A zaklató (Novella)

Csengettek.Dia kócosan, pizsamában bicegett az ajtó felé. Lába gipszben volt,mivel a munkahelyén siettében leesett a lépcsőn. A röntgen kimutatta, hogy ínszalagszakadása van, és gyűrődéses törése is. Szerencsére  nincs nagyobb baj, csak a pihentetés végett gipszelték be. Mivel ez munkahelyi balesetnek számít, a biztosításhoz papírokat kell kitöltenie. Ezeket a papírokat várta, azt ígérték, egy kollega ma kihozza.Kikémlelt a kukucskálón. Senki nem állt az ajtó előtt. A józan ítélőképessége azt súgta:ne nyisd ki! És mégis... Kinyitotta, mert kíváncsi volt. Itt van! Megint van egy szál fehér frézia a küszöbön! Mint minden héten, kedden. Dia körülnézett, de senkit nem látott a lépcsőházban.A lift nem működött, így azzal sem tudott senki ilyen hamar lemenni a hatodik emeletről. Más körülmények között talán örült volna a virágnak, de a lassan 6 hete érkező virágszál szépségét beárnyékolta a félelem...

- Az egész dolog még április harmadik hetében kezdődött. Dia munkából jött haza. Fáradt volt, és fájt a szeme. Grafikusként dolgozott a rendőrségen. A szemtanúk által leírt személyeket, környezetet igyekezett élethűen ábrázolni az elbeszéléseket követve. Még beugrott az írószerboltba újabb kellékeket venni a munkájához, majd egy újsággal a kezében indult fel a 6. emeletre. A lift nem működött, és nem is ígérték, hogy egyhamar fog. Neki azonban jólesett egy kis mozgás, a sok ülés után. A lépcsőfordulóban összefutott a szomszédjával, Lajossal. Jó 50-55 év körülinek saccolta. A köszönésen kívül nem volt eddig más kapcsolata vele. Kézcsók!-szólt mosolyogva a férfi, miközben cseppet sem titkoltan tetőtől talpig végigmérte a lányt.Fáradtnak néz ki! Az is vagyok, válaszolta Dia, miközben igyekezett levegőt  nem véve elsiklani a férfi mellett. Lajos nem volt előzékeny, nem állt félre. Ellenkezőleg. Együtt mozgott a lánnyal, s igyekezett hozzápréselődni. Szűk  ez a lépcsőház, de nincs mit tenni, ha nem működik a felvonó-vetette még oda cinikus mosollyal a szája szegletében, majd egy végtelenül lassúnak tűnő pillanat után végre átpréselte magát Dia mellett.Csak legyek már lakáson belül!-gondolta a lány, s sietett felfelé. Ekkor pillantotta meg a fréziát az ajtaja előtt. A kedvenc virágom, de ki tehette ide? Kevesen tudnak róla bármit is, hiszen minden idejét a munka köti le. A hobbija is a munkája, ezzel van tele a lakása minden szabad zuga. Beütötte a riasztó kódját, majd a lakásba lépett. Az előszoba falán egy hatalmas rajz  nézett farkasszemet vele. Szó szerint. Ugyanis hobbiból szemeket rajzolt, nagy méretben. Szerette csinálni. A szem a lélek tükre, és ő pontosan tudta, hogy nincs a földön két egyforma szempár. 

Lepakolta a vásárolt kellékeket, és a konyhába sietett. Azon a héten még háromszor találkozott a lépcsőházban Lajiossal. Ezek a találkozások egyre kellemetlenebbek lettek Dia számára. Mindig úgy alakította, hogy hozzá tudjon nyomódni a lányhoz. S ha az szabadult volna, akkor kérdezősködni kezdett. Hogy telt a napja? Jól-mondta Dia, és lódult volna felfelé a lépcsőn, de Lajos vele együtt, egy ritmusban, követte. Hallottam múltkor, hogy Gary Moore-t hallgat. Elnézést, ha hangos volt, máskor becsukom a terasz ajtaját. Nem, dehogy!Én is szeretem!-nézett Lajos mélyen a lány szemébe. Ez a szem! Ez a tekintet! Kiráz tőle a hideg!-gondolta Dia. Olyan, mint egy ragadozó madáré. Mint egy fakó keselyűé. Ezt nem szívesen rajzolnám le. Majdnem hangosan kimondta a gondolatait. Vigyáznom kell...

A következő héten, kedden reggel, munkába menet ismét ott volt a küszöbön a virág. Ismét nem látott senkit, üzenet pedig nem volt a virág mellett.Ez így ment heteken át. Keddenként virág, néhanapján Lajos a tolakodó kérdéseivel, és testközelségével. Dia már nem örült a virágnak. Elhatározta, ha sikerül Lajost a ház előtt elkapnia, megkérdezi, ő e a virágküldő. Valahogy nem illett a személyiségéhez,nem is nézte ki belőle ezt a figyelmességet, de nem volt jobb ötlete.Az élet azonban más forgatókönyvet írt számára.

Új áldozathoz hívták az örsön , hogy készítsen rajzot. Szinte futnia kellett, mert a főnök türelmetlen volt. Az főnöki iroda előtere tele volt nyomozókkal. Volt aki lazított, más az internetet  hívta segítségül a munkájához, megint más telefonált. Nagy volt a hangzavar. Ekkor pillantotta meg Zsoltot. Nagyot dobbant a szíve. Sosem volt híve a munkahelyi kapcsolatoknak, ám ez a férfi mágnesként vonzotta. Égett az arca, mert tudta, hogy minden erőfeszítése ellenére a tekintete újra és újra Zsoltra tapad. Szerencséjére a főnök behívta végre az irodájába. Miután bő három órányi rajzolás és számítógépes segítség után megtalálták a feltételezett tettest, Dia végre fellélegzett. Korai volt az öröme. Diácska, tudom, nem a maga dolga, de kivételesen adja fel nekem ezt a levelet elsőbbséggel-mondta a főnök. Ha jól tudom, úgyis vége a munkaidejének, a posta meg még 15 percig nyitva van. 

Futva indult le a lépcsőn. Megcsúszott. Többen ott teremtek, köztük Zsolt is. A lány kellemetlenül érezte magát. Nem csak a fájdalom, hanem a kiszolgáltatottság miatt is. Mentőt hívtak hozzá, mert nem tudott lábra állni. Parancsra Zsolt kísérte el. Egész úton egy szót sem szóltak egymáshoz. Szándékosan becsukta a szemét, pihenést mímelve, csak ne kelljen a férfival beszélni. Zavarta, amit a férfi iránt érzett. A kórházban, a röntgen után elküldte Zsoltot. Azt mondta neki, hogy idehívta egy barátnőjét, nem lesz egyedül.

- És most itthon van, betegállományban. Örült neki, hogy múltkor bevásárolt a hobbijához. Megreggelizett, kávézott, s nekiállt rajzolni. Szeme a vázában lévő fehér fréziára esett. Nem volt szíve egyiket sem kidobni.Gondolataiból  csengőszó riasztotta fel. Zsolt állt az ajtóban. A lány meglepetésében csak nézte a férfi gyönyörű szürkéskék szemét, amit még jobban kiemelt haja fekete színe.Karcosan  férfias arcvonásait a szeme ragyogása, és a félmosoly az arcán, megszépítette, lágyította. Szia! Esetleg behívnál?-kérdezte Zsolt. Persze, persze, ne haragudj! Dia zavarában majd elsüllyedt. A főnök küldi a nyomtatványokat. Mindent, ami a biztosítódnak kell. Az állományos papírt is, a baleseti jegyzőkönyvet...ja, azt majd írd alá, az egyik példányt vissza kell vinnem. Érdekes hangulata van a lakásodnak. Ez valami hóbort? Miért van itt ennyi szem? Pontosabban csak szemek néznek rám a falról. 

Már kiskorom óta ez a hobbim. Ezért lettem többek között grafikus. De hogy ez egy nyomozó számára furcsa legyen? Nekem te vagy a furcsa. -mondta Dia. 

Mi furcsa rajtam? A szemed. Nem csak a színe, hanem a vonala, és felette a szemöldököd. De még a szemhéjad is. Ilyent még nem láttam. Diát elkapta az alkotói hév. Mielőtt esze megálljt parancsolt volna, már ki is csúszott a kérdés a száján. Lerajzolhatom? Felőlem-szólt Zsolt. De cserébe kérek valamit.Mit?Mesélj magadról.

Dia rajzolni kezdett, s közben mesélt.Majd hirtelen elhatározással elmondta a frézia történetét, s Lajossal kapcsolatos megérzéseit. Zsolt nem szólt semmit. Csak nézte a lányt , hosszasan. Majd minden átmenet nélkül felállt, elköszönt, és elment. Hát ebbe mi ütött? Mi rosszat mondtam?-morfondírozott Dia.

Pár hét múlva újult erővel állt munkába. Zsoltot alig látta. A férfi mindig udvariasan köszönt, és mosolygott rá, de semmi több nem történt.Egyik  nap azzal bízták meg, hogy a rendőrségtől nem messze lévő virágboltban vegyen virágokat díszitésnek a hétvégi ünnepségre. Nyugdíjba vonulásokat, előléptetéseket, elmaradt névnapokat fognak ünnepelni.

Dia belépett a virágüzletbe. Még sosem járt itt, de az üzlet patinás mivolta elbűvölte. Egy fekete hajú, kékes  szemű , karcsú fiatal lány lépett oda hozzá. Mit szeretne vásárolni? Pár nem hamar hervadó fehér és lila virágot vennék, meg zöldeket  mellé. De ahogyan itt nézelődöm, mindent vinnék. Észre sem vette, és közel másfél órán át beszélgetett a lánnyal. Kifelé menet szólt utána az eladó.Holnap gyere be a megrendelt virágokért. Kiss Andrea vagyok-mosolygott Diára barátságosan.

Másnap Dia elment a megrendelésért.Andrea kihozta a virágokat, és a számlát. Kérhetek valamit! Olyan szép a szemed. Különleges. Lerajzolhatom  gyorsan? Nem tartalak fel, ez csak vázlat lesz, majd otthon befejezem. Persze, csináld csak-mondta Andrea, aki a tegnapi beszélgetés folytán tudott Dia hobbijáról.15 percet  vett igénybe a vázlat. Dia épp kifelé ment, mikor a raktár felöl Andreáért kiabáltak. Gyere hamar, megjöttek a virágok. Itt van egy tucat frézia is, elég nehéz volt beszerezni...

Az ünnepség jól sikerült. Zsolt hazakísérte a lányt, hiszen már késő volt, és amit a múltkor mesélt Lajosról, az is aggodalomra adott okot.A  lakásajtóig kísérte, de nem ment be. Dia egy gyors homlokpuszit kapott, és már nyoma sem volt a nyomozónak. 

Kedden megint ott volt a frézia az ajtó előtt. A lány dühében most széttépte a virágot, de rögtön meg is bánta.Ez csak egy csodaszép növény. Bánatosan szedte össze a szirmokat, s dobta ki a kukába. Nyílt a szomszéd ajtaja, s Lajos kukucskált ki. Diácska, bejönne hozzám egy pillanatra?Nem-mondta a lány, és leviharzott a lépcsőn.Mikor este hazaért a munkából, komolyan rosszul lett. Egy újabb szál fehér frézia várt rá, s mellé egy doboz konyakosmeggy. Szinte betörte az ajtót, úgy sietett befelé.Nem tudott kikapcsolódni, a hobbija sem kötötte le, és most a zene sem segített. Könnyű nyári ruhát öltött magára, és sétálni indult. Ösztönösen a munkahelye felé vette az irányt. Ott mindig biztonságban érezte magát. Elhaladt a virágbolt előtt is. Benézett, s attól, amit látott, elsápadt. Bent Zsolt ölelte át szorosan Andreát. Szinte futva tette meg az utat hazáig. 

Másnap kedvetlenül dolgozott. Gondolta, hogy szabadságot vesz ki, de a hosszú állomány után nem volt mersze erre kérni a főnököt. A nyomozók irodáját  messziről elkerülte.Hazafelé bement a virágboltba. Maga sem tudta miért, oda vitte a lába. Andrea sürgött forgott, nagy volt a forgalom.Nem ért rá most Diával csevegni, de nem bánta, hogy a lány nézelődik. Egyszer csak Dia megpillantott egy csokrot. Hófehér fréziák között, a virágok kellős közepén egy szál vörös rózsával, ott hevert az asztalon a csokor. Ez kié?-kérdezte Dia. A bátyámé-felelte Andrea. Dia közelebb óvakodott a pulthoz, és ránézett a csokor melletti megrendelőlapra. Csak egy monogram állt ott: K.Zs.

Már képzelődöm is-gondolta letörten. Ez nem Lajos. de akkor ki? És honnan veszem, hogy az enyém a csokor? Csak egy szálat szoktam kapni, és nem is ismerem Andrea bátyját.Elköszönt, elindult kifelé, így már nem láthatta, hogy egy másik fréziacsokor kerül a pultra. Rajta monogrammal. T.L.

Bent a lakásban  átrendezte a falon lévő szemrajz gyűjteményét. Zsolt és Andrea szemét egymás mellé tette. Úgyis egy pár!- gondolta mélabúsan.Szemben a képekkel leült a kanapéra, és nézte a két szemet. Csak nézte, nézte, és zavarodottságot érzett. Az éles csengőszó visszatérítette a valóságba. Kinyitotta az ajtót, és sírógörcsöt kapott. Egy doboz bonbon, és két csokor fehér frézia volt az ajtó előtt. Az egyik közepén egy szál vörös rózsa...