Az érinthetetlen 5.rész

Az éjszakát az autóban töltötte. Egy szemhunyásnyit sem aludt. Reggel aztán útnak indult. Néma csend volt körülötte, a "lényt" sem érezte. Bár voltak vele kapcsolatosan kétségei, elég erősek, most mégis zavarta ez a hirtelen jött csend. Az elmúlt hónapok alatt annyira hozzászokott, hogy nincs egyedül sosem, hogy a mostani csend ijesztő volt. Lassan sétálva indult el az úton, amiről fogalma sem volt hogy hova viszi. Jó órája sétált már, mikor szembejött vele egy autó. Meglepetésére Max autóját látta közeledni. Feszülten nézett körbe. Esélye sem volt eltűnni. A fekete Honda megállt mellette, s Max kiszállt. Egy perc  feszült, néma csend után  hátborzongató hangon szólalt meg. Remélem tudja, hogy mit csinált? Kamel visszamondta az üzletet. Ezért felelni fog! Lilla most ért el ahhoz a ponthoz, hogy úgy érezze, nincs veszítenivalója. Tényleg? -kérdezte gúnyos hangon. Ki és mi jogosította fel arra, hogy mint egy árucikket, eladjon? Hogy úgymond szolgálatba állítson bárki kényére kedvére? Minek néz maga engem? Bár ez nem is kérdéses... Nincs a munkaszerződésemben semmi arra utaló rész  hogy konzumnő lennék. És ha már itt tartunk, felmondok. Azonnali hatállyal.-mondta Lilla egyszuszra. A főnöke szeme nem ígért jót. Ezt még meg fogja bánni! A két hónap felmondási időhöz ragaszkodom, de most szólok, meg fogja magát gondolni. Erről kezeskedem. Beszállt  az autóba, és otthagyta az elképedt lányt. Na ,hiszen! Hogy tudna visszatartani? Kényszeríteni csak nem fog. Nem tud. Nem tud?

Hirtelen félelem hasított belé. Egy régen eltemetett  kép bukkant fel  lelki szemei előtt...

Folytatása következik...