Az életfa és a mentett cinke

Perzsi.•  2022. június 23. 10:26  •  olvasva: 85

Egy szürke, zord téli délutánon különös dolog történt.Enyhe hózápor terítette be a tájat, s a széllel karöltve táncot járt. Az emberek hitetlenkedve rázták a fejüket. Évtizedek óta alig-alig  láttak  havat, hózáport pláne nem. Marika néni kora ellenére fitt volt. Ahogyan hazafelé sietett, meg- megcsúszott az úton, de sportosságának köszönhetően mindig visszabillentette magát függőleges helyzetbe. Ahogyan a pici díszparkon át igyekezett a lépcsőház felé, egy sötét kis mozgó kupacot vett észre a földön. Talán egy egér.-futott át a fején. Amikor elhaladt mellette, egy kis vékony hang ütötte meg a fülét. Ez nem cincogás, de akkor mi? Közelebb ment a kupachoz, ami ismét megmozdult. No hiszen! Egy kiscinke! De hol van az anyja? Alaposan körbejárta a fát. A tölgy valaha pompázatos, terebélyes volt.Magasra nőtt ugyan, de ágai közt átfütyült a viharos szél. Több helyen meg volt már csonkítva, ki tudja milyen okból kifolyólag. Marika néni nem találta a fészket. Óvatosan papírzsebkendőbe emelte, bugyolálta a pici testet, és sietett be vele a meleg lakásba. Nem tudta mit csináljon a kismadárral,tartott tőle, hogy bármit tesz,  árt vele neki. Szomorúan nézte a pici lüktető testet. Most hogyan tovább?-suttogta magának. Hirtelen mentő ötlete támadt. Felhívta a madármentő egyesületet, és segítséget kért. Kért és kapott. Másnap reggelre ígérték jöttüket. Marika néni egész éjjel a kiscinke mellett virrasztott, figyelte minden rezdülését. Mikor a madármentők megérkeztek, elérzékenyülve vett búcsút Incétől. Ince, akinek éjjel adta a nevét, nagyon legyengült állapotban volt, már alig pihegett. A telet egy madárházban töltötte. Lassan, de biztosan erősödött. Tavaszra szép, kifejlett példánya lett fajának. Eljött a várva várt áprilisi nap, mikor is a gondozók szabadon engedték. Valami különös ösztön folytán hazatalált. Haza, az otthontalanságba. A városka főteréről ugyanis szinte minden fa eltűnt. Az ő megcsonkított fája is, mely élete első napjaiban az otthona volt. Helyette csináltatott a város nemesfémből egy csillogó, csilivili , ágas-bogas díszfát, amit kineveztek életfának.Körülötte  kőburkolat volt, fű sem nőhetett ott. Ince keringett körülötte egy darabig, éles hangon siratta otthona hűlt helyét, majd Marika néni erkélyének a korlátján megpihent. A néni nem hitt a szemének, mikor meglátta a kis szépséges cinkét.Kis fekete feje, zöldes-sárgás tollazata lélegzetelállítóan tündökölt a tavaszi nap sugaraiban. Adott neki enni, inni, beszélt hozzá. Sokat gondoltam rád. Örülök, hogy itt vagy. Igen, kivágták a fákat, hiába harcoltam értük. Ne félj, találok neked új fát, otthont, hadarta izgatottan a jótét lélek.Eleinte úgy tűnt, a kismadár elfogadta a helyzetet, de a nyár elmúltával napról napra egyre különösebben viselkedett. Bármilyen étekkel kedveskedett neki Marika, alig-alig evett belőle. S egy októberi szürke délutánon a téren játszó gyermekek egy kismadár holttestét találták a puccosan csillogó életfa alatt...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. június 23. 19:51

@Krisztinka: Köszönöm szépen.🙂

Perzsi.2022. június 23. 19:51

@kevelin: Igen, érdemes. Bár mindenki így gondolná!

Perzsi.2022. június 23. 19:50

@Mikijozsa: Köszönöm szépen!

Krisztinka2022. június 23. 18:15

@Perzsi.: szeretlek olvasni💛…a szomorút is, a romantikus boldogat is…

Perzsi.2022. június 23. 17:46

@Mancisztorik: Köszönöm.A nálunk fejlettebb országokban bármennyi erdős rész van, nem ölik a fákat. Nem barbárkodnak. Pl a Keltáknál sem.

kevelin2022. június 23. 17:16

Megéríntett, megható, érdemes lenne odafigyelni az ilyen dolgokra is

Mikijozsa2022. június 23. 15:08

jó-érdekes

Mancisztorik2022. június 23. 14:37

Tetszik. Szuperül felépített történet, tanulságos végkifejlettel.

Perzsi.2022. június 23. 14:15

@skary: És tényleg. Érdekes azért, hogyha szirupos romantikusat írok, azért nem szól senki. A drámáért igen, pedig több van belőle az életben. Az életfa valós szobor a városomban. A Milleniumra készült, de nekem a kontraszt jut róla az eszembe. Egy krómacél szobor, ami az életfa nevet viseli, ott áll, ahol előtte élő, lélegző fák álltak. Amiket kivágtak, hogy legyen helye a szobornak, azaz műfának. Rendszeresen rongálják, letördelik "szép" csillogó leveleit. Amit szimbolizálnu kívántak vele, az oké. De ami pusztítást eszközöltek érte, az már nem.oké.

skary2022. június 23. 12:56

azé annyira bírod a drámát .)

Perzsi.2022. június 23. 12:44

@Krisztinka: Ez nagyon kedves tőled, hogy a kevés idődet az irományom olvasásával töltöd.🙂 Ezentúl jobban figyelek, nehogy trauma érjen, ha már megtiszteltél. Remélem a szomorú vég nem húzott le. Azt (is) ajartam érzékeltetni, hogy kivágják az élőt, s műt tesznek a helyébe. A városom főterén található krómacélból készült életfa ugyan a Milleniumra kédzült, szép gesztus, szép alkotás, de... De bizony előtte 3 db szép fa állt ott... :-(

Krisztinka2022. június 23. 11:45

Naaa, mit csinálok a tanulmányi napomon??…Perzsike novellát olvasok🤣 jó ez is..gyerekeknek különösen jó lenne olvasni mert nagyon jól szemlélteti a lényeget💛

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom