Az SLS 7.rész

Perzsi.•  2020. szeptember 7. 13:51  •  olvasva: 249

Lia telefoncsörgésre ébredt. Álmosan vette fel a telefonkagylót. -Halló?

Szia, Liácskám! Búgta egy mély férfihang. Itt a "pótapád".

-Ó, a prof! Mit akarhat? Szinte csak akkor beszélgettek, ha Lia épp Magyarországon volt.

Bogaram, haza tudnál jönni pár napra? -szólt a negédes kérdés.

 Nem tudom Lajos bá. Tudod, hogy egy lakberendezőnek, dekoratőrnek egész évben sok a munkája. Mi olyan sürgős?

-Nem telefontéma, amúgy meg úgy látom, anyád is maga alatt van. Bár te voltál a nagyid kedvence, s a saját lánya nemigen érdekelte, mégis anyád most padlón van. 

Ma szerda van, igyekszem legkésőbb pénteken hazarepülni-mondta Lia letörten.

Még ő maga sem ocsúdott fel, s most pátyolgassa az anyját is. Nem volt túl szoros a kapcsolatuk, mióta eszét tudja. Semmi harag, vita, nézeteltérés, csak épp nem érezték azt a felhőtlen ragaszkodást egymás iránt. Látszólag minden rendben volt, de nem tudtak megnyílni egymás számára. Talán a lehetőség is kevés volt, hiszen Liát 4 éves kora óta a nagyi nevelte. Reggel 7 órakor anyja letette, mint egy csomagot, s jó esetben este 8 órakor érte ment. Vagy nem, ha későn fejezte be a munkát.Akkor Lia a nagyinál aludt, s ez gyakran így esett. Anyja egy nagy gyógyszercégnél dolgozott, kutatói mivoltában, illetve gyógyszerészként is.Ezért érezte inkább a nagyit anyjának. Meg azért is, mert ha anyja nagy ritkán kettesben maradt vele, cseppenként igyekezett őt meggyőzni arról, hogy vigye majd tovább a családi hagyományokat, legyen ő is kutató gyógyszerész. Lia a maga bőrén érezte, hogy ez mivel jár. Már akkor eldöntötte, ha neki egyszer családja lesz, az ő gyermeke , férje mindig fontosabb lesz , mint bármilyen szakma. Szerencsére nagyitól örökölte a kreativítást, a szépérzéket. Már 5 évesen maga rajzolt mintákat, figurákat, amit aztán drága nagyija tapétára  átvarázsoltatta, így saját maga, és a nagyi által rajzolt történetek vették körbe éjjel-nappal a szobájában. Sok mindenbe belekóstólhatott: muzsikálás, kertészkedés, vers, és zenehallgatás, mozifilmek ihlette  fényképeszkedés, táncóra, stb. Szóval semmi nem maradt ki az életéből. Kivéve az anyja...

Nagy sóhajjal tette le a telefont, majd interneten helyet foglalt a leghamarabbi gépre. Csütörtökre sikerült.

-Így még marad idő nagyi házára is. Kicsit félt az emlékek miatt egy ott , egyedül eltöltött éjszakától.


Az  Authentic Gossip épületében Tony és Klara szájtátva néztek Bo-ra. Te hol voltál napokig? -kérdezte Tony. Mindent tűvé tettünk utánad, most éppen  egy nyomozóhoz indultunk.

Csajoztam-mondta Bo.

T:Aha. Csakhogy ez így nem igaz. Nem teljesen így igaz.Másként meg szerelemről nem tudunk, az elvehetné az eszed, de itt arról szó sincs. Te nem szoktál egy szoknya miatt sem eltűnni, pláne napokig nem, megint pláne szó nélkül nem. A munkádat sem szoktad félredobni. Szóval, mi történt?

B. Tudjátok volt az az ülés, oda "szerencsésen" bejutottam. Ott láttam meg ezt a nőt, és...

T: Kit érdekel a nő? Mit találtál, láttál ott?

B. Semmi különöset. Gazdagok, rongyrázás, hegyibeszédek. Meguntam. Megismerkedtem azzal a bombázóval, és eljöttünk.

-Azt meg nem kell tudnotok, hogy Mysterrel milyen megállapodást kötöttem-gondolta Bo.

T. Hát ezzel semmire sem megyünk. Menj haza, mára nincs semmi különleges. Én Magyarországra utazom, Klara itt bent átnézi az eddigi információkat, neked most nincs dolgod. Kivéve, ha valamilyen új nyomra nem bukkansz. 

B.Akkor megyek, majd hívj, ha kellek.

Miután Bo elment, Tony Klarahoz fordult. 

Soha nem láttam még ilyennek. És a története is túlontúl egyszerű. Míg én távol leszek, nézz kicsit utána. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját kollegám után kell nyomoztatnom.


Lia szélesre tárta az ablakokat. Orrában megüllt a jázmin illata. Nagyi kedvenc virága volt, és gyakran használta parfümként, szappanként, minden formában, ahogyan lehetett. Az egész lakás magába itta  ezt az illatot.

Ideje átnézni az iratokat, könyveket, mindent, ami nagyi után ittmaradt. Bár Lia volt a szívcsücsök, mégis anyjának lett volna tisztsége ezt megtenni. De mint Lajosbától tudja, ő erre most képtelen. Lia titkon örült, hogy a fájó emlékek ellenére rá maradt ez a feladat. Nehezen viselte volna, ha más turkál a fényképek, levelek között. Tárgyi mivoltukban ennyi maradt Nagyi után.

Egymás után nézegette a képeket, csekkeket, és a magánleveleket. A levelek többsége a saját, kettejük levélváltásai voltak, mikor Lia táborokban volt nyaranta pár hetet.

De érdekes boríték! Nincs rajta se bélyeg, se feladó, csak két monogram. K.L és N. S

A második monogram nagyié. Sarolta. De ki az  a K.L?

Vonakodva, de elkezdte olvasni a levelet.

"Drága Sacikám!

Elnézésedet kérem, de meg kell szegnem az ígéretemet. Megígértem, nem kereslek ebben az életben semmilyen módon.De tudnod kell, ez most az unokahúgom miatt máshogyan alakult. Jelentős dolgokat fedezett fel, de nem engedem neki, hogy publikálja. Az életébe kerülhet.Röviden: rájött, teljesen önállóan, másokkal erről nem értekezve, hogy az emberi test bizonyos értelemben véve hallhatatlan. A halál beállta után apró részecskék, olyan enzimfélék tovább élnek, nagy teljesítményű készülékek alatt látni , ahogyan mozognak, világítanak. Ezt azok, akik már látták mikrozimának nevezték el. Egy köznyelvre lefordított rövid cikk meg is jelent róla több tudományos újságban.Szenzációs hír, de ennél többet az átlagember nem tudhat meg. Még nem. Talán, valamikor...Kérlek beszélj a lányoddal, ne rohanjon a vesztébe. És talán ideje lenne neki mindent elmondani.

Szó szerint, még mindig szeretettel: Lajos"


-Lia feje zúgott. Nem, ez nem lehet igaz. Már képzelődöm. Fejében őrült sebességgel cikáztak a gondolatok.

Lajos, unokahúg, mikrozima, egyetem, osztálytárs, Nagyi, anya, kutatóintézet, vérkép...

Ez nem lehet, ugye nem?!



Folytatása következik...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. szeptember 8. 11:26

@skary: Nyugszik a beteg, ugye? :-))))

skary2020. szeptember 8. 06:50

jóóvan :)