Az új család

Nyuszfi hős mentőakciója-2.rész:Az új család

*

Meglepően sokáig bírtak futni.  Egy alacsonyabb tömbház nyitott ajtaján át beugrálva,  az alagsorban bújtak meg. Bútor és biciklitároló volt itt a ház lakóinak.  Kifáradva, lihegve bújtak össze, egymást melegítették a testükkel. Másnap Nyuszfi felfedező útra indult. Egy nagyobb áruház raktárában talált rágcsálnivalót. Belakmározott, de nem tudta, hogyan cipelhetne észrevétlenül belőle Nyuszkócnak.  Szégyellte, de a szemeteskontener körül ólálkodott, hátha talál valami élelmet a nyuszilánynak is. Sokáig várt, már majdnem sötét lett, mikor egy férfi a kuka mellé dobott egy szatyrot. Fonnyadt zöldségek, gyümölcsök, és romlott sajtok voltak benne. Kiválogatta amit tudott, s futott Nyuszkóchoz, aki sirdogált. Hol voltál ilyen sokáig? Féltem egyedül. Azt hittem, egy fémszörny elütött! Ne haragudj, nehezen jutottam élelemhez. Csak fonnyadtat tudtam hozni.-szólt szemlesütve Nyuszfi. Nem baj, holnap majd együtt megyünk. Most bújjunk össze, és aludjunk, látom elfáradtál.-mondta a nyuszilány. Másnap, és azután,  együtt jártak élélemért. Ha kevés is, mindig volt pár falatjuk. Nyuszkóc azonban egyre nehezebben mozgott. Valamilyen rejtélyes oknál fogva hízott. Pedig alig volt ennivalójuk. Egyik hétvégén, mikor a közeli élelmiszerbolt felé ugráltak, találkoztak Menccsel, a kisdarázzsal. Nahát, de régen nem láttalak benneteket!-kiáltotta a zümmencs. Több hete már, hogy eltüntetek. Mi meg aggódtunk értetek. Mi?Ki az  a mi? -kérdezte Nyuszfi. Hát én, meg az öreg pók, a Pál. Mogorva egy alak, de még ő is megszeretett benneteket. Várjatok, elmegyek érte! Merre is laktok most?Miután Nyuszkóc útbaigazította Mencset, az visszaszólt. Lehet, csak holnapra érünk ide. Pál már nehezen, lassan mozog. De jövünk!-Várjatok ránk! Másnap délután meg is érkeztek, s nevetve örültek a viszontlátásnak. Pál mesélni kezdett. Húsvét után  szomorú időszakot éltem meg. Rengeteg tragédiát láttam. Sok nyuszi elpusztult. Volt akit a fazékba tettek. A kis gazdáik meg hiába keresték őket, nem találták. Sokat sírtak utánuk. Mindössze pár nyúl került vissza az otthonába. De ott fogják leélni az életüket. Rabságban, bezárva. Ti nagyon szerencsés nyuszik vagytok. Szabadok és boldogok. -Mondta Pál.  És éhesek.-szólt Nyuszfi. Maradékokon élünk, néha vacsora nélkül alszunk el. Mégis Nyuszkóc egyre gömbölyűbb. Nem tudom, hogyan csinálja. Biztosan elrontottam a hasam a zöldségekkel.-sóhajtott Nyuszkóc.Pál furcsán nézegette a nyuszilányt, de nem szólt semmit. Gondolataikba merülve ücsörögtek, mikor is hangos zörgésre figyeltek fel. Egy kamasz fiú jött le a biciklijéért a tárolóba. Belépve rögtön észrevette a két nyulat! Hangosan kiabálni kezdett. Skacok, gyertek ide, ezt nézzétek!-hívta izgatottan, a ház elött várakozó barátait. Lábak dübörgése tette félelmetessé a  menedéket. Kapjuk el őket!-kiáltotta a nagydarab fiú. Őrült kergetőzés vette kezdetét. Hosszú percek teltek el, mire  sikerült megszökniük. Nyuszkócot azonban majdnem elkapták. Az utcára rohanva körül sem néztek, csak futottak, riadtan amerre láttak.Olyan gyorsan futottak, hogy Pál és Mencs nyomukat vesztették. Egy gurulós bevásárlókocsiban,amilyet az idős nénik szoktak maguk után húzni, annak az aljában bújtak el. Szívük hevesen dobogott.Remegtek  a kimerültségtől és a félelemtől. Nyuszfi kissé megnyugodva épp ki akart kandikálni a kocsiból, mikor az megmozdult. Megrettenve, mozdulatlanul lapultak tovább. Sok idő múlva a bevásárlókocsi megállt. Idegen szagok ütötték meg az orrukat. Édes, savanyú, szúrós, mindenféle ismeretlen illat keringett körülöttük. Még felocsúdni sem volt idejük, mikor egy ráncos, foltos kéz jelent meg a kocsi tetejénél. Újból remegni kezdtek. Ekkor egy ősz hajú, szemüveges, kedves kis arcot pillantottak meg. Egy anyóka pakolta ki az ennivalót, lassan óvatosan. Nehogy összetörjem a tojásokat!-motyogta a kedves kis hangján. Mikor kipakolt, össze akarta hajtani a kocsit. Nem sikerült, mindig megakadt valamiben az alja. No, csak nem hagytam benne valamit?-kíváncsiskodott, és a táska aljára nyúlt. Gyorsan rántotta vissza a kezét meglepetésében. Majd újra benyúlt és óvatosan kiemelte először Nyuszkócot, majd Nyuszfit. Nahát!-ti hogy kerültetek a szatyromba? Nyuszkóc élénken mesélni kezdett, de Nyuszfi leintette.Hagyd csak! Nem értenek az állat nyelvén! Csak mi értjük mit mond. Ekkor a néni megszólalt:mindegy is, hogy kerültetek ide, itt jó helyetek lesz.Nem bánt benneteket senki. Tudjátok, volt egy nyuszim, 10 évig élt velem. Még a bátyámtól kaptam. Joli volt a neve. Sajnos már nem él, nagyon megöregedett. Kicsit rendbe szedem a bundátokat, kaptok enni, és kint, a fáskamrában jó vackot csinálok nektek. Napközben pedig elugrálhattok a kertemben, míg én gazolok. Elővette a puha keféjét, amivel a babákat szokták fésülni, és szépíteni kezdte a nyulakat. Nyuszkócot csodálkozva nézegette, majd felcsillanó szemmel közölte. De hiszen neked kisnyuszik vannak a hasadban! Ejj, ejj, de huncutok vagytok!. Nyuszfi elszédült. Kisnyulak ? De hogyan, kezdte a kérdést, majd elérzékenyülve nézett Nyuszkócra. És én még azt hittem, hogy kövér vagy. Én meg azt hittem, hogy a silány ennivalótól felfújódtam, s azért nagy a hasam. -közölte álmélkodva a nyuszilány. Megkapták a beígért jó meleg vackot, s még egy adag vacsorát. Kell az most neked.- mosolygott Amália néni. Békében, nyugalomban teltek a napjaik.  Egyre szebb, fényesebb  lett a szőrük, és szépen meg is híztak. Főleg Nyuszkóc. Egy reggel , mikor Amálka kiment a fáskamrába, örömmel látta, hogy megszülettek a kisnyuszik. Egyik sem lett fehér, egyik sem fekete, mindnek tarka lett a bundája.Fekete-fehér foltosak. Három kócos kislány, és négy simaszőrű fiú. Név szerint Uccu, Uncsina, Unottka és Ugri, Uzsgyi, Upszi,  no meg Ulala.Amálka néni pedig miután adott nekik friss vizet, labújjhegyen ment ki a fáskamrából.

Folytatása következik.