A zsebes

Perzsi.•  2022. december 18. 18:28  •  olvasva: 161

Roland unottan ült az apró bérelt garzonlakás kanapéján. Valami gügye filmet vetített a tv, ami nem kötötte le a figyelmét. Kezében egy dísztávirat fityegett. Gyászhír:Szívből jövő fájdalommal tudatjuk, hogy Kútfalvi Mária, élete 88.évében, csendben elhunyt. Temetése augusztus 28.-án lesz, a helyi temető új pavilonjánál.

Nem tudott sírni. Részben a nagyanyját hibáztatta a sorsáéŕt...



Rolandban vegyes érzések kavarogtak. Nagymama... a zsarnok, a kemény, a kitartó, a, a... megannyi jelzővel tudta volna illetni. Az ország északnyugati részén elterülő, mindössze 2000 főt számláló falu kultúrális vezetője volt , akinek senki nem mondott ellent. Jómódú család volt az övék, nagy tehenészettel, kecskékkel, s mindenféle háztáji állatokkal. Sokat dolgoztak, a család minden tagja be volt fogva. Eleinte még Roli is, akinek pedig semmi kedve nem volt a kemény munkához. Amiből csak tudta, mindig kivonta magát. Őt a technika,  egészen pontosan a számítástechnika érdekelte, az online világ nyűgözte le. Ezenkívül pedig a színészet bűvölte el, imádta nézni, hogyan bújnak más bőrébe a színészek. A környék összes előadására eljárt, amíg tehette. Egészen  a középiskola 3.osztályáig. Bár szülei  tisztában voltak kiemelkedő szellemi képességeivel, mégis hagyták, hogy egy átlagos gimnáziumba felvételizzen. Rolandnak ez kiválóan megfelelt. Könnyedén szívta magába a tananyagot, elég volt az órákon figyelnie, s négyesnél rosszabb jegyet még így sem kapott. Otthon pedig továbbra is hódolhatott szenvedélyének, az online szörfözésnek, amit nagyanyja nem nézett jó szemmel.- Mi lesz így belőled? Annyi informatikus van a világon, hát nem veszed észre? Azt nagy nehezen elfogadtam, hogy a gazdaság nem érdekel, pedig tőlem a szüleid, tőlük pedig te örökölted volna a családi vállalkozást. Mi már nem leszünk fiatalabbak. Jó eszű fiú vagy, akár egyszerre több lábon is állhatnál! -Hagyj békén nagyi!- szisszent fel a fiú. -Rendben.-felelte az idős hölgy. De tudd, mától magad finanszírozod a hóbortjaidat. A színházbérletet, a kütyüidet, a haverokkal való lógásaidat,a motrod javítását és a benzint is. Mindent. Ezek nem járnak, csak ha megdolgozol értük.-mondta nyugodt hangon, majd becsukta maga mögött a szobaajtót. Rolit düh fogta el. Hangos káromkodások közepette  pattant fel a motorjára, amit szüleitől kapott a születésnapjára, s viharzott el otthonról. Egy osztálytársának a hétvégi nyaralójában kötött ki, ahol már javában folyt a sebtében összehívott buli. Amolyan fiúbuli, ahol alkoholban nem volt hiány. Jócskán ittasak voltak már, mikor egyikük felvetette, hogy csináljanak valami izgalmasat. Te Roli, te egy  guru vagy!  Van az a kiscsaj, tudod az a kékhajú. Na, annak a fiókját törd fel, s írjunk a nevében sexhirdetéseket!

-Nincs kedvem hozzá!-válaszolta a fiú, s egykedvűen iszogatott tovább. Na mi van, csak nem belezúgtál?-röhögtek rajta a többiek kórusban. Roli agyára vörös köd szállt le. Rohadjatok meg!-hörögte feléjük, majd pár gyors kattintással már benn is volt a lány gépében. Nesztek, s most le lehet szállni rólam!- szólt önelégült vigyorral, majd széles sugárban hányni kezdett. Maga sem emlékezett rá hogyan jutott haza, de másnap reggel az ágyában ébredt. Feje hangosan dübörgött, s ezen a hideg paradicsomlé sem segített. Gyorsan készített még magának egy limonádét , majd visszafeküdt, remélve, hogy újra el tud aludni. Nem sikerült, már csak azért sem, mert nagyanyja lépett az elsötétített szobába. A gyatra fényviszonyok, és a kalapáló feje ellenére is látta, hogy a máskor oly magabiztos és erős nő most milyen sápadt és mintha összetöpörödött volna. Kelj fel, s vegyél magadra valami normális ruhát.- szólt rekedten. Itt van a rendőrség, érted jöttek. Értem?-kérdezett vissza hitetlenkedve. De miért? Majd ők elmondjàk.- szólt vissza már kifelé menet a nagyi.

A konyhában két egyenruhás rendőr várta. -Elő kell állítanunk kihallgatásra. De miért?-kérdezte Roland újra. Majd bent megtudja. Egyelőre csak annyit, köze van a tegnapi bulihoz. Roli lázasan törte a fejét, de szinte semmire nem emlékezett. A kapitányságon azonban szembesült a tragikus valósággal. Az esti buli remekül sikerült a fiúk szerint. Miután Roli szabaddá tette Nola gépéhez az utat, a sihederek nem fogták vissza magukat. Lementettek pár képet, átszerkesztették, s mellé obszcén szavak kíséretében felhívásokat biggyesztettek: -Mennyit érek neked? -Jó lennék egy körre? - Bukom a nagypapákra. - Ilyen, s ehhez hasonló mondatokkal szórták tele a lány képeit. Azzal nem számoltak, hogy a fénynél is sebesebben fog szétterjedni munkásságuk a világhálón. Ennek eredményeképpen Nola a legrosszabb lépést választotta:felvágta az ereit. Szülei reggel találtak rá, félholt állapotban. A gyorsan kiérkező mentőegységeknek nem  sikerült megmenteniük. Erre nem számítottak a fiúk. Mindegyikük ellen eljárást indítottak, s az ítélet javító-nevelő intézet volt, egészen a nagykorúságukig. Roli nehéz 21 hónapnak nézett elébe. Tettét megbánta ugyan valamennyire, de át nem érezte. Ám ha eddig nem tudta, milyen lehetett Nolának a zaklatás, most megtudta. Újonc lévén az intézetben ő lett a csicska. A hierarchia legalsó fokán állt. Fizikuma nem volt kiemelkedő formában, ezért rendszeresen meg tudták verni. Már majdnem egy éve csicskáskodott, mire enyhült a benti helyzete. Ezt az észbeli előnyének köszönhette. Seftelések,házi dolgozatok megírása, pénzügyi manipulációk elismert képviselőjének számított. Így a hátralévő egy év már könnyebben eltelt. Könnyűsúlyú bűnözőként hagyta el az intézetet. A benti ügyeskedései miatt szép kis összeg volt a zsebében, így nem fájt a feje a szállását illetően. Jelentkezett a felügyelő tisztjénél, majd a fővárosi életbe vetette magát. Egy apró kis szobát bérelt, fürdőszoba és konyhahasználattal a VIII. kerület peremén.  Hogy a szervek békén hagyják, munkát is vállalt. Pizzafutár lett. Így legalább a szabadság érzése megmaradt valamennyire. Vásárolt egy laptopot, és ismét szörfözni kezdett a neten. Mivel a fizetése  az alapvető igényeire  szűkösen volt csak elég , új állás után keresgélt a  hirdetések között. Egyik sem felelt meg neki, ezért hazalátogatott, hátha újra ott folytathatja, ahol abbahagyta. Azonban csalódnia kellett. Szülei minden döntést a nagyira hagytak, aki viszont szigorú szabályokat állított fel. Dolgoznod kell. Ha nem a gazdaságban, akkor máshol, de elvárom, hogy rezsirészt fizess. Internet többet nem lesz a házban, wifi sem. Ha ezekre van szükséged, akkor felkeresed a művelődési házat, 18 óráig nyitva van. Hétvégén elvárunk a közös étkezésekre, azonkívül mehetsz bárhova. Kivéve a hajnalokat, a fejésnél segítened kell. És ez nem kérés, ez feltétel. 

3 hétig bírta. Utána köszönés és üzenet nélkül hagyta ott őket. Nehezen ment a szoba vagy ágybérlet keresés, s még azt sem tudta, miből fizeti ki a drága fővárosi életet. Ekkor lépett az életébe a lehetőség. A villamoson utazott, mikor a tömegben elé vergődött egy testes, magas, középkorú férfi. Erős testszaga, kopaszodó tarkója, az, hogy a tülekedésben folyton a lábára lépett, minden, de minden irritálta Rolandot. Farzsebéből fekete, kopott műbőr pénztárca lógótt ki. S ő, szinte kárpótlásként az elszenvedett utazásért, cserébe elvette. Lazán, észrevétlenül, s lelkiismeretfurdalás nélkül. Nem vette észre senki. A férfi a következő megállónál leszállt, ő pedig izgatottan utazott tovább. Vajon mennyi pénz van benne? Alig bírta kivárni az időt, míg le nem szállt az uticéljánál. Egy kávézóban aztán a rendelés után végre szemügyre vehette a pénztárca tartalmát. 60 ezer forint, egy maréknyi 200 forintos, és mindenféle igazolvány volt a zsákmány. Hm, nem is rossz!-dünnyögte elismerően. Ha csak egy szobát bérlek, már majdnem elég rá a pénz! Aznap este egy régi havernál húzta meg magát. Másnap kibérelt egy kis garzont, azt amiben most is lakik, s a bérleti díj felét előre  kifizette. Kapcsolatait megmozgatva szerzett egy laptopot, pár jobb ruhát, persze ezek mind lopott holmik voltak, s "munkához" látott. A neten végignézte az összes metró, villamos, busz, vonat útvonalát, s a megállók közelében található épületeket, utcákat, boltokat. Terveket készített,  figyelve a lehetséges egérutakra. S akcióba lépett. Minden  nap akkor kelt útra, amikor kedve tartotta. Ez volt csak az igazán neki való munka! Szép lassan belejött, s már nem cserélt volna senkivel. Volt olyan nap, hogy 3-4 akcióból akár 150-200 ezer ft haszna származott, főleg fizetésnapokon, de volt, hogy ugyanennyi erőfeszítés csak 10 ezer forinttal járt. Összességében jól ment neki. A tárcákban lévő iratokat , bár tudta, hogy nem jó ötlet, nem dobta ki, s nem is semmisítette meg. Egy elhagyatott területen álló, kiszuperált teherautóban rejtette el őket, maga sem tudta miért. Talán mert nem akarta kukába dobni őket, hogy megtalálás esetén valamiképp hozzá vezessenek a nyomok.Éppen azon agyalt, hogy csak 2 hetente fog zsebelni, nehogy feltűnjön valakinek, mikor is egy hívást kapott, ismeretlen számról.Halló?-szólt bele a telefonba. - Ha jót akarsz magadnak, holnap sötétedéskor legyél a teharautónál!-szólt az ismeretlen hang, majd letette. Tudta, rögtön tudta, hogy valaki rajtakapta. Nem megyek el, elmegyek, most mit csináljak, eltűnök... ezek zakatoltak a fejében

 Mindenre gondolt , csak egyre nem: arra, hogy feladja magát. Másnap semmit nem evett, s jóval sötétedés előtt a megadott helyen volt. Látni akarta az ismeretlent. Nem sikerült. Nem jött el, csak telefonon hívta őt. Helyes, s most közlöm, mit kell tenned. A felgyülemlett iratokat ne keresd, elvettem. S te ezentúl nekem dolgozol. Továbbra is ugyanez a dolgod, csak kibővítve. A pénzt megtarthatod, az nem érdekel.

 Nekem az iratok kellenek. De ez nem ilyen egyszerű, nehogy azt gondold! Mindig fogsz kapni egy hozzávetőleges személyleírást, életkort, akár egy képet, s egy ugyanolyan, vagy majdnem ugyanolyan személy iratait kell megszerezned. Tudok a múltadról, a hackerkedésedről. Használd a tudásod! Keresgélj célszemélyek után a közösségi oldalakon! A leadott megbízásokat maximum 5 nap alatt teljesítened kell. Elégedettség esetén alkalmanként 200 ezer ft a jutalmad! -És ha nem vállalom?-kérdezte naívan Roland. Gunyoros nevetés volt rá a válasz. Sose keress, úgysem találnàl meg. Majd én jelentkezem mindig.-szólt az ismeretlen, majd bontotta a vonalat. 


Roland napokon keresztül ült a laptop előtt. Most épp egy fekete, hosszúhajú, 30-as évei elején járó nő iratait kellett megszereznie, aki erősen hasonlított a leírás szerint Kristen Stewartra.Külföldön nem lett volna nehéz dolga, ott mindig rendeznek hasonmásversenyt, különböző hírességekkel kapcsolatban. Itthon azonban csak a közösségi hàló bugyraira hagyatkozhat. Végre, hosszas keresés után talált egy potenciàlis jelöltet, s ráadásul nem is lakik messze tőle. Csak a  Nagykörútig kell utaznia. Lassan, gondosan választotta ki a ruházatát. Már volt miből válogatnia, az elmúlt hónapok alatt két ruhásszekrénnyi gyűjteményre tett szert. Volt ott  szinte minden, a rapperruhától kezdve egészen a szmokingik. Most kiélhette a színészet iránti szenvedélyét is. Jól megvizsgálta, átnézte a célszemély adatait, oldalát, s annak megfelelő ruhát és karaktert öltött magára. Jelenleg egy ómódi, szemüveges tanár benyomását keltette, mivel a lány feltört levelezése szerint az  idősödő történelemtanárokra bukik. Felszállt a 4-es villamosra, és a Nagykörútnál lévő Nagy vásárcsarnoknál szállt le. Itt dolgozott hétvégenként  a célszemèly, akit hamar meg is talált. Egy gyors vásárlást megejtett, pár mondatot csevegett is vele, majd egy cukrászdából figyelte, mikor jelenik meg a lány. Minden simán ment, szinte nevethetnékje támadt. Mindig ugyanott, a retikül első fakkjában találta az iratokat. Semmi elővigyázatosság, semmi leleményesség! Legalább ne tartanák együtt az irataikat a pénzzel! Igaz, neki így könnyebb, de már unja. Semmi izgalom nincs már benne.  Eleinte szórakoztatta, hogy mindig más személyiséget kell magára öltenie, de már ez is megszokottá, rutinná vált. 

Másnap a megadott helyre vitte az iratokat. Megfelelőek voltak, így este csörgött a telefonja. Az Osztyapenkó szobránál lesz a pénzed, holnap délelőtt, 11 órára. Egy barna kis dobozban. 

-Áruld már el, mi a fenéért ez a nagy óvatosság? S miért kellenek neked valódi iratok? Ennyiért már jó minőségű hamisítványt is kaphatnál, ráadásul tökéletesen megegyezőt az adott személyleírással. 

-Semmi közöd hozzá!-szólt a rekedtes hang, majd kis szünet után folytatta: pedig te okos vagy, mégsem jöttél rá eddig, hogy miért, mire jobb az eredeti irat? Mi történne, ha a te irataidat kérném? Bajba sodorhatnálak? Megmondtam az elején, hogy soha ne kérdezősködj, mert pórul járhatsz!

-Az attól függ, kezdte mondani Roland, de a vonal  másik végén már nem volt senki.Ezt követően jó két hétig nem kapott megbízást. Unalmában  utazgatott, szerte a városban, és környékén. Terepszemlét tartott, s unaloműzésként néha kizsebelt valakit.  Pénteken öt személy esett áldozatául, akiknek az iratait, régi szokásához híven nem dobta ki. Az összes iratot a saját tárcájába gyűjtötte össze, hogy hazaérvén majd átnézhesse őket. A megállóban már szép kis utazóközönség gyűlt össze. Egy anya, két lányávál, akiket a nagyszüleik kísértek, pár siheder, és két fiatal nő. A járművön bőven volt hely hátul, ahol helyet foglalva jól megfigyelhette őket. Elálmosodott,  majdnem elbóbiskolt, mikor arra lett figyelmes, hogy egy idős, bottal közlekedő néni háta mögé keveredve az egyik siheder, annak a zsebében kotorászik, miközben a másik kezével a feje fölött hadonászva, csúfos grimaszokat vágva, széles vigyorral jelez a másik kettő suhancnak. Roland arca elvörösödött. Ezt a szemtelenséget! Nyíltan, mindenre hederitve cselekszik ezt, ráadásul egy szemmel láthatóan szegény és nagyon idős nővel!  Valamiért a nagymamája jutott az eszébe. Mi lenne, ha ő állna itt? Bár haragudott rá még mindig, szíve mélyén tudta, hogy anno ő hibázott. Többek között ezért nem zsebelt ki soha idős embereket, akkor sem, ha láthatóan volt mit a tejbe aprítaniuk. Végignézve a társaságon, látta, hogy az akciójuk puszta ki ha én nem balhé. Mindegyikük jól öltözött fiatal . Közelebb ment hozzájuk, s egy kézmozdulattal tudtukra adta, hogy fejezzék be az akciót. Nem tették, sőt! Lökdösni kezdték az idős hölgyet, aki elesett. Időközben a villamos befutott a megállóba, s mindenki gyorsan elsietett. Nem akartak tudomást venni a jelenetről. Roland felsegítette a nénít, megkérdezte, jól  érzi-e magát, majd lesegítette a járműről. Még sikerült időben visszaszállnia. Épp egy időben a jegyellenőrrel. Bosszankodva kotorta elő a tárcáját, amiben a pénzével együtt az iratait is tartotta. Mire az ellenőr hozzá ért, már patakokban folyt róla a veríték. Ott volt az aznapi összes megkárosított ember irata, személyi igazolványok, jogosítványok, lakcim és TAJ kártyák, bérletek, minden. Csak az ő iratai hiányoztak...


2022.12.18

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. december 26. 17:48

@Sznearanka: Köszönöm szépen.🙂

Sznearanka2022. december 26. 14:20

Jóóóó... :) Ügyesen forgatod a tollat, ha már novelláról van szó... Persze a versekben is... :) Még azt is elérted, hogy valamennyire szimpatikus legyen a bűnöző. Nagyon tudsz, és a fantáziád is remekül működik... :)

Perzsi.2022. december 21. 13:57

@Sznearanka: Köszönöm.🙂 Nem kerget senki, akkor olvasod el, amikor kedved van hozzá, és időd. Igyekszem én is többször benézni, 2 konyhai teendő között. Életemben először csináltam lilahagymalekvárt, s meglepően jól sikerült. Pedig a hozzávalókat nem méricskéltem. Kicsit több ecet kellett volna bele, de lehet, így jobb. Viszont a vajaskiflinél követtem a receptet, mégis kuka. S cserébe a kiszakadt gerincsérvemmel neki nem állok ma egy újabb adagnak.

Sznearanka2022. december 21. 10:42

Ígérem, ezt is el fogom olvasni! Eskü...!!! Mindig olyan kevés időm van, most meg... Főleg, hogy olyan jó novellákat is írsz!

Perzsi.2022. december 19. 17:47

@S.MikoAgnes: Jobbulást kívánok Ágnes! Néha lemaradok az olvasásban. Szenvedek, erősen. Minden mozdulat fáj. Nem tudom, hogy bírni fogom-e erővel az ünnepi készülődést. :-( Boldog ünnepeket kívánok!

S.MikoAgnes2022. december 19. 16:34

@Perzsi.:

fantasztikusan írsz, erzsikém
boldog karácsonyt
a kezem, vállam nem javul , alig alszom két hete, blogomon a magyarázat

Perzsi.2022. december 19. 10:53

@kevelin: Köszönöm. Boldog ünnepeket kívánok!🎅

kevelin2022. december 19. 07:15

Valóban jó íràs gratulàlok én is és boldog ünnepeket kivànok.Kevelin.

Perzsi.2022. december 18. 19:26

@Mikijozsa: Hogy haragudni kell rá vagy sem, azt az olvasó dönti el. Köszönöm, hogy olvastál, és boldog ünnepeket kívánok!

Mikijozsa2022. december 18. 18:41

kemény helyzet, nagyon élethűen írtad le, kellemetlen ez a megélhetési módszer és megalázó, nem tudom sajnálni kel az ilyen elkövetőt, vagy haragudni rá? még nem döntöttem el, gratulálok jó írás