Az SLS 8.rész

Josh félkábán imbolygott a farmon az állatai között. Úgy érezte eddigi munkája semmivé foszlik.

Mivel nem öntötte ki parancsszóra a tejet, a szakma összezárt mögötte. Akik nem adták be a derekukat, azokat szép lassan megfojtják anyagilag. Lehet, a farm is rámegy. Enélkül el nem tudja képzelni az életét. Itt sem, máshol még inkább nem. Ő ide született, ezt tanulta, ezt szereti. Együtt lélegzett a farmmal. A tejet, amit nem öntött ki, nem veszi át senki. És ő még a szerencsések kozé tartozik, más "lázadó" farmer otthona már a lángok martaléka lett. Naná, hogy gyújtogatás. És akkor még a szándékos ellenőrzések. Szinte mindennap jönnek, megtehetik.Még van hova jönniük, itt még nem volt tűz. Igaz, más módon is földönfutóvá lehet tenni az embert. szándékos mérgezéssel. 30 mérföldnyire innen a barátja farmján tömegesen hullanak el az állatok. Az övéi még élnek...

Nem értem-motyogta Josh. Ingyen adnám, óvódának, iskolának, kórháznak. És nem engedik.Naná, akkor a többiek is tönkremennének. De hogy még állattakarmányként sem viszik el...miért? Úgy érezte, lassan megbolondul...

Igor aláírta a papírokat. Kész,  vége. Eladta a villát, egy nagyon pici szigetre költözik, egy szinte majdnem minden komfortot nélkülöző házba, környezetbe. Szerencse, hogy nincs senkije, így könnyebb megtenni. Az élete a tét.A tanács vezetői elengedték, feltéve ha nem beszél.Persze minden pénzét elkobozták, a szigetnek is csak haszonélvezője lesz, nem tulajdonosa. Már ha van azon a szigeten haszon. Gyakran söpri le a felszínét az óceán. Mégis, jobb mint a halál. No, majd csak lesz valahogy...

Lia útra készen állt. Lajosbá várta. A levelet elrejtette, óvatosságból.

A taxi megérkezett, ő meg gyomorgörccsel küszködve gondolataiba merült.

Az intézet előtt Lajosbá mesterkélt mosollyal fogadta. Menjünk a kertbe, a kis kávézó pavilonjához-mondta Lajosbá. Azért hívtalak, mert szívességet kérek tőled. Nagyidat is megkértem, de nem tudom, halála előtt eleget tett e a kérésemnek.

L:-Miről van szó?

Prof:Beszéltél mostanában az anyáddal? Én nem érem utol, olyan mintha bújkálna előlem.

L: Nem, még nem beszéltem. Miért?

Prof: A kutatásai érdekelnek, nem személyes ok. És mint ilyen, szinte kötelessége lenne velem beszélni, de nem teszi. Szólnál neki, hogy várom a jelentkezését? Bármikor jöhet, még a lakásomra is. Nagyon fontos.

L. Rendben Lajosbá. Más nincs?

Prof: Mi lenne?

L: Például a levél, amiről egy szót nem ejtettél-gondolta Lia. De majd anyámtól megkérdezem, talán jobb is, ha vele beszélek erről először.

Lia ismét taxiba ült, és anyja lakásához vitette magát. Itt megvárom, a munkahelyére soha nem engedett be.

Már késő este volt, mikor anyja megérkezett. Nem számított rá, hogy az előtérben a lányát találja.

Carolina fáradtan sóhajtott. Mit keresel itt?

L: A prof hívott, hogy jöjjek haza, mert nem vagy jól.

C: Semmi bajom, csak sokat dolgozom.

L: Hagyjuk ezt! Mindketten tudjuk, hogy másról is szó van! -dühöngött mostmár Lia.

C: Miért vagy ilyen indulatos? Lajos eltúlozta a dolgot. Mielőtt repülőre ülsz, hívhattál volna, akkor...Elég! - vágott anyja szavába Lia.

Most találkoztam Lajosbával. És elegem  van belőletek. Teljesen össze vagyok zavarodva.

Hazajöttem, mert hívott. És találtam Nagyi levelei között egy érdekes szösszenetet.

Carolina elsápadt. Milyen levelet?

L: Azt, amiben unokahúgról és lányról is szó van. Nos? Erről mit tudsz mondani?Meg titokról.

C: Milyen titok?

L: Ne nézz hülyének! Sosem volt közöttünk felhőtlen a viszony, de ha már Lajosbá belerángatott, jogom van tudni, mi az a titok.

C: Ülj le. Töltök italt mindkettőnknek. Azért nem mondtam eddig semmit, mert nem akartalak veszélybe sodorni. Nem sokkal a halála előtt nagyanyádnál ebédeltem. Szokatlanul komor volt. Ebéd után aztán beszélni kezdett.

A te nagyapád nagyon jó ember volt. Egy szem gyermeke a szüleinek, és mégsem lett elkényeztetve. Csakhogy mint kiderült, nem is annyira régen,mégsem volt egyke. Volt egy bátyja, aki elkövetett egy nagy hibát, s mivel családja ezt nem tudta megemészteni, eltűnt. De nem végleg. Még nagyapád halála előtt visszatért, és meglátogatta az öccsét, a te nagyapádat, aki akkor már menthetetlen beteg volt. És mit ad Isten, az előkerült báty orvos volt! Nagyanyád szívesen fogadta, és reménykedni kezdett, hátha mégis van segítség. Az nem volt, viszont a bátyus beleszeretett nagyanyádba. Gusztustalan módon nem vett tudomást a haldokló öccséről, sem nagyanyád érzelmeiről. A vége az lett, hogy nagyapád temetése után egy heves vitatkozás után ki lett ebrudalva. Örökre.

L: Tehát van egy nagybátyád. Ismered?

C: Néha olyan lassú a felfogásod... Lajos a nagybátyám.

L: A felfogásommal semmi gond nincs. Miután elolvastam azt a bizonyos levelet, sejtettem ki, mi áll a háttérben. De mit akar tőled Lajosbá?

C: Tőlem?

L: Igen, mondtam, ma találkoztunk. És erősen kérlelt, hogy vegyelek rá, keresd fel. Bármikor, még a lakásán is. Mit akar tőled?

C: Nem tudom.

L: Már megint nem mondasz igazat...

C: Elmomdom, de utána visszamész az Államokba, és majd én látogatlak meg,  te ne gyere. És semmit nem tudsz, családi okokból találkoztunk csak.

L: Hallgatlak.

Folytatása következik...