Az örökség (Novella)

Joe feje majd szétrepedt. A péntek esti céges buli, és az előtte álló fájdalmas vallomás kikezdték az idegrendszerét.Miért kellett ennek így alakulnia? Miért nem ismer határokat? Nemsokár itt lesz Mary. 15 évnyi házasságuk mehet veszendőbe. Sosem szűkölködtek, éppen ezért is értetlenkedett, hogy neje miért fogadta el apjától az örökséget. Hiszen Maryt 12 éves korától az anyja nevelte, teljesen egyedül, s apját csak hébe-hóba látta. 

Alig tudott gondolkodni, mégis látta magát, ahogyan pénteken...

Joe az asztalon lévő papírokra nézett, majd egy heves mozdulattal lesöpörte onnan azokat. A fene enné meg! Mary addig győzködte múlt héten, hogy nézze át az örökséggel kapcsolatos papírokat, mígnem beadta a derekát. Behozta, ide az irodába, azzal a céllal, hogy pénteken átnézi. Letette a Mackanzie alapítvány papírjai mellé.Az alapítvány papírjaiból világossá vált , hogy nem teljesen tiszták az ügyleteik. Szociálisan rászorulókat támogatnak, s úgy tartják fent az alapítványt, hogy fogadásokon gyűjtenek adományokat. Mint a ma esti fogadáson is, ahova meghívása, meghívásuk volt.Az  emberek azonban pénzmosásról is suttognak, ha felmerül a Mackenzie család neve. És politikáról, ami ugye elég aggodalomra ad okot.

Kopogtattak, s Lucy, a titkárnő belépett. Főnök! Van még számomra valami gépelni való, vagy elmehetek? Joe értetlenül nézett, gondolatai messze jártak. Már három napja elkéredzkedtem főnök. Szóltam, hogy ma korábban elmennék, mert dolgom akadt, mondta Lucy. Persze, persze! Menjen csak!

Épp  nekifogott volna,az örökséggel kapcsolatos papírok átnézésének, mikor az irodába rontott három volt  főiskolás társa. Billy, Logan és Oliver. Mind a négyen a Harwardon végeztek.Jogász, ügyvéd, informatikus és marketing manager. Négyen ,együtt próbáltak elhelyezkedni egy  céghez, azzal a  nem titkolt szándékkal, hogy idővel ők lesznek egy komplett cégóriás ászai. Tervük, kisebb buktatókkal ugyan, de sikerült. Most, 37 évesen, már nevük van, számon tartják őket.

Ugyan Joe!-tedd már félre a munkát, és készülj az esti bulira!Meglepetés is lesz, mondta a többiekre kacsintva  Billy.

Na jó, úgysem vagyok már itt lélekben. Egy gyors mozdulattal az iratkupac tetejére tette neje vagyoni papírjait, és zakóját a vállára vetve a többiek után sietett.

-A fogadás már elkezdődött, mire mind a négyen odaértek. Előtte hazaugrottak tisztálkodni, átöltözni. A meghívó névre szóló volt, csak a cég dolgozói vettek részt rajta, kísérő  nélkül. Beszédek, tapsviharok, finom ételek, kellemes zene, minden volt. Fent a kupolában pihenőszobák is, ha valaki túl sok alkoholt fogyasztott volna. A Mackenzie alapítvány feje, egy kövér, vörös arcú férfi, külön köszönetet mondott Joenak a munkájáért, és az időben elkészült  és elküldött papírokért, amin szerepeltek a a pénz és tárgybeli adományok, nevek is. Köztük Mary neve is...

Billy félrevonta Joet. Menjünk fel a szobákba. Ott vár a meglepetés, szólt széles vigyorral. Kissé hangoskodva indultak a lift felé. Jócskán ittasak voltak már mind a négyen. A szobában hiányos öltözetű lányok vártak rájuk. Nem az olcsó kategóriából valók voltak. Szolid smink, kidolgozott, ápolt test, elegancia mutatkozott meg rajtuk. Kellemes dzsessz szólt a háttérben, pezsgőt iszogattak. Logan egy kézmozdulattal a szoba közepére parancsolt mindenkit. Az alkoholmámorban úszó nyolc ember teste összesimult, lassan útra indultak a kezek. Az a kevéske ruha, ami eddig a lányokon volt, most a szőnyegre hullt. A zene üteme felgyorsult, vele együtt a nyolc ember is. Nem jutottak el az ágyig. Kéjmámorban vonaglottak, hörögtek, kezük -lábuk összefonódott. Egymásba gabalyodva feledkeztek meg emberi mivoltukról. Már az állati ösztöneik vezérelték őket. A zene ütemére mozogtak...

Reggel a négy férfi arra eszmélt, hogy a lányok már eltűntek.A lakosztály fürdőszobája felöl motozás nesze hallatszott. Lassan tápászkodtak fel a szőnyegről, ám hirtelen kővé meredtek. Egy szobalány állt előttük. Ez nem volt túl különös dolog, de az már igen, hogy a nőben felismerték Lucyt, Joe titkárnőjét. 

Maga hogyan került ide? Súgta rekedten Joe. Uram, én, én...hebegett Lucy. Időnként vállalok másodállást is, bármilyen tisztességes munkát. Az önöknél kapott fizetésem csekély, hiszen próbaidős vagyok. Ne haragudjon rám-sírta el magát a lány, majd kirohant a szobából.

Te, ha ennek eljár a szája..Ugyan Logan! Nem meri, hallottad, próbaidőn van, szólt Billy.Ekkor Olivér csattant fel. Javíts ki ha tévedek, de tegnap a Mackenzie nagykutya megemlítette a nejed nevét. Mint adományozóét. Ezt mégis hogyan, és miért? Fogalmam sincs, mondta Joe. Mikor elrángattatok az irodából, Mary örökségének a papírjait akartam átnézni. Sietségemben biztosan az alapítványi papírok  tetejére dobtam, ez a hülye liba meg mielőtt elment, szorgalomból kipostázta Mackenziéknek, ráadásul sürgősséggel. Most hogyan magyarázom el Marynek, hogy felajánlottam adománynak az örökségét?

Hát, öregem, erre én is kíváncsi leszek, szólt Billy.

Már a harmadik bogyót vette be a fejfájására. Reggel az a hír fogadta, hogy Lucy felmondott. Nem is baj, egy gonddal kevesebb. Nem bírná nézni azt a bamba képét nap mint nap. Mindig emlékeztetné arra az orgiára, amit azóta se "köszönt" meg a barátainak. 

Halk kopogás után Mary lépett az irodába. Szerbusz szívem! Olyan nyúzott vagy még mindig! Sajnáltalak, mikor reggel így láttalak, de tudom, néha ki kell ereszteni a gőzt. Figyelj csak! Kitaláltam valamit! Van pénzünk , nem is kevés. Apa örökségét elfogadtam, de csak azért, mert célom volt vele.Nem tartom meg. Úgy döntöttem, hogy az eladásával sem vesződöm.Jó célra fordítom. Szegény családokon segítek vele. Eladományozom egy alapítványnak, majd az pénzzé teszi, s így arra fordítják a belőle befolyó összeget, amire a rászorulóknak szüksége van. Tulajdonképpen te adtad az ötletet. Pontosabban az a rendezvény, amin a hétvégén voltál. Itt a papír, amin hivatalosan is megjelölöm az alapítványt, akié apa öröksége lesz.  Mary mosolyogva tette férje elé az iratot, amin jól láthatóan ez állt: Mackenzie alapítvány.