnél marad a káposzta, az én kecskéim éhenhalnak!- sikoltott fel Ruth.Jól fog járni!- hadarta magabiztosan a hívó fél.. Amit eddig ígértem, azt megígértem. Nem?-szólt a válasz, majd szétbontotta a vonalat. Ruth még fel sem ocsúdott, mikor újból csörgött a telefon.

A virágárus cimborája volt az.

Jó napot kívánok! Szeretném, ha holnap kijönne a piacra, s tőlem vásárolna. Nagyon kedvező áraink vannak, érdemes megnézni, vásárolni. Nem érdekel-felelte Ruth. Egész héten folyamatosan hívogatnak, s tukmálnának rám mindent, de én nem kérek semmiből! Ne hívjanak többször! Ön se, és a gyümölcsárus se!

Nem e?-kérdezte kárörvendő hangon a virágárus. Drága asszonyom! Nekünk ez a dolgunk!

Én viszont nem akarom hallani, ahogyan egymást ócsárolják. Nem veszek semmit, egyikőjüktől sem! Ebbe bele lehet őrülni!-zokogta Ruth bele a kagylóba.

Ekkor halkan, de mégis jól hallhatóan megszólalt egy hang:

Na végre! Eggyel kevesebb...