Biztosan te is...(Novella)

A pihenőhelyiségben vágni lehetett a füstöt. Hiába volt kijelölt dohányzó, a legtöbb irodista ezt a helyiséget használta. Juli nem dohányzott, nem is szeretett ide bejönni. Amilyen gyorsan csak tudta, felforralta a teavizet, amit már az épület előtti padon fogyasztott el. Különcnek tartották érte.Gyomorgörcse egyre csak fokozódott,hiszen az irodavezető behívatta megbeszélésre.

Roland fel sem emelte a tekintetét, mikor Juli belépett a szobába.

Tanácstalanul toporgott, hiszen nem kínálták hellyel.Az asztalon dossziéra figyelt fel, amin az ő neve állt. Rossz érzése támadt. Öt perc. Ennyi kellett ahhoz, hogy munkájáról dicshimnuszt zengve, mégis kirúgják. Ennyi kellett ahhoz hogy munkanélküliként átmenetileg kilátástalanná váljon az élete. Az asztalához érve, míg összepakolta kevés holmiját, visszagondolt az itt eltöltött hónapokra. Minden olyan jól kezdődött...

A koncert tökéletes volt. Juli örült,hogy Mari,a lakótársa elrángatta a négy fal közül. A főiskolán padtársak voltak,jó barátság fűzte össze őket. Szinte már testvérek voltak. Mindketten kisvárosból kerültek fel Budapestre,így könnyebben megértették egymást. A suli utàn  rövid időre elszakadtak egymástól. Mari hazaköltözött,de fél év múlva felhívta Julit. Segíts kérlek!Kaptam munkát Pesten,de kell hozzá egy lakcímkártya,ottani lakcímmel. Julinak ez kapóra jött. Gyere ,lakj velem! A társbérlőm elköltözött,s drága nekem egyedül az albérlet. Így,a sorsnak köszönhetően,ismét együtt voltak. Julit a gondolataiból egy gitárakkord ébresztette fel. Mosolyogva nyugtázta,hogy barátnője nem tétlenkedett. Régóta tetszett neki a gitáros,s lám most már neki szól a zene. Észre sem vette,hogy a hangfalak mögül ,két acélszürke szempár figyeli.Gyorsan telt az idő, de a  koncert így is elhúzódott. Mari!-kiabált egyre izgatottabban,gyere,lekéssük az utolsó buszt! Majd én hazaviszlek.-szólt egy érdekesen izgató hang Juli háta mögött. Hirtelen perdült meg,majdnem sikerült fellöknie a fiút. Ne ilyen hevesen "kisasszony".-mondta mosolygós hangon a férfi. Tibor vagyok,mutatkozott be,miközben még mindig mosolygott. Érdekes,a szürke szín hideg,mégis,ennek a férfinak mennyi melegség van a tekintetében!-mélázott el Juli. Esetleg... Jaj, ne haragudj,Juli vagyok!-ocsúdott fel a lány. Köszönöm az ajánlatot,de a barátnőmmel jöttem.Tudom,de ő már elment Gyurival,kicsit kettesben akarnak maradni.Engem kért meg,hogy szóljak neked. És én szívesen hazaviszlek.Juli habozott,végül elfogadta az ajánlatot. Az a szempár megnyerően csillogott.  Mikor megpillantotta a motrot,leblokkolt. Félt a motroktól. Ült már rajta, le is esett róla,menet közben s  törte össze magát.Nem érezte magát biztonságban. Nem-nem, fel nem ülök erre.-suttogta,szinte csak magának.Tibor azonban meghallotta. Gyere,ne félj,még sosem hagytam el senkit. Ez,pont ez a mondat nem hiányzott!Juli remegni kezdett. Tibor most már aggódva nézte. Sejtette,tt komoly dolog történhetett. Tudod mit? Menjünk gyalog,ha nem vagy fáradt. Útközben beszélgethetünk. Hazafelé sok minden szóba került. Tibor hangtechnikusi munkájáról mesélt,Juli pedig a munkahelyéről,s az álmáról,hogy egyszer rendezvényszervező lesz. Arról,hogy miért fél a mortokról,egy szó sem esett. A kapuban megnémulva ácsorogtak még kicsit,majd jó éjt kívànva elköszöntek egymástól. Majd hívlak!-szólt vissza Tibor. Juli csak csendben,mosolyogva  bólintott. Nem merte remélni,hogy a férfi betartja a szavát. Ezért kellemesen meglepődött,mikor három nap múlva hívta őt a szépszemű. Kicsit zsúfolt az életem most a koncertek miatt,de szeretnék majd találkozni veled,ha engeded. Addig is,felhívhatlak néha?Persze,nagyon várom.-felelte Juli.

A munkahelyén mindent elvégzett,minden nem szeretem munkát rásózhattak,bírta,csinálta,s még mosolygott is hozzá. Boldognak érezte magát,szárnyalt,kivirult. Lerítt róla,hogy szerelmes. Szerda délelőtt   feszült volt a hangulata.Már négy napja nem hívta fel Tibor. Aggódni kezdett. Gondolatai elkalandoztak,meg sem hallotta,hogy szólongatják. Juli!Ébresztő!-kocogtatta meg az asztalán egyik nagyhangú,agyonsminkelt  kolleganője a tollát. Hagyd már!-replikázott a másik kollega,nem látod,hogy szerelmes? Mikor lesz az esküvő?-ugratta ,elhúzott szájjal. Esküvő?-nevetett fel gúnyosan a kikent nő. De hisz EZ egy nővel él együtt. Biztos ő is olyan... olyan szivárványos.Tudod... nevetett fel harsogva,a többiek megelégedésére. Juli nem tudott megmozdulni,szólni sem.Lefagyott. Mikor kicsit összeszedte magát,kiment az épület elé. Ekkor megszólalt a telefonja. Tibor volt az. Egyszerre érzett örömet,és kétségbeesést. Habozott,végül felvette a telefont. Hagyta,hogy Tibor beszéljen. Ő most nem tudott,nem akart megszólalni. Nem felejtettelek el,csak szólni akarok,még három napig távol leszek. Győrben van most a zenekar. De hétfőn találkozunk. Jó? Túl josszú volt a csend. Baj van?-kérdezte a férfi. Nincs,csak elgondolkodtam-hazudta Juli. Elköszönt,és visszament az asztalához. Még csak 13 óra van,valahogy ki kell bírnia a hátralévő három  órát. A mosdóba sietett,nem bírta tovább sírás nélkül. A telefon kitartóan csörgött. Végül felvette. Nem akarta a férfit terhelni,mégis kibuktak belőle a szavak. Akadozva,de elmondta mi történt délelőtt,s hogy bánnak vele hetek óta a munkatársai. Tibor nyugtatgatta. Majd kitalálunk valamit. Ólomlábakon cammogott az idő,de csak véget ért a munkaidő. Utolsóként lépett ki az ajtón. El akarta kerülni a többieket.A buszmegálló felé indult,mikor hosszas dudálás verte fel a csendet. A hang irànyába nézett,s meglepve vette észre,hogy Tibor elé jött. Motorral. Szinte repült felé. Nem érdekelte a sok kíváncsi pillantás,nem érdekelte a motor,csak Tibor ,és hogy minél előbb eltűnjön innen. Szó nélkül ült fel a férfi mögé. Hazaérve fáradtan dőlt le. Hogy kerültél a munkahelyem elé?-kérdezte elhaló hangon. Úgy éreztem,melletted a helyem.A fiúk megértettek,nem tartottak vissza. De hát az esti koncert..aggódott Juli. Megoldják.-szólt Tibor. El kellene gondolkodnod azon,hogy munkahelyet válts. Szeretnék,de csöbörből vödörbe?Még van fél évem hátra a rendezvényszervezői tanfolyamból. Addig kibírom valahogy. Te tudod,de gondold át-biztatta a férfi. 

És most itt áll,munkanélküliként,és nem érti,miért rúgták ki. Az irodavezető annyit mondott,hogy kollegái szerint összeférhetetlen,de mivel kiváló munkaerő,közös megegyezéssel válnak meg egymástól. Elgondolkodott egy munkaügyi peren,hisz tudta,nem volt joguk kirúgni. De azt is tudta,nem fog harcolni. Tibor ismét elé jött,mikor felhívta és elmondta mi történt.. Most egy szürke Opellel. Gyere szállj be,elmegyünk ebédelni,utána meg a bátyámhoz.Azt hiszem,van számodra egy állásajánlata. Hogyan?Ilyen hamar?De hisz... Ne aggodalmaskodj már,miután beszéltünk felhívtam,ő ajánlotta,hogy keressük  fel. Már öt óra is elmúlt,mikor ebéd utáni sétájukból egy városszéli épülethez értek. Inkább nézett ki raktárnak,semmint irodának. Juli csalódott volt. Tibor làtta az arckifejezésén,nem erre számított. Tudod a bátyám is most váltott. Ma mondott fel,ès jövő héttől minden erejét erre a vállalkozásra fogja fordítani. Ő lesz a cégvezető. Rendezvényszervezői céget alapított. De még sok itt a munka. Hallgasd meg az ajánlatát,s utána dönts. Egy festés alatt álló ajtó előtt apró,gyors csókot lehelt a lány ajkára,majd beléptek a helyiségbe. Juli értetlenül nézett. A szobában,az íróasztal mögött Roland ült.